Kereső toggle

A gerillák térképét egy laptop rejtette

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ingrid Betancourt és a többi tizennégy túsz kiszabadulásának körülményei nem
teljesen világosak, egy hosszabb akció végeredményeként kerülhetett rá sor. Az
elmúlt hónapokban a kolumbiai hadseregnek és különleges egységeknek sikerült
több sikeres akciót végrehajtaniuk. Márciusban megölték a szervezet második
számú vezetőjét, Raul Reyest. A magas rangú FARC-vezető likvidálása diplomáciai
bonyodalmakat okozott, mivel Ecuador területén került rá sor. Reyes
likvidálásának Franciaország sem örült, mivel vele akartak tárgyalni Ingrid
Betancourt szabadon bocsátásáról.

Az akció során sikerült megszerezni Reyes laptopját, amely számos értékes
információt tartalmazott, térképeket, leveleket és kódokat, melyeket később
felhasználtak a múlt heti szabadító akció előkészítésében.

A kormányerők malmára hajtotta a vizet, hogy Reyes likvidálása előtt nem sokkal
természetes úton meghalt a FARC veterán vezetője, Manuel Marulanda. A két vezető
elvesztését követő zavart felhasználva a kolumbiai titkosszolgálat egyre
közelebb került a túszokhoz, sikerült beépülniük a FARC vezetésébe, és amerikai
kémműholdakkal beazonosították, hogy a dzsungel melyik részén tartják fogva az
„értékes” túszokat. A szabadító akció végül egyetlen puskalövés nélkül zajlott
le, a Reyes laptopján talált információk segítségével ugyanis sikerült elhitetni
Betancourt és a többi túsz fogvatartóival, hogy a FARC új vezetője, Alfonso Cano
küldött helikoptert a túszokért.

Már a kiszabadulást követő napon a francia sajtó tényként számolt be arról, hogy
az akcióban részt vevő kommandósokat izraeli katonai szakértők készítették fel.
Médiaértesülések szerint ugyanis a Global CST izraeli biztonsági cég
igazgatóját, Israel Zivet, valamint a katonai hírszerzés egyik korábbi vezetőjét,
Yossi Kupperwassert látták a kolumbiai kommandósok bázisán. A Le Figaro
beszámolója szerint több tucat izraeli hírszerzési szakértő és kommandós
segítette a kolumbiai különleges erők felkészülését a szabadító akcióra. Israel
Ziv a sajtónak nyilatkozva az akciót kolumbiai Entebbének nevezte, utalva a
pontosan 32 évvel korábban végrehajtott szabadító akcióra. (1976. június 27-én
palesztin és német terroristák eltérítették az Air France Athénból Párizsba
tartó járatát 248 utassal – 84 izraeli állampolgárral – a fedélzetén, 40
palesztin terrorista szabadon bocsátását követelve. A gép az ugandai Entebbében,
Izraeltől néhány ezer kilométerre szállt le, majd hosszas egyezkedés után július
3-án hajnalban az izraeli hadsereg váratlanul rajtaütött a túszejtőkön, és
Hercules gépekkel elszállította a túszokat; az akcióban egy kommandós vesztette
életét, Yoni Netanjahu, Benjamin Netanjahu későbbi miniszterelnök testvére.)
„Ingrid Betancourt a terrorizmus elleni harc szimbólumává vált az elmúlt
években. A kiszabadítására irányuló akció a világ minden különleges egységének a
büszkeségére válna… Nem szabad eltúlozni az akcióban betöltött szerepünket”–
nyilatkozta a Haaretz című napilapnak Izrael Ziv.

A Le Figaro szerint a kolumbiai kormány a szabadító akció előtt mintegy másfél
évvel kért segítséget Izraeltől a FARC elleni harchoz, tekintettel a két ország
között létező szoros katonai együttműködésre – Izrael korábban repülőgépekkel,
felderítő repülőgépekkel, hírszerzési technológiával látta el Kolumbiát. A
kolumbiai kérést követően az izraeli védelmi minisztérium „kölcsönözte” ki a
Global CST-t, amely – a jelek szerint jól használható – technológiával látta el
a kolumbiai különleges egységeket.

A sikeres túszszabadításnak több rövid távú pozitív következménye van a
kolumbiai kormány számára, annak ellenére, hogy egy svájci rádió felvetette,
hogy a túszok azért szabadultak ki, mert az Egyesült Államok mintegy húszmillió
dollárt adott a FARC-nak az életükért. Kolumbia és Uribe elnök számára hatalmas
siker, hogy a túszok kiszabadulására nem Hugo Chavez közvetítésével került sor,
aki hatalmas felhajtás közepette látogatott tavaly év végén Párizsba, ahol
ígéretet tett arra, hogy rábeszéli a vele hasonló politikai platformon álló
FARC-ot Ingrid Betancourt szabadon bocsátására. Mindemellett Uribe elnök
taktikája látszott beigazolódni, aki a folyamatos francia nyomás ellenére sem
volt hajlandó tárgyalni a gerillákkal.

Olvasson tovább: