Kereső toggle

Megbukott, de marad a diktáror

Élete végéig mentelmi jogot élvezhet a zimbabwei elnök

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Igazi diktátor módjára, Mugabe elnök egyelőre nem enged. A március 29-ei
elnökválasztáson leadott voksokat, úgy tűnik, azóta sem sikerült „hivatalosan”
megszámolni, jóllehet az ellenzék adatai szerint Mugabe riválisa nyert. A
nyomorgó országból az ellenzékieket megfélemlítő hadjáratokról és
farmfoglalásokról érkeznek aggasztó hírek. Pedig Mugabét állítólag tanácsadói is
figyelmeztették: próbáljon meg méltósággal távozni a hatalomból.

A zimbabweiek mindeddig hősies nyugalommal tűrték, amíg a választási
eredményeket az állami média lassan-lassan elkezdte csepegtetni. Amennyiben
hinni lehet a közzétételeknek, a parlamentben az ellenzéki Demokratikus
Változásért Mozgalom (MDC) abszolút többséget szerzett, míg Mugabe pártja, a
Zanu (PF) kisebbségbe került. Az elnökválasztással kapcsolatban azonban a Zanu
váltig állítja, hogy egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges 50 százalék plusz
egy szavazatot, és szükség lesz még egy fordulóra, jóllehet Mugabe riválisa,
Morgan Tsvangirai, az MDC vezetője már győztesnek kiáltotta ki magát. Tsvangirai
szerint az eredmények bejelentésének késleltetése mögött az állhat, hogy Mugabe
keresi a hatalomban maradás lehetőségeit – például egy, a választásra vonatkozó
elnöki rendelet kiadásával.

A pesszimisták várakozásait látszik igazolni az a tény, hogy az ellenzéki
irodákat az utóbbi napokban feldúlták, és több külföldi újságírót
letartóztattak. Emellett militánsok több mint hatvan fehér farmert űztek el a
földjéről, és Mugabe legalább hét választási tisztviselőt letartóztattatott
azzal a váddal, hogy szándékosan kevesebb szavazatot számláltak össze az ő neve
alatt. Bár az optimistábbak még reménykedtek, hogy Mugabe megpróbál valamilyen
egyezség mellett „méltósággal” távozni a hatalomból, a jelek szerint nehezen
akarja kiadni a kezéből a gyeplőt. Pedig a parlamenti és – nagy valószínűség
szerint – az elnöki választás elvesztése megalázó vereséget jelent számára.

Mugabe azonban soha nem mutatott lelkiismeret-furdalást, amikor ellenfeleivel
szemben erőszakot kellett alkalmazni. Amikor tíz évvel ezelőtt általános sztrájk
lógott a levegőben, az állami televízióban szemrebbenés nélkül figyelmeztette a
lakosságot: „Sok diplomát szereztem már erőszakból.” A kutatók szerint ezzel
nagyon is igazat mondott: már a hetvenes években is vezetett egy felkelő
hadsereget, amely ezrével gyilkolta az ártatlan civileket, feketéket és
fehéreket egyaránt. Később saját parancsnokai közül is többet bebörtönzött és
megkínoztatott, hűtlenség gyanúja miatt.

A legsúlyosabb bűntettekre azonban hatalomra jutása után, a nyolcvanas években
került sor, 1982 és 1987 között. Hatalmának megszilárdításához ellenfelei
megfélemlítésével és brutális felszámolásával látott hozzá. A délnyugati
Matabeleland térségbe rendelte a hírhedt Ötödik Brigádot, amelyet többen Mugabe
privát hadseregeként emlegettek. Később vizsgálatok indultak a brutális
terrorkampány ügyében, de a jelentést Mugabe eltussolta. Talán az új parlament
napirendre tűzi a kiadását. A jelentés 3750 áldozatról számol be, de hozzáteszi:
a valódi szám ennek akár a duplája is lehet. Ezenkívül tízezreket kínoztak meg,
raboltak el, bántalmaztak és erőszakoltak meg ebben az időben.

A beszámolók hihetetlen kegyetlenkedésekről tanúskodnak. Az áldozatokat itt
is tömegsírokba temették, vagy bányaaknákba lökték. A kiszemelt áldozatokat
sokszor megverték, vagy a kunyhójukban elevenen elégették. Egy terhes nő így
vallott emlékeiről: „Hason vágtak a puskacsővel. A gyermek darabokra szakadt
bennem, csak Istenen múlott, hogy én életben maradtam. A baba később darabokban
jött világra.”

Mugabe nyíltan támogatta a brutális cselekményeket: „Kiirtjuk azokat a nőket és
férfiakat, akik ételt adnak a disszidenseknek. Válogatás nélkül harcolunk,
hiszen nem tudhatjuk, ki disszidens, és ki nem az.” A diktátor felelőssége az
elemzők szerint egyértelmű, mivel a nemzetközi jog alapján az emberiség elleni
bűntettek miatt akkor is felelősségre vonható egy személy, ha az atrocitásokat
végrehajtó erőknek a parancsnoka volt.

2005-ben hasonlóan katasztrofális, ámbár látszólag kevésbé brutális kampányt
hajtott végre. Télvíz idején úgy döntött: rendbe teszi Zimbabwe városait.
Bulldózereket küldött a főváros, Harare és más városok legszegényebb negyedeibe
– ahol a lakosság a korábbi választásokon többnyire az ellenzéket támogatta –,
hogy lerombolják az „illegális építményeket”. Ily módon néhány hét leforgása
alatt házak, kunyhók, gyárak, kis üzletek és vállalkozások ezreit tették a
földdel egyenlővé. Az ENSZ jelentései szerint a program nyomán 700 ezer – már
amúgy is nyomorgó – ember vált hajléktalanná vagy veszítette el megélhetési
forrását.

A Chatham House nevű brit szervezet elemzői szerint nem valószínű, hogy Mugabe
távozni fog Zimbabwéből, mert attól tart, hogy akkor háborús bűnök miatt
felelősségre vonják. Abszurdnak hangzik, de valószínű, hogy maga az ellenzék sem
szorgalmazná Mugabe vád alá helyezését, egyrészt azért, hogy így biztosítsák be
a békés hatalomátadást – már ha erre egyáltalán a közeljövőben sor kerül –,
másrészt pedig a régi időkből visszamaradt ellenséges érzületek miatt: nem
akarják a volt gyarmatosító hatalmak kezében látni.

Amennyiben az ellenzék és Mugabe pártja között létrejön egyfajta megállapodás a
hatalom megosztásáról, a diktátor élete végéig nyugodtan alhat: mentelmi jogot
élvezhet, és a hivatali ideje alatt elkövetett bűntettekért senki nem vonhatja
felelősségre. Elvégre, amint maga is megjegyezte már: egy volt
szabadságharcosnak kijár a tisztelet és a méltóság. Szintén abszurd helyzet, de
utolsó éveit abban a több hektáros erdőben fekvő, csekély 25 szobás
luxusvillában töltheti majd el, amelynek – az adófizetők pénzéből történő –
megépítésével az elmúlt 28 év alatt elfoglalta magát. A villa ablakaiból
állítólag szép kilátás nyílik arra a földre, amelynek népét sikerült nyomorba
döntenie.

Olvasson tovább: