„Továbbra is fenntartom, hogy ártatlan vagyok. Nincs más mondanivalóm” –
szóltak az 1990. május 17-én kivégzett Johnny Anderson utolsó szavai. 1976 óta
120 olyan személyt végeztek ki az Egyesült Államokban, akik utolsó szavaikkal is
ártatlanságukat hangoztatták, bár többeknél a tárgyalások során előkerültek
olyan bizonyítékok, amelyeknek fényében kérdésessé vált bűnösségük.
George Ryan, Illinois állam kormányzója egy éve felfüggesztette a
halálbüntetések végrehajtását, miután kiderült: 1977 óta több halálraítéltet
mentettek fel, mint ahányat kivégeztek. A halálbüntetéssel szemben érvelők
szerint, ha csak egyetlen embert is ártatlanul ítélnek halálra, az az egész
rendszert elfogadhatatlanná teszi.
Az Egyesült Államokban az elmúlt huszonnégy évben kivégzett 682 elítélt
többségének bírósági tárgyalása idején nem álltak még rendelkezésre a
csúcstechnológia eszközei, köztük a DNS-vizsgálatok, amelyek ugyan nem tették
tökéletessé az ítélkezést, de bevezetésük óta jelentősen javítottak a
hibaszázalékokon. A statisztikákat nézve ma már „csak” minden kétszázadik
halálra ítélt emberről derül ki utólag, hogy nem kellett volna kivégezni.
De milyen okok vezethetnek egy ártatlan ember elítéléséhez? Az Innocence Project
(Ártatlanság Projekt) elnevezésű jogvédő szervezet hét ilyen okot határoz meg: a
szemtanúk tévedése, a DNS-vizsgálatok hiánya, a hamis tanúvallomások, a
boncolási eredményekkel való visszaélés, a hatósági visszaélés, illetve egyes
védőügyvédek hanyagsága.
A halálbüntetés mellett érvelők szerint azonban összehasonlíthatatlanul több
ártatlan ember menekül meg a halálbüntetés elrettentő ereje miatt, mint ahányan
áldozatául esnek a nem tökéletes rendszernek. Stephen K. Layson amerikai
közgazdász 1985-ben végzett felmérése szerint minden egyes kivégzés átlagosan
tizennyolc ember életét menti meg, mivel visszarettenti a potenciális
elkövetőket.
A napokban reflektorfénybe került bostoni eset egyik főszereplőjét, Peter
Limone-t is először halálra ítélték, emiatt harminchárom évet töltött börtönben,
ebből négyet a kivégzésre várók között. Szerencséjére azonban a Massachusettsi
Legfelsőbb Bíróság 1984-ben eltörölte a halálbüntetést, és mivel az
igazságszolgáltatás malmai lassan őröltek, így Limone megmenekült.
Limone-t három társával együtt egy Edward Deegan nevű kisstílű gengszter
meggyilkolásáért ítélték el 1967-ben. Az időközben nyilvánosságra hozott titkos
FBI-dokumentumok alapján bizonyossá vált: a gyilkosságot az FBI egyik besúgója
követte el, akinek a személyazonosságát védendő hárították a felelősséget a négy
ártatlan férfira. A 73 éves Limone-t és egyik „bűntársát”, a 74 éves Joseph
Salvati-t rehabilitálták, két társuknak azonban későn jött a felmentő ítélet:
Louis Greco és Henry Tameleo már a kilencvenes években meghaltak a börtönben.
A 101 millió dolláros kártérítési összegből Salvati 29 millió, Limone pedig 26
millió dollárt fog kapni. A fennmaradó pénzt a két elhunyt elítélt családjának
ítélte a bíróság. „Már lecsúsztam a gyermekeim születésnapjairól és
diplomaosztóiról
– nyilatkozta keserűen Salvati, majd hozzátette: – Harminc év,
és szándékosan tették. Nincs az a pénz, ami engem kárpótolhatna
”
2007. 08. 03. (XI/31)
