Kereső toggle

Nem várt fordulat

Oroszország vagy Európa felé tart Ukrajna?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az ukránok bosszúsak. A 2004-es narancsszínű forradalom romlott, poshadt
naranccsá változott most, hogy Juscsenko elnök korábbi esküdt ellenségét
beültette kormányába. Viktor Juscsenko, a narancsszínű forradalom hőse és lelkes
támogatója, aki szoros kapcsolatokat ápol a Nyugattal, az oroszbarát Viktor
Janukovicsot választotta miniszterelnöknek korábbi szövetségese, Julia
Tyimosenko helyett.

A kialakult helyzet Ukrajna számára valamivel jobb, mint az eddigi totális
bénultság, amely az elmúlt négy hónapban jellemezte a kormányt a választásokat
megnyerő narancspártok belviszályai miatt.

Két évvel ezelőtt Juscsenko elüldözte a buzgó oroszpárti Janukovicsot, aki
szimbóluma a korábbi Leonyid Kucsma vezette rezsim túlkapásainak. Százezres
tömegek álltak a fagyos hóesésben egész éjszaka, hogy tiltakozzanak a korrupt
választási eredmények ellen, és Juscsenko egy éjszaka alatt a Nyugat kedvencévé
vált himlőhelyes arcával, amelyről hamar kiderült, hogy egy sikertelen mérgezési
kísérlet eredménye.

Tony Blair és Bush elnök számára, akik már egy éve próbáltak egy új Irakot
felépíteni, ajándék volt ez a dolog: jele az elfojthatatlan demokráciának.

Most azonban a narancsforradalom sikerén felbuzduló Grúzia és Kirgizisztán –
ahol hasonló „színes forradalmak” alakultak ki – dermedten figyeli a
fejleményeket. Számukra ugyanis ez a fordulat azt jelenti, hogy az
Oroszországtól való elfordulás lényegében nem volt képes kiteljesedni – a
folyamat visszafordítható.

A washingtoni Nemzetközi és Stratégiai Kutatási Központ Oroszországi és
Eurázsiai Programjának megbízott igazgatója, Cory Welt szerint azonban
„Ukrajnában ez a legdemokratikusabb eredmény, amit csak elképzelhettünk”.
Ugyanis Ukrajna megosztott. Keleti fele Janukovicsot támogatja, nyugati fele
pedig Jus-csenkót. A két országrész hatékony egyesítésének kulcsa Welt szerint a
két vezető együttműködése.

Viszont ez utóbbi akció nem igazán nevezhető az elfojthatatlan demokrácia
virágzásának. Janukovics pártja mindenképpen választási legitimitással
rendelkezik: 186 helyet nyert el a 450 fős törvényhozó testületben márciusban,
így ez a legnagyobb párt a parlamentben. Ezután következik Julia Tyimosenko
pártja, amely eredetileg a narancsblokk tagja volt, és Tyimosenko Janukovics
miniszterelnöke volt néhány hónapig a forradalom után. Most azonban Juscsenko a
királycsináló szerepben könnyebbnek találta az üzletelést korábbi ellenségével,
mint szövetségesével, akivel súlyos konfliktusba került – ez okozta azt a
politikai patthelyzetet, hogy négy hónapig nem jutott előre a kormányalakítás
ügye.

Az eredmény, amely végül elmozdította az országot a holtpontról, nem meglepő.
Ukrajna történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag is súlyosan megosztott
ország: nyugati része Európa felé hajlik, az oroszul beszélő, iparosított keleti
rész pedig Oroszország felé. Juscsenko képviseli a nyugatot, Janukovics a
keletet.

A kérdés az, hogy melyik irányba fog jobban elmozdulni az új „nagykoalíció”. A
két Viktor közös közleményben adta elő, hogyan irányítják majd az
együttműködést. Ígéretük szerint törekedni fognak az uniós tagságra, a NATO-val
való együttműködésre és a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozás
elősegítésére. Ezek a nyilatkozatok Juscsenko próbálkozásait mutatják: minden
kedvezőtlen esemény ellenére meg akarja, és meg is tudja tartani a Nyugattól
kapott „jutalmát”, amelyet választási győzelme biztosított számára; az Egyesült
Államok úgy nyilatkozott, hogy az együttműködés a politikai fordulat után is
lehetséges az ukrán kormánnyal. De Janukovics befolyása is tisztán látszik,
mivel az ország fontolgat egy orosz hátterű kereskedelmi zónába való belépést
Belorussziával együtt.

Putyin elnök is gratulált a számára kedvező döntéshez, amellyel Janukovics, aki
köztudottan jó kapcsolatot ápol az orosz vezetéssel, újra döntési pozícióba
került. Az új ukrán kormány sikerességét az idő fogja bizonyítani – és azt is,
hogy az új koalíció életképes lesz-e, vagy még súlyosabb bénultságba taszítja az
országot, ha a kormányfő és az államfő két egymástól gyökeresen különböző
nézőpontból közelíti meg Ukrajna fejlődésének és előrelépésének kérdését.

Olvasson tovább: