Kereső toggle

Túszcsapda

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy év sem telt el azóta, hogy Izrael kivonult a Gázai övezetből. Tette ezt
Izrael a maga akaratából, hiszen az elmúlt másfél évtized egyértelműen
bizonyította: a palesztin oldalon nincs partner. Sem Jasszer Arafat, sem Mahmúd
Abbász nem volt képes a minimális békefeltételek teljesítésére. 

Az izraeli vezetésben – mindezek ellenére – mégis élt a remény: ezúttal
másképpen lesz, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke felszámolja az
anarchiát, és jogrendet teremt. Lefegyverzi a terrorszervezeteket, átláthatóvá
teszi a pénzügyeket. A dollármilliók talán nem a palesztin hadurak magánszámláin
és a fegyverkereskedők kasszájában kötnek ki. Saron 2005 novemberétől még a
gázai–egyiptomi határ őrizetét is Kairóra és Brüsszelre bízta. Condoleezza Rice
az alku érdekében erőteljes nyomást gyakorolt Izraelre. A határ másik oldalán
egyiptomi katonák állomásoztak, míg az övezeti részben az Európai Unió
tisztségviselőinek kellett volna gondoskodniuk arról, hogy illegális fegyverek
és terroristák ne juthassanak be az övezetbe. Saron azt remélte, ha Izrael
teljesen kivonul a Gázai övezetből, a palesztinok is beszüntetik a
terrortevékenységet – hogy a területekért ezúttal nem vérontással, hanem békével
fizetnek.



A Népi Felszabadítási Front – a túszejtők

Fotó: AP

E remények közül semmi sem vált valóra. Abbász nem gyűjtötte be az illegális
fegyvereket, nem számolta fel a terrorszervezeteket. A korrupció virágzott, és
az al-Kaida is megtelepedett az övezetben. Az európai és amerikai
dollármilliárdokat a Hamasz, a Fatah (al-Aksza Mártírjai) és az Iszlám Dzsihád
saját felfegyverzésére fordította. Lég- és tankelhárító gránátok, Kasszam és
Jasszer típusú rakéták, Katyusák, mindenféle robbanóanyagok találták meg útjukat
a gázai–egyiptomi határon át. Az a tankelhárító rakéta, amellyel Kerem Salomnál
egy Hamasz-sejt kilőtt egy Merkávát, megölt két izraeli katonát, és
megsebesítette a túszul ejtett Gilád Salitot is, az EU-megfigyelők orra előtt
került az övezetbe. Abbász terrorcsoportja is bejelentette, hogy (az európai
segélyekből finanszírozva) vegyi- és bakteriológiai tömegpusztító fegyvert
kísérletezett ki. Kilátásba helyezték, hogy egy esetleges izraeli támadást
ezekkel a fegyverekkel torolnának meg.

A remények teljes hiábavalóságát jelezte, hogy a kivonulás egyenes
következményeként a januári választásokon a Hamasz került hatalomra. Hogy az
európai, amerikai és izraeli pénzügyi támogatást megőrizze, a tűzszünetnek
legalább a látszatát igyekezett megőrizni. Így Kasszam rakétáit a Népi
Ellenállási Bizottságoknak adta át. (Ez nem új csoport, alapvetően a Fatah, a
Hamasz és az Iszlám Dzsihád terroristáiból áll.) Tavaly augusztus óta több mint
ezer Kasszam rakétát lőttek ki izraeli városokra, a legtöbbet Sdérotra. Az
izraeli kivonulásért cserébe a palesztinok terrorral fizettek. A Hamasz nem
ismerte el Izraelt, és a terrorról sem volt hajlandó lemondani.

Az emiatt kialakult pénzügyi válság, a Hamasz-tűzszünet és az al-Kaidának az
övezetbe települése csökkentette a szervezet befolyását. Nem kizárt, hogy a Béit
Lahije-i tragikus esetet is a Hamasz rendezte meg, hogy lehetővé tegye a
tűzszünet felmondását, és immáron saját néven, maga lőhesse ki rakétáit izraeli
polgári célpontokra. A túszejtési akcióval az elfogott izraeli katonáért cserébe
bebörtönzött palesztin terroristák kiszabadítását akarta elérni, és csökkent
népszerűségét növelni. Abbász sem akart Hanije mögött lemaradni. Terroristái
elraboltak és megöltek egy 18 éves fiatalembert, Elijaho Pinhasz Aserit.

Izrael a Nyári Zápor és a Lándzsahegy hadműveletben Gilád Salit tizedes
kiszabadítása mellett a terror infrastruktúrájának felszámolását tűzte ki célul.
A gázai eset egyértelművé tette, hogy a palesztinokat semmiféle
békekezdeményezés nem képes letéríteni a terror hadiösvényéről. Izrael
biztonsága sem a palesztinokra, sem Kairóra, de még Brüsszelre sem bízható. Még
nem tudni, hogy Gázából az út hova vezet. Annyi azonban bizonyos, hogy az
övezetben tartós izraeli katonai jelenlét nélkül Izrael nyugalma nem
biztosítható. Ez az egyiptomi határőrizet visszavételét és biztonsági zónák
kialakítását jelentheti az övezetben. A tervezett ciszjordániai egyoldalú
kivonulásnak pedig le kell kerülnie Olmert napirendjéről.

Olvasson tovább: