Kereső toggle

Visszarendeződés jöhet?

Még a nacionalizmus is kísért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hétvégi szlovákiai előrehozott parlamenti választások toronymagas esélyese
a baloldali, Robert Fico vezette Irány (Smer) Párt, amely mintegy harminc
százalékot szerezhet a közvélemény-kutatók szerint. A többi párt – akár
nyolc-kilenc is a törvényhozásba juthat – tíz százalék körüli vagy még kevesebb
szavazót tudhat maga mögött. Ennek ellenére, vagy éppen ezért kérdéses, hogy kik
alakítanak kormányt, az esetleges együttműködésekről a pártok óvatosan
nyilatkoznak.



Robert Fico, a Smer vezetője Fotó: Reuters

A korán megkezdődött kampány végül langyosra sikeredett, nagyobb konfliktusok
nélkül zajlott, a jobb- és a baloldal éles elkülönüléséről sem beszélhetünk. Úgy
tűnik, hogy Szlovákiában nem a hagyományos politikai blokkok szembenállása fog
dönteni a választásokon. Inkább a már nyolc éve ellenzékben lévő pártok kezdenek
egyre inkább közeledni. A Vladimír Meciar volt kormányfő által vezetett
Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) és a nacionalista, elsősorban
magyarellenességgel kampányoló Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a Smerrel karöltve
valóban akár a voksok többségét is megszerezheti. E
bal-jobb-populista-nacionalista formáció esetleges kormányra kerülése komoly
politikai és gazdasági visszalépés, sőt visszarendeződés rémképét vetíti előre.
(Kiváltképp a Kommunista Párt csatlakozásával, amely négy éve is bejutott a
parlamentbe, és most is esélye van rá.)

A Smer – amelytől szintén nem áll távol a magyarellenesség – folyamatosan ígéri
a gazdasági reformok visszafordítását, Meciar és Ján Slota SNS-vezér
tevékenysége pedig egyszer már teljes elszigetelődést hozott az országnak. Azóta
pedig nem sokat változtak. Slota szerint az országban minden baj okozója a
Magyar Koalíció Pártja (MKP), amely Szlovákia-ellenes tevékenységet folytat, és
amelyet szerinte be kellene tiltatni.

A minap úgy nyilatkozott, hogy lemond pártelnöki tisztségéről, sőt a fejét is
vehetik, ha az MKP a következő kormány tagja lesz. Nacionalista beszédére –
többszöri nyilvános részegeskedése és alpári stílusa ellenére –, úgy tűnik, a
lakosság mintegy 10 százaléka továbbra is vevő.



Mikulás Dzurinda Fotó: Reuters

A másik oldalon Mikulás Dzurinda kormányfő folyamatosan hangoztatja, hogy
pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) természetes partnerei a
Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és az MKP, akikkel együtt képzeli el a
következő kormányzást. (Ugyanakkor a korábbi nagy ellenfelétől, Meciartól sem
zárkózik el, inkább Ficótól.) A két előző választási ciklusban is a kormány
gerincét alkotó három tömörülés azonban együtt is csak 30-35 százalékos
támogatottsággal rendelkezik jelenleg, ráadásul a KDH és az SDKÚ idén
összeveszett – ez vezetett a mostani előrehozott választásokhoz (Ultimátum a
Vatikánból
. Hetek, 2006. február 10.).

Esetleges szövetséges lehetne még az 5-7 százalékos, két éve alakult Szabad
Fórum (SF). Az egyelőre önmagát kereső, leginkább jobboldali-liberálisnak
mondható új pártnak azonban szintén problémát jelent a kormányfővel való
együttműködés, hiszen az ő hatalmi túlkapásaira reagálva éppen a Szlovák
Demokratikus és Keresztény Unióból kiváló alelnökök alapították korábban. Zuzana
Martináková elnök asszony nyíltan ki is mondja, hogy sem Meciar (képünkön fent),
sem Dzurinda személye nem elfogadható a számukra, és az SNS-szel sem kívánnak
együttműködni.

A kétszeres kormányfő tevékenységének megítélése ellentmondásos a média, az
elemzők és a közvélemény szemében is. Komoly pozitívum, hogy az általa vezetett
kormányok Szlovákiát lemaradásból indulva NATO- és EU-tagságba vezették,
versenyképessé tették a régióban, bátor gazdasági, pénzügyi, közigazgatási
reformokat hajtottak végre, melyek által Szlovákia vonzóvá vált a nyugati tőke
számára, és 2009-re várhatóan az euróövezetbe is bekerül az ország. A reformok
azonban a széles tömegeknél még nem hoztak jelentős életszínvonal-emelkedést, az
oktatás- és egészségügy pedig továbbra is problémás területek, s ez szintén sok
elégedetlenség forrása. Dzurinda emellett közeli munkatársaival és koalíciós
partnereivel is többször összetűzésbe került, aminek nyomán már kormányzása első
félidejében elfogyott a parlamenti többsége. Ezek után nehezen tudta
visszaverni a parlamenti korrupcióról, szavazatvásárlásról szóló folyamatos
vádakat, sőt pártjának nyilvánosságra került zavaros pénzügyeit sem tudta
egyértelműen tisztázni. Még a mellette végig kitartó Bugár Béla MKP-elnök is
kijelentette egyszer, hogy a kormányfő szavában nem bízik maradéktalanul.

Dzurindáékon még az erős kampány segíthet – a pártok közül a legtöbbet ők
költenek. Eddig hatékonyan, hiszen támogatottságuk az elmúlt hetekben növekvő
tendenciát mutat. A KDH és az MKP szavazótábora viszonylag stabil, a Smer
szavazóinak viszont mintegy fele bizonytalan. Náluk visszatartó tényező lehet
még az is, hogy voksaikkal esetleg Meciart és Slotát is támogatják. Négy éve a
felmérésektől erősen eltérő eredmény született, az akkor is nagy esélyes Smer,
sőt a győztes Meciar is végül kihagyható volt a kormányból. A kormányfő
valószínűleg titokban most is ebben bízik. Ehhez a forgatókönyvhöz ma azonban
egy kisebb csoda kellene.

Olvasson tovább: