Kereső toggle

Latin-Amerika diktátorai összetartanak

Karibi barátok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Legutóbb egy amerikai lelkész kijelentése hívta fel a figyelmet Dél-Amerika egyik legellentmondásosabb politikusára, Hugo Chavez venezuelai elnökre. Chavezről maga Donald Rumsfeld védelmi miniszter is azt mondta, hogy ő a térség egyik
destabilizáló tényezője. Rosalio Castillo venezuelai bíboros diktátornak nevezte Chavezt, akit alkotmányos módon kellene eltávolítani a hatalomból. 



Hugo Chavez és Fidel Castro Havannában. Amerika a közös ellenség Fotó: Reuters

A mesztic származású venezuelai elnök politikai pályafutásának első jelentős és emlékezetes pontja az 1992. február 4-ei katonai puccs, amelynek során Chavez és mozgalma Carlos Andrés Perez elnök hatalmát kívánta megdönteni. A puccs mérlege 18 halott, 60 sebesült és két év börtön – ezt követően azonban az új elnök nyilvánosan kért bocsánatot a börtönbüntetésért. Az 1994-ben elnökké választott Rafael Caldera már 1993-ban elismeréssel beszélt a többi politikai erő által elítélt Chavez-puccsról.

A Caldera által megszólaltatott populista szólamok végül elnyerték a lakosság tetszését, 1994-ben a tradicionális politikai pártok vereséget szenvedtek, Calderát elnökké választották, Chavez pedig kiszabadult. Alig négy évvel később négy évtized legtöbb szimpátiaszavazatával elnökké választották, aminek következménye egy sor jogi és politikai változás lett. Ezek közül talán legfontosabb az új alkotmány megalkotása, amely az ország nevét Chavez politikai példaképe, Simon Bolivár után Venezuelai Bolivár Köztársaságra változtatta. Az alkotmány elfogadásáról az 1999 decemberében megtartott népszavazás döntött. 

Az alkotmány által létrehozott egykamarás parlamentben a Chavez által vezetett politikai erőnek a mandátumok közel kétharmadát sikerült megszereznie a 2000 júliusában megtartott választásokon. Ennek fényében érthető, hogy a parlament megszavazta az újraválasztott elnök által beterjesztett törvényjavaslatot, amely felhatalmazta őt, hogy rendeletek által vezesse az országot egy éven keresztül. Chavez tevékenysége végül nem okozott osztatlan 

sikert; 2002. április 9-én az ország legnagyobb szakszervezete kétnapos általános sztrájkot hirdetett, amelyhez később mások is csatlakoztak. Április 11-én a több százezres sztrájkoló tömeg az elnöki palota elé vonult, ahol azonban a Chavez-párti erők tartottak szimpátiatüntetést. A két ellenséges tábor összecsapott, aminek következtében 17-en vesztették életüket. 

Az ezt követő események meglehetősen kaotikusan követték egymást, aminek következtében nem teljesen egyértelmű, hogy ki és mikor mondatta le Chavezt. Az egyik verzió szerint magas rangú katonatisztek azt ajánlották fel Chaveznek, hogy vagy Kubába emigrál, vagy bíróság elé kell állnia az utcai zavargások során elkövetett gyilkosságok miatt. Chavez Kubát választotta, de még távozása előtt a hadsereg hozzá h? erői visszafoglalták az elnöki palotát, és visszahelyezték a hatalomba. A szakszervezetek ezt nem fogadták el, és folytatták a sztrájkot, aminek eredményeként rövid időre sikerült a Chavez-kormányt az olajbevételektől megfosztani. 

A tüntetéseket végül leverték, az abban részt vevő olajipari dolgozók egy részét pedig elbocsátották és feketelistára tették, aminek következtében nem kaphattak munkát semmilyen állami intézményben. 

Az elnökkel szemben álló erők végül az új alkotmány által bevezetett jogi lépéssel kívánták lemondásra bírni őt. Az 1999-es alkotmány ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a szavazók húsz százaléka kéri, akkor népszavazást kell tartani arról, hogy hatalomban maradhat-e az elnök vagy sem. Az ellenzéknek két körben is sikerült összegyűjtenie közel hárommillió aláírást a referendum mellett, a Nemzeti Választási Tanács azonban csak második alkalommal ismerte el, hogy elegendő számú aláírás gyűlt össze. A népszavazást végül 2004. augusztus 15-én tartották meg, ami ismét Chavez győzelmével (59,25 százalék) végződött, igaz, az ellenzék számos választási csalásról számolt be. Chaveznek azonban nemcsak az országon belül akadtak ellenzői: amellett, hogy igyekezett megerősíteni szövetségét a dél-amerikai országokkal, az Egyesült Államokhoz való viszonyt sikerült elmérgesítenie. Ennek oka többek közt, hogy Chavez egyik fő szövetségese Fidel Castro, akivel ez év májusában írták alá az FTAA szabadkereskedelmi társulással versengő külön szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló egyezményt. Az egyre fagyosabb kapcsolatoknak az sem tett jót, hogy ez év februárjában Chavez bejelentette: jó oka van azt hinni, hogy az Egyesült Államok meg akarja gyilkolni. Chavez azzal fenyegetőzött, hogy a legkisebb erre utaló jelre válaszul elzárja az olajcsapokat az Egyesült Államok elől.

Olvasson tovább: