Kereső toggle

Jelentés az ENSZ korrupciós ügyeiről

Olajat kenőpénzért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valóságos válsághangulat van kialakulóban az ENSZ New York-i központjában, amióta az "Olajat élelemért" programmal kapcsolatos visszaéléseket vizsgáló független bizottság feltárta eddigi megállapításait. A 240 oldalas dokumentum – amelyről maga Paul Volcker, a bizottság vezetője is úgy nyilatkozott, hogy "nem lesz kellemes olvasmány" – eddig két vezető diplomata titkos ügyleteit leplezte le, akiket Kofi Annan ENSZ-főtitkár haladéktalanul fel is függesztett pozíciójukból. Mindez azonban valószínűleg csak a jéghegy csúcsa, hiszen a vizsgálatnak még koránt sincs vége, és több elemző attól tart, hogy a történelem egyik legnagyobb pénzügyi botránya kerekedhet még ki az ügyből. 



Az ENSZ-központ New York-ban. Kínos ügyek Fotó: Reuters

A jelentés két vezető ENSZ-diplomatát, Benon Sevant, az "Olajat élelemért" program 1997-ben kinevezett igazgatóját, valamint Joseph Stephanidest, a vállalkozók kiválasztásában részt vevő egyik vezetőt marasztalta el. A bizottság állítása szerint bizonyítható, hogy annak idején Sevan egy kis, svájci székhely? olajtársaság, az African Middle East Petroleum Co. Ltd. Inc. (AMEP) számára alkudott ki olajvásárlási lehetőséget az iraki kormánytól. A cég tulajdonosa Sevan egyik barátja, egy egyiptomi olajkereskedő, aki – mellesleg – az ENSZ korábbi főtitkárának, Boutros Boutros-Ghalinak az unokatestvére. Az AMEP 1998 és 2001 között másfél millió dollárnyi nettó nyereségre tett szert az Irakból beszerzett hétmillió hordónyi nyersolaj továbbadásából. A jelentés ugyan nem állítja, hogy Sevan jutalékot kapott volna az ügyletek után, de a bizottságnak szemet szúrt, hogy a diplomata 1999 és 2003 között mintegy 160 ezer dollárt kapott ajándékba ciprusi nagynénjétől. A dokumentum gyanúsnak találta ezt a nagyvonalúságot, tekintve, hogy a közelmúltban elhalálozott idős hölgy szerény állami nyugdíjból tartotta fenn magát utolsó éveiben. Ugyanakkor Sevan 160 ezer dollárja mondhatni csekély összegnek tekinthető ahhoz a – vizsgálat jelenlegi állása szerint – több mint 21 milliárd dollárhoz képest, amely Szaddám Huszein zsebében landolt. (Összehasonlításképpen: az amerikai gazdaságtörténet legnagyobb pénzügyi bukásának számító Enron-botrány 24 milliárd dollárt érintett.)

A bizottság jelentése szerint Sevan eljárása "súlyos és folyamatosan fennálló érdekellentétet teremtett, etikailag kifogásolható volt, és komolyan aláásta az Egyesült Nemzetek integritását." A diplomata ügyvédje azt állítja, Sevan "egy pennyt sem tett el a pénzből", de a jelentés szerint nem működött együtt a bizottsággal, többször megváltoztatta beszámolóját, illetve nem adott megfelelő válaszokat a kérdésekre. A 67 éves Sevant – aki egyébként hivatalosan már nyugdíjba vonult – Kofi Annan felmentette posztjáról, de hivatalosan, évi egy dolláros jelképes fizetéssel még állományban hagyta, hogy a ciprusi diplomata amerikai vízuma fenntartható legyen, és így Sevan a vizsgálóbizottság számára rendelkezésre álljon. Az ENSZ szóvivője szerint a felfüggesztés a fegyelmi eljárás első lépése, és Sevan mentelmi jogának megszüntetéséhez is vezethet.

Hasonló sorsra jutott Joseph Stephanides is, aki a jelentés szerint 1996-ban, a program beindulásakor az egyik alvállalkozó kiválasztásánál élt vissza befolyásával. A dokumentum azt állítja, a diplomata "megrontotta" a szervezet tendereztetési eljárását, és elárulta a brit Lloyd\'s Register Inspection Ltd. cégnek azt, hogy mennyiért kaphatják meg a megbízást, vagyis az Irakba érkező humanitárius szállítmányok ellenőrzésének a jogát. A Lloydot egyébként két évvel később a svájci székhely? Cotecna nev? cég váltotta fel ebben a szerepkörben, amelynek – történetesen – Kofi Annan fia, Kojo is az alkalmazásában állt. A Volcker bizottság ezt az ügyet is vizsgálja. A dokumentum szerint egyébként két további fontos alvállalkozó, a Banque Nationale de Paris és a Saybolt Eastern Hemisphere BV kiválasztása sem felelt meg az előírásoknak. Előbbinek – amely a program bankjaként működött – Boutros Boutros-Ghali adta meg a megbízást annak ellenére, hogy a potenciális jelöltek közül nem ez a cég adta meg a legalacsonyabb árajánlatot. Utóbbi kiválasztását pedig Allan Robertson, az ENSZ közbeszerzési részlegének vezetője manipulálta. A Volcker bizottság további jelentései a tél végén, illetve a nyáron várhatók, de a botrányt vizsgálják még amerikai kongresszusi bizottságok, az amerikai igazságügy-minisztérium és az amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet is.

Becsukták a szemüket

A Szaddám Huszein által bezsebelt összegek fő forrása olajcsempészésből származott. Irakból Jordániába, Törökországba, Egyiptomba és Szíriába szállítottak illegálisan olajat. Egyes források szerint a tranzakciókról – amelyeknek értéke a becslések szerint 5,7-13,6 milliárd dollárra tehető – a Biztonsági Tanács állandó tagjai is tudtak. A CNN hírcsatorna birtokába jutott kormányzati dokumentumokból kiderül, hogy az Egyesült Államok "nemzetbiztonsági érdekből" 1998-tól kezdődően szemet hunyt a Jordániába és Törökországba irányuló engedély nélküli export fölött. Adam Ereli, a külügyminisztérium helyettes szóvivője szerint a két ország helyzete egyedi volt. "Úgy közelítettük meg őket, hogy kulcsfontosságú szövetségüket fenntarthassuk, és ne nyújtsanak támogatást Szaddám Huszein rezsimjének." A Clinton elnök ideje alatt külügyminiszter-helyettesként működő Strobe Talbott egyik 1998-as memorandumából kiderül: "Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai ellenére Jordánia továbbra is importál olajat Irakból." Talbott azonban azt is hozzáteszi: "Jordániának nincs más gazdaságilag megvalósítható lehetősége arra, hogy iraki olajhoz jusson", majd méltatni kezdi az országnak a közel-keleti békefolyamat iránti elkötelezettségét. A Bush elnök korábbi külügyminiszter-helyettese, Richard Armitage egyik 2002-es memójában pedig Jordániát Amerika "egyik fontos barátjának" nevezi, "aki egyértelműen jelezte, hogy békét akar, és normalizálni kívánja kapcsolatát Izraellel." Törökországgal kapcsolatban Talbott és Armitage memói a gazdasági és katonai kapcsolatokra hivatkoztak. Talbott méltatta Törökországnak a jugoszláv békefenntartó misszióban való részvételét, a heroinkereskedelem elleni harcát, valamint az amerikai és brit katonai bázisok befogadását. Armitage memója szerint Törökország "pótolhatatlan segítséget nyújt a bagdadi rezsim által támasztott veszéllyel szemben."

Olvasson tovább: