Kereső toggle

Európa fátylat borítana a múltra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Borítsunk fátylat a múltra – így lehetne összefoglalni röviden az európai politikai vezetők reakcióit az amerikai elnökválasztásokra azt követően, hogy az amerikai nép az európai közvélemény "elnökváltó" hangulatával mit sem törődve úgy döntött: továbbra is Bush legyen a világ vezető hatalmának első embere.



Bush elnök a Fehér Házban fogadta John Kerry gratulációját. A hatalom központja Fotó: Reuters

Az amerikai elnök eddigi egyik legkeményebb kritikusa, Jacques Chirac francia államfő békülékeny hangot ütött meg az újraválasztott amerikai elnöknek küldött gratulálólevelében, melyben abbéli reményének adott hangot, hogy Bush második ciklusa "jó alkalmat fog adni a francia–amerikai barátság megerősítésére". "Szoros transzatlanti együttműködés nélkül nem lehet kielégítő választ adni arra a számos kihívásra, amelyekkel szembe kell ma néznünk" – írta a francia elnök, aki "kedves George"-nak szólította amerikai kollégáját. 

Gerhard Schröder német kancellár táviratban gratulált a győzelemhez Bush elnöknek, akinek további együttműködést ajánlott a terrorizmus elleni harcban. Schröder "nagy várakozásokkal" tekint az elkövetkező időszakra, melyben reméli, hogy sikerül a két ország közötti kapcsolatokat megújítani, és így újra közösen fellépni a világot fenyegető kihívásokkal szemben.

Az iraki konfliktusban az Egyesült Államok mögül kihátráló spanyol miniszterelnök, José Luis Rodriguez Zapatero reméli, hogy kormánya "hatékony és konstruktív együttműködést fog kialakítani az Egyesült Államok kormányával és Bush elnökkel, melyben mindkét fél tiszteletben tartja a másik elképzeléseit.

Silvio Berlusconi olasz kormányfő üdvözölte Bush újraválasztását, mivel így lehetővé válik, hogy folytassa azt a politikát, amelynek révén
a Egyesült Államok tovább tudja szolgálni a szabadság előmozdításának ügyét a világban. A svéd miniszterelnök, Göran Persson szerint "Európa a korábbiakhoz hasonlóan a jövőben is kritizálni fogja az amerikai elnököt", akiről azonban nem gondolja, hogy ezt követően nagyobb figyelmet fog fordítani a világ véleményének meghallgatására.

Kofi Annan ENSZ-főtitkár szóvivője szerint a nemzetközi szervezet "elkötelezett" arra, hogy megtalálja az együttműködés lehetőségét a következő Bush-adminisztrációval is "mindazokban a témákban, amelyekkel az Egyesült Nemzeteknek és a világnak szembe kell néznie".

Tony Blair brit miniszterelnök a választásokat követően kiadott nyilatkozatában ígéretet tett arra, hogy továbbra is támogatni fogja az amerikai elnököt a terror elleni küzdelemben. Blair szerint a "szétdarabolódott, megosztott és bizonytalan" világnak össze kell fognia annak érdekében, hogy hatékonyan felvehesse a harcot a terrorizmussal szemben. A világnak fel kell ismernie, hogy pusztán katonai erővel nem fogja tudni megnyerni ezt a küzdelmet, ehhez be kell tudnia mutatni, hogy mekkora erőt hordoznak azok a közös értékek, amelyek védelmében harcol – tette hozzá Blair. Ezért felszólította Európát is és az Egyesült Államokat is arra, hogy "újra erősítsék meg" az iraki háború következtében megtépázott szövetségüket. Ennek érdekében Amerikának is jobban oda kell figyelnie arra, amit a világ többi része mond, de Európának is törekednie kell rá, hogy megértse az amerikai nép döntését. Blair a választásokat követő sajtóvisszhanggal kapcsolatban kijelentette: Európának bele kell nyugodnia abba, hogy az amerikai polgárok ismét Busht választották meg az Egyesült Államok elnökének. Véleménye szerint "szinte hihetetlen" az, amit az európai sajtó megenged magának akkor, amikor ostobának nevezi azt a közel 60 millió amerikait, akik úgy gondolták, hogy továbbra is Bush vezesse az országukat.

Húszéves mélypont

A Demokrata Párt úgy lábalt ki az elnökválasztásból, hogy vezetői jóformán azt sem tudták, mi is voltaképpen az álláspontja ennek a politikai csoportnak. Nem kis aggodalommal tekintettek továbbá politikai jövőjükre, és szinte rémülettel gondoltak arra, miként fognak versenyre kelni azzal a Republikánus Párttal, amelyről még egyes demokrata vezetők is úgy nyilatkoztak, hogy jó ideig uralni fogja a választási mezőnyt. A tény, hogy Bush elnök három millióval több szavazatot kapott, mint John Kerry arról tanúskodik, hogy a demokraták húsz év óta a legnehezebb időszakukat élik. 

Általános meggyőződés a demokraták között, hogy a legtöbb figyelmet a 2006-os szenátusi választásokra kell fordítani, amikor is 17 hivatalban lévő demokrata, illetve 15 republikánus szenátor indul újraválasztásért, és az idei eredményeket tekintve a republikánusoké az előny. A 2008-as vetélkedés még talán ennél is nyugtalanítóbb lesz, mivel nem lép fel hivatalban lévő elnök, ami azt jelenti, hogy a kapu nyitva áll majd mindkét párt előtt. 

Nem lényegtelen az a tanulság sem, amit egyes demokrata vezetők vontak le, nevezetesen: pártjuknak alaposan csökkent a vonzereje mind ideológiai, mind földrajzi viszonylatban. Kerry szerint egy jelölt győzhet anélkül is, hogy személyesen korteskedne a déli államokban, ezzel szemben a párt csak zsugorodik, ha nem szélesíti ki támogatását. "Nekünk ötven államot felölelő, nemzeti pártnak kell lennünk. Nem szabad feladnunk a délvidéket és közelebb kell kerülnünk a szegény sorsú dolgozó néphez!" – mondotta Jesse Jackson lelkész. Egyes vezetők óva intették a demokratákat, hogy felüljenek annak a fellengzős kijelentésnek, hogy a párt mindössze három százalékkal maradt amögött, hogy kiüssön a székéből egy háborús elnököt. Nehéz lenne vesztett választás után tanácsokat adni egy pártnak, amely majd az egész 20. század folyamán bátor és előrelátó tervekkel állt elő. Kormányprogramok használatát tűzte célul, hogy az amerikaiak életét megszilárdítsa és biztonságossá tegye. 1996-ban azonban Clinton elnök kijelentette: ez a korszak elmúlt és "a nagy kormányok ideje lejárt". A Demokrata Párt azonban nem adott választ az alapvető kérdésre: "Mi a következő lépés?" Ideje tehát felelni olyan döntő fontosságú problémákra, hogy mik a gazdasági meglátások egy globalizált világban. Miként lehet a demokraták nemzetbiztonsági programja szélesebb kör? annál, mint hogy csupán bírálják a republikánusok külpolitikáját? Milyen módon kezeljék az amerikaiak erkölcsi és lelki szükségleteit? Amennyiben ezeket a kérdéseket szőnyeg alá söprik, az elkövetkezendő négy évben ismét felmerülnek, és akkor esetleg más embereknek kell majd foglalkozniuk ugyanezekkel a problémákkal. 

Márer György, New York

Bush győzelme orosz szemmel

"Csak örülni tudok, hogy az amerikai nép nem engedett a megfélemlítésnek és azt
a döntést hozta, amelyet célszerűnek tartott" – így reagált Vlagyimir Putyin Bush újraválasztására. Azt is hangsúlyozta, hogy Bush szilárd és elkötelezett politikusként lett ismeretes a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben. Az orosz elnök a választások előestéjén még határozottabban kiállt tengerentúli kollégája mellett, mikor kijelentette, hogy amennyiben Bush alulmaradna Kerryvel szemben, az egyben a terrorizmus győzelmét is jelentené. 

Az oroszok nem táplálnak semmi különleges szimpátiát Bush iránt; mindazáltal – legalábbis a vezetők és a média – tisztán gyakorlati szempontok mentén értékelik győzelmét. Elnyelte a múlt a régi illúziókat, melyek értelmében Oroszország úgymond hálás lehet az Egyesült Államoknak a hidegháború befejezése és a kommunizmus megdöntése miatt; a győzelem értékelése inkább a "kisebbik rossz" elvén történik – némely orosz internetes lap elég nyíltan fogalmaz: az a fontos "ki árthat kevésbé Oroszországnak". "Főleg a posztszovjet régióban" – teszi hozzá a
Segodnia.ru cikkírója. 

Hogy miért? Mert jelen pillanatban pontosan a posztszovjet régióban folyik a verseny a nagyobb befolyásért Oroszország és Amerika között. Moszkvát más befolyási övezetek már gyakorlatilag nem érdeklik, de a posztszovjet területekhez mindig is államérdekek fűzték. Elsősorban Közép-Ázsia és a Kaukázus, mivel onnan jöhet, sőt már jön is a reális veszély Oroszország számára.

A Szovjetunió széthullása után Közép-Ázsiában és a Kaukázusban jöttek létre olyan autokratikus rezsimek, melyek egyfelől az iszlám fundamentalizmus ideológiájával fegyverkeztek fel, másrészt olyan önközpontú, szűklátókör? politikát kezdtek folytatni saját népükkel szemben, amely teljesen kizárja a stabilitást és a demokráciát ezekben az államokban (kivéve Kazahsztánt és Kirgizisztánt). Ezért fogalmazódik meg egyre gyakrabban az orosz médiában az a remény, hogy az újraválasztott Bush meg tudja majd érteni Moszkva érdekeit Közép-Ázsiában és a Kaukázusban, és Washington nem fog idegesen reagálni, ha erősödik az orosz befolyás ezekben a régiókban. 

Ezek az emberi jogokat nyíltan sárba taposó új rezsimek mindeddig nagyon is ügyesen kihasználták a maguk javára az orosz–amerikai ellentéteket. Az itt lakó népesség további elszegényedésére pedig ezelőtt is nagyszerűen építettek az iszlám radikalizmus képviselői. Ez viszont már nemcsak Oroszország, de az egész világ számára is fenyegetést jelent. Ezért reménykednek az oroszok abban, hogy Bush és kormánya megértéssel viszonyul majd a közép-ázsiai folyamatokhoz, sőt együtt is működik velük. 

Moszkva számára ez igen fontos, főleg amiatt, hogy Európa részéről teljesen hiányzik ez a szemlélet.

Vagyim Arisztov

Olvasson tovább: