Kereső toggle

Mélyül 337 kormányválság Pozsonyban

Elfogytak Mikulás támogatói

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szlovákiában újabb szakaszába ért a hónapok óta tartó kormányválság. A héten úgy kezdte januári ülését a törvényhozás, hogy a 150 tagú testületben a kormánykoalíciónak mindössze 68 képviselője van. Szakértők szerint Mikulás Dzurinda kormányfő napjai meg vannak számlálva.



Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. Búcsú hat év után? Fotó: Reuters

A helyzet kialakulásáért személyes felelősség terheli Dzurindát, és nem csak kormányfői tisztségéből kifolyólag. Ősszel a Mojzis-ügy kapcsán menesztette honvédelmi miniszterét, Ivan Simkót
(Fejcserés
támadás
, Hetek, 2003. október 10.). A korábbi hű párttárs, sőt barát ezután a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) vele szimpatizáló parlamenti képviselőivel először külön platformot, majd Szabad Fórum (SF) néven önálló pártot hozott létre, melyet január elején jegyeztek be. Simko különválása a
legrosszabbkor jött a már eddig is csak minimális parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíciónak. Ez a minimális többség az elmúlt év végén még megszavazta a szociális, nyugdíj-, közigazgatási és adóreformhoz szükséges törvényeket, valamint az ez évi költségvetést is. Az elmúlt héten azonban Simko kijelentette, a nyolc parlamenti képviselővel rendelkező SF nem lép be a koalícióba, sőt nem is támogatja azt, amíg a kormányfőt Mikulás Dzurindának hívják.

Dzurinda pártjának minimális a támogatottsága, és most már a legközvetlenebb környezetéből is éles támadások érik: Simko és társai autokratív politizálással, a demokratikus elvek megsértésével, arroganciával vádolják.

Ez annál is inkább csalódást jelent Szlovákiában, mivel a kormányfő éppen a korábban botrányosan politizáló Vladimír Meciart váltotta, és vele szemben hosszú évekig a demokratikus elvek és a tisztességes politizálás letéteményeseként tekintettek rá. A korábban
kompromisszumos képességéről is híres miniszterelnök most nem hajlandó egy fikarcnyi engedményre sem a Szabad Fórum irányában, amire válaszként Simko nem is akar vele együttműködni, illetve csak nélküle tudja elképzelni az együttműködést. A jelenlegi helyzetben Szlovákia közeljövője többféleképpen is elképzelhető. Ha Simko nyomására a koalíció meneszti Dzurindát és az SF belép a kormányba, ezzel az át is alakul, biztosítva a folytonosságot, illetve a szűk parlamenti többséget. Amennyiben fennmarad a kisebbségi kormányzás, minden parlamenti szavazásnál kétséges lehet a végeredmény, és a koalíciónak tárgyalások útján minden egyes alkalommal támogatókat kellene szereznie (ebben a formában bízik leginkább Dzurinda, abban a reményben, hogy a fórumosok az egyes szavazásokkor mégsem merik vállalni, hogy miattuk bukik a kormány). Előfordulhat, hogy a kormánykoalíció valamelyik ellenzéki párttal legalábbis külső támogatásra szövetkezik, ami jelenleg nem tűnik valószínűnek, bár elemzők rámutatnak, hogy Meciar és pártja feltűnően szelíden viselkedik a kormánnyal szemben. Előrehozott választások esetén teljesen új politikai térkép rajzolódna ki – a szakszervezetek által szervezett akció nyomán már most az államfő előtt van az a mintegy félmillió aláírás, amelyek az előrehozott választásokról tartandó népszavazást követelik, amire ebben az évben mindenképpen sor is kerül. Ezt a megoldást leginkább Robert Fico szorgalmazza; az ellenzéki vezér emellett a parlamentben Dzurinda elleni bizalmatlansági indítványt is kezdeményez. Biztosra szeretne menni, mivel a közvélemény-kutatási adatok szerint Irány pártja magasan, mintegy 25 százalékkal nyerné a választásokat, ha azok most lennének. Fico már másfél éve is csak hajszállal csúszott le a miniszterelnökségről, és most még inkább vágyik rá, hiszen a kormány a kellemetlen reformokat már véghezvitte, ezek pozitív hatásait pedig az ő kormánya élvezhetné, ha idő előtt hatalomhoz jutna – nem mellékesen az Európai Unióba is ő "vezethetné be" az országot. 

A felvázolt lehetőségek végül is abban az egy kérdésben csúcsosodnak ki, hogy a Mikulás Dzurinda vezette kormány, illetve a jelenlegi koalíció kitart-e megbízatása végéig, és a véghezvitt gazdasági reformok – amelyek mára a térség legvonzóbb országává tették Szlovákiát a külföldi befektetők előtt – gyümölcseit tudja-e majd élvezni, illetve azokból politikai hasznot húzni. A bizonytalan politikai helyzetnek már a következő hetekben komoly gazdasági következményei lehetnek. Pavol Rusko gazdasági miniszter a héten jelentette be, hogy mintegy hárommilliárd koronára tehető azoknak a konkrét, az utolsó döntési fázisban lévő befektetéseknek az értéke, amelyeknek esetében a befektetők kivárnak, hogy a kormányválság végét meglássák. 

Szlovákia új arculata

Bár Szlovákia lassabban reagált a rendszerváltás által előidézett politikai, gazdasági és egyéb változásokra, most úgy tűnik, hogy a 2004-ben megvalósuló reformok által felzárkózhat az Európai Unióhoz tavasszal csatlakozó vezető országokhoz, és versenyképessé válhat Magyarországgal, Csehországgal és Lengyelországgal. 

A szlovák gazdasági szektorban idén több olyan változás történt, amelyek a vállalkozói kedv növelését szolgálták, és még vonzóbbá teszik Szlovákiát a külföldi befektetők számára. Ilyen például az egységes 19 százalékos adókulcs és különböző állami kedvezmények, amelyeket a nagyobb befektetők vehetnek igénybe. Szlovákia mellett döntött nemrégen például a Samsung Electronics, amely spanyol és angol üzemét áthelyezi a nyugat-szlovákiai Galántára. Az ország továbbra is különösen vonzó az autógyártók számára, hiszen a Volkswagen és a Peugeot után a Hyundai Motors is komolyan foglalkozik az ideköltözés lehetőségével: másfél milliárd dolláros autógyárat terveznek létesíteni Közép-Európában. A szakértők a közép-szlovákiai régiót ajánlották a Hyundainak, ahol a rendszerváltás előtt több nehézfegyver-gyártással foglalkozó üzem is működött, és ahol nagyszámú szakképzett munkaerő található. A tervek szerint februárban születik döntés az ügyben.

A megújult gazdasági helyzet érdekes lehet a terjeszkedni szándékozó magyar cégek számára is, mivel Szlovákiában még mindig nem olyan éles a gazdasági verseny, mint Magyarországon, ami a szlovákok mentalitásából is fakad: kevésbé szeretnek kockáztatni, inkább a stabilabb, folyamatos bevétellel rendelkező állásokat keresik. A Nyugathoz legjobban a délnyugati országrész zárkózott fel, hiszen a három országhatárhoz közeli területek sok tekintetben jobb életfeltételeket, és több megélhetési lehetőséget biztosítanak. 2000-ben több multinacionális cég kezdett hálózatot építeni Szlovákia-szerte. Az úttörő Tescót a Kaufland és a Hipernova követte.

Az elmúlt évben több kísérlet történt a szlovák turizmus felélesztésére. Befolyásos külföldi lapokban ismertették az idegenforgalmi szolgáltatásokat, az ország kiváló természetes adottságait. A legnagyobb változások Pozsonyban és Kassán érzékelhetők, de a rendszerváltás és különösen 1998 óta országszerte zajlanak az építkezések, fejlesztések. Pozsony óvárosa folyamatosan felújítás alatt van, és több nevezetes szálloda épült fel a közelmúltban, mint például a Carlton, illetve a magyar eredetű Danubius. A finn újságírók gyűlése Szlovákiát titulálta a 2003. év legprogresszívebben fejlődő idegenforgalmi célpontjának.

Martin Melisko

Olvasson tovább: