Kereső toggle

BBC-botrány halálesettel

Végzetes információ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tragédiába torkollott a BBC és a brit kormány "háborúja". A hetek óta tartó heves vita akkor robbant ki, amikor a tévétársaság egyik tudósítója megbízható és hiteles forrásra hivatkozva azzal vádolta meg a kabinetet, hogy az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló titkosszolgálati jelentést a hatásosság fokozása érdekében "kikozmetikázta". Az információt állítólagosan szolgáltató hírforrás, Dr. David Kelly professzor neve viszonylag hamar kiszivárgott, ám a tudós nem bírta az ettől kezdve ránehezedő nyomást és a folytonos zaklatásokat, így néhány nappal ezelőtt a rendőrség jelentése szerint öngyilkos lett. Ezzel mindkét fél kínos helyzetbe került: az amúgy is nehéz időket élő Tony Blair minden bizonnyal kormányzása eddigi legnagyobb válságával szembesül, a BBC-nek pedig most teljes erőbedobással azon kell munkálkodnia, hogy a hírnevén és hitelességén esett csorbát kiköszörülje.



Dr. David Kelly. A nyilvánosság áldozata Fotó: Reuters

A botrány május 29-én tört ki, amikor a BBC Today cím? programjában az Irakból nemrég visszatért Adrew Gilligan, katonapolitikai tudósító azt állította, a titkosszolgálati jelentést a közzététel előtt egy héttel a Downing Street utasítására "feltupírozták". Egyetlen, meg nem nevezett forrásra hivatkozva Gilligan azt is kijelentette: a hírszerzés nem örült a dosszié módosításának, mivel az nem tükrözte többé az ő véleményüket. 

A legfontosabb változtatás az újságíró szerint az volt, hogy a dokumentumba beleírták azt az állítást, mely szerint Irak készen állt arra, hogy 45 percen belül tömegpusztító fegyvereket léptessen működésbe. A hírszerzés erről állítólag nem volt meggyőződve.

A Downing Street azonnal tagadta a vádakat, ám a tudósító néhány nappal később a Mail on Sunday újság hasábjain újabb leleplező bejelentést tett: az ominózus pont beszúrásáért Alastair Campbellt, a miniszterelnök kommunikációs vezetőjét és egyben jobb-kezét tette felelőssé. Másnap a BBC megismételte az állításokat, Campbell viszont hevesen visszautasította a vádakat. A miniszterelnök ezek után bejelentette, hogy a parlament hírszerzési és biztonsági ügyekkel foglalkozó bizottsága zártkör? vizsgálatot indít az ügyben, míg ezzel egy időben az alsóház külügyi bizottsága is nyomozni kezdett, de a kihallgatásokat nyilvánossá tette. Az információk felröppentésének időzítése egyébként figyelemre méltó: pontosan egybeesett ugyanis Tony Blair iraki látogatásával, amely ezáltal meglehetősen rossz szájízt hagyott maga után.

Június 19-én Gilligan megismételte állításait a külügyi bizottság előtt, és nem nevezte meg a hírforrást. Június 25-én Campbell is tanúskodott, és hazugsággal vádolta az újságírót, a BBC-től pedig bocsánatkérést követelt. A tévé- és rádiótársaság azonban kiállt riportere mellett, és nem kért bocsánatot. Ezt követően Campbell újra bocsánatkérést követelt, a BBC újra visszautasította.

Július 8-án a védelmi minisztérium kiszivárogtatta, hogy egyik tisztviselője önkéntesen beismerte, személyesen találkozott Gilligannel, és a találkozóra nem kért előzetes engedélyt. A minisztérium ekkor azt nyilatkozta, nem biztos, hogy a szóban forgó tisztviselő volt a riporter hírforrása, s bár nyilvánosan nem említette Dr. Kelly nevét, az újságíróknak mégis elegendő információt adott a professzor beazonosításához. Geoff Hoon védelmi miniszter a BBC vezetőinek címzett magánlevelében pedig konkrétan meg is nevezte Dr. Kelly-t.

Az ötvenkilenc éves zárkózott, halk szavú mikrobiológus professzor a minisztérium biológiai fegyver-szakértőjeként dolgozott.



A kutató oxfordshire-i háza, ahonnan az utolsó sétára elindult Fotó: Reuters

A tudós az ENSZ egykori fegyverellenőreként közel negyvenszer járt Irakban, és a dossziéhoz egy háttéranyagot készített. Neve mintegy két nap leforgása alatt nyilvánosságra került, és Kelly július közepén nyilvános kihallgatáson jelent meg a külügyi bizottság előtt. Azt állította: nem gondolja, hogy az általa mondottakból a riporter a hírprogramban közölt megállapításokra juthatott volna. A professzor rendkívül feszült és nyugtalan volt, hiszen családtagjai és barátai szerint ekkor már egyetlen nyugodt perce sem maradt: magánéletét feldúlta, hogy szinte minden bokorból újságírók lestek rá, ráadásul a minisztérium és a bizottság bánásmódja is méltánytalan volt.

Azon a napon, amikor Gilligan másodszor is megjelent a bizottság előtt, Kelly délután sétálni indult. Miközben a zárt ajtók mögött heves vita bontakozott ki afelől, hogy az újságíró
visszavonja-e állításait, az orvos családja egyre nyugtalanabbá vált, hisz a professzor sétája szokatlanul hosszúnak bizonyult. Kevéssel éjfél előtt felhívták a rendőrséget, akik a tudós holttestét másnap találták meg mintegy
öt mérföldnyire otthonától. 

A jelentés szerint a szakértő fájdalomcsillapítót vett be, majd felvágta az ereit.

Az ügy kivizsgálásával a kormány által megbízott bíró, Lord Hutton kijelentette: függetlenül fog cselekedni, és a legtöbb kihallgatást nyilvánosan fogja lefolytatni. A bíró az újságoknak adott nyilatkozatában azt is elmondta, haladéktalanul hozzáfog a munkához, hogy tisztázza, az események sorozata hogyan torkollott a tragédiába. A kormány teljes mérték? együttműködéséről biztosította Lord Huttont. Erre szüksége is lesz, hiszen a minisztereknek várhatóan komoly kérdésekkel kell majd szembesülniük: miért és hogyan került Kelly neve nyilvánosságra, miután önkéntesen elismerte a védelmi minisztérium munkatársai előtt, hogy valóban találkozott az újságíróval? Vajon figyelemelterelés vagy a BBC-nek szánt érvágás volt-e a kiszivárogtatás célja?

Mélyrepülés

A belviszály kapcsán sokak pozíciója meginogni látszik: Alastair Campbellnek például súlyos következményekkel kell majd szembesülnie, ha kiderül, hogy a felröppentett hír igaz, vagy hogy a kormányzati gépezet méltánytalanul kezelte a tudós helyzetét. Campbellt könnyen a tudós halálának első számú felelősévé tehetik. Nem jobb a helyzete a védelmi miniszternek, Geoff Hoonnak sem, hiszen az ő részlege kezelte a Kelly-ügyet, így tudnia kellett arról, milyen bánásmódban részesült a tudós, sőt a nevének a közzétételét neki kellett jóváhagynia. E két frontember lemondása ugyanakkor alapjaiban ingathatná meg a brit kormányt, hiszen Campbell minden szempontból Tony Blair jobbkezének számít, Hoon pedig szintén a Blair-kabinet egyik "rendíthetetlen" élharcosa. Az ő távozásával már négyre emelkedne a közelmúltban lemondott blairista politikusok száma.

Az egyik legnagyobb vesztes így kétségtelenül maga a miniszterelnök lehet. Blair népszerűsége az iraki diktátor gyors "trónfosztása" után megemelkedett, de a tömegpusztító fegyverek megtalálásának elmaradása miatt a közvélemény elismerését a cinizmus és a szkepticizmus váltotta fel. A most sebtében elkészített felmérések szerint a Blairt támogatók aránya rohamosan csökken: már csaknem ugyanannyian szeretnék látni távozását, mint amennyien a maradására szavaznának: az arány 39-41 százalék. A megkérdezettek 59 százalékának romlott a véleménye Tony Blairről, 35 százalékának pedig a BBC-ről. 

A megkérdezetteknek közel kétharmada véli úgy, hogy sem a kormány, sem maga a miniszterelnök nem járt el őszintén és hitelt érdemlően az ügyben.

Blair tanácsadói szerint azonban a vizsgálat sokkal súlyosabb következményekkel járhat a BBC-re nézve, hiszen az egész válság azért robbant ki, mert a társaság úgy döntött, hogy lead egy olyan anyagot, amely súlyosan megrágalmazta a kormányt. Ráadásul Richard Sambrook, a társaság hírigazgatója korábban azt állította, hogy az ominózus hír forrása a titkosszolgálat egyik magas rangú és hiteles munkatársa. A BBC ugyanakkor Kelly halála után beismerte, hogy a tudós volt Gilligan forrása, ez viszont nagy mértékben rombolja a társaság hitelét, hiszen a professzor sosem dolgozott a titkosszolgálatnak. A parlamenti képviselők egy része máris Gavyn Davis-nek, a BBC elnökének lemondását követeli, de megingott Greg Dyke vezérigazgató pozíciója is. Gilligant egyelőre eltiltották a mikrofontól, de a társaságtól nem kellett távoznia. A kritikusok szerint egyébként a BBC nagy hibát követett el azzal, hogy ilyen jelleg? támadást indított a kormány ellen, egy közszolgálati tévé- és rádiótársaságnak ugyanis nem lenne feladata a kabinet ilyen jelleg? zaklatása, ezt nyugodtan hagyhatta volna a bulvárlapokra is.

Olvasson tovább: