Kereső toggle

EU-igen Szlovákiában

Rezgett a léc

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hétvégén a szlovák választók valamivel több mint 52 százaléka járult az urnákhoz, a résztvevők 92 százaléka pedig igennel válaszolt a kérdésre: Akarja-e Ön, hogy Szlovákia az Európai Unió tagköztársaságává váljon? Az ország történetében ez volt az első érvényes népszavazás (ehhez a választásra jogosultak több mint felének részvétele szükséges), az előrejelzésekhez viszonyított alacsony részvétel azonban nem kis ijedtséget okozott főleg kormányberkekben a választás két napján.



Mikulás Dzurinda bejelenti az eredményt. Két nap drukk Fotók: Reuters

Vezető politikusok az alacsony érdeklődés láttán még a szavazóurnák lezárása előtt két órával is részvételre buzdították a lakosságot a médiában. Mikulás Dzurinda miniszterelnök végül nagy megkönnyebbüléssel jelentette be szombat délután a szavazás érvényességét. Bár a referendum nem volt ügydöntő (végső soron a parlament dönt a kérdésben), mégis ő tudta valószínűleg legjobban, hogy akár a kormány bukásához is vezethetett volna az eredménytelenség, és ez a részvételi arány is magyarázatra szorul. 

A kormányfő rögtön elő is húzta a két héttel ezelőtti jégkorong vb-döntőt, mondván, ott is csak a hosszabbításban néhány centiméterre a gólvonal mögé csúszott korong döntött, mégis ezzel győzött a kanadai csapat. A referendum kapcsán a kormánynak szembe kell néznie azzal, hogy a szlovák választóknak több mint a felét nem sikerült meggyőzni: ők is, ha nem is világbajnokok, de győztesek lesznek az ország EU-tagságával.

Nem véletlen, hogy a szakértők és a média sem az elsöprő többség? igen szavazatot hangsúlyozza, hanem inkább az alacsony részvétel okaira keresi a választ Szlovákiában.

Mindenképpen megkérdőjelezhető az EU-s kampány hatékonysága és szakszerűsége, amelynek a kormány részéről megbízott felelőse, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes volt. Az ő lemondását már a népszavazás előtt követelték ellenzéki politikusok. Azt azonban szociológusok és politológusok is felróják, hogy nem folyt széles kör? információs kampány. Kétségtelen, hogy nem sikerült a lakossághoz közel hozni az Európai Uniót, és mára kimerült a már szinte évtizede ismételt frázis, miszerint nekünk nincs más esélyünk, sem alternatívánk: ez a kijelentés nem tud már tömegeket mozgósítani. Valószínűleg az alternatívanélküliség (Szlovákiában minden parlamenti párt támogatja az EU-tagságot), valamint az ehhez szorosan kapcsolódó "már úgyis eldőlt"-érzés is elősegítette a szavazók távolmaradását. Ehhez járult a politikából való nagy fokú kiábrándultság, és a kormánnyal szembeni elégedetlenség, amely egyre inkább jellemzi a szlovák közérzetet. 

A kampány elsősorban az úgynevezett mobilizációra öszpontosított, ez azonban kimerült annak sulykolásában, hogy el kell menni szavazni. Itt is történtek azonban visszásságok. A nagy igyekezetben a kormánykoalíció pártelnökei még Vladimír Meciarral is összeborultak, Pozsony utcáin együtt biztatták az embereket a részvételre. Ez azért volt visszatetsző, mivel alig egy éve éppen Dzurinda riogatott azzal, hogy ha Meciarra szavaznak a polgárok, akkor távol kerülünk az Európa Uniótól. Az eddig lényegében politikailag folyamatosan elszigetelt Meciar ilyen "rehabilitása” is megütközést kelthetett a polgárokban, és azt az érzést erősíthette, hogy itt nem mi vagyunk azok, akik döntünk, hanem a politikusok, akik már mindent elrendeztek egymás között. 

Éppen a napokban volt hír Pozsonyban, miszerint a Nemzeti Vagyonalap sikertelenül próbálja behajtani máig is azt a tizenhétmilliárd koronás összeget, amellyel a Meciar-érában privatizált cégek nyomán megrövidült az állam. A tásadalom jelentős része nehezen felejt, éppen ezért szavazott inkább bizalmat tavaly újra a Dzurinda-kormánynak. Számukra kiábrándítóan hatott ez a gesztusérték? kiegyezés, még akkor is, ha ezt a "nemes cél érdekében félretettük az egyéni sérelmeket” szöveggel próbálták elfogadtatni.

A Vén Európa cím? jól ismert Varga Miklós-dal körüli botrány sem segítette a kampányt. Csáky ugyanis lefordíttatta a dalt szlovákra, hogy kampánydalként szerepeljen. Több szlovák hazafi már az ötleten is felháborodott, mondván "nem kell nekünk a rég lejárt magyar rock”. Csak miután a közvélemlény már foglalkozni kezdett az üggyel, derült ki, hogy a szerzői jogok tulajdonosait senki sem kérdezte meg. Az e körül kialakult botrány után Csáky visszakozott, s a Vén Európa lekerült a napirendről. Ezzel a megoldással talán mégis mindenki jól járt, mivel a napvilágot látott szlovák fordítás leginkább kommunista mozgalmi indulóra emlékeztetett. Mindenesetre Csáky Pálnak innentől nehéz hozzáértőként eladnia magát, és emiatt a média a népszavazás után is napirenden tartja lemondásának, illetve lemondatásának kérdését. 

A miniszterelnök és maga az érintett is ugyanakkor a referendum sikerét hangsúlyozza. Dzurinda szerint a fő bűnös az ellenzéki vezér, a népszerűségi listákat továbbra is vezető Robert Fico, aki beszédeiben úgy támogatta az EU-tagságot, hogy közben mindig az ország felkészületlenségét és a csatlakozással járó negatívumokat hangsúlyozta (ez a kettős érvelés talán Magyarországon is ismerős).

Tény, hogy Szlovákia végérvényesen az integráció célegyenesébe ért, a lezajlott népszavazást pedig mindenki a maga érdeke szerint próbálja magyarázni. Ha a kormány ezzel nem elégszik meg, és leszűri a tanulságokat, valamint hozzálát érdemben tájékoztatni az embereket, akkor még valami behozható a hátralevő szűk egy évben, annak érdekében, hogy ne legyen túl erős a várható EU-sokk.

Olvasson tovább: