Kereső toggle

Új békemenetrend

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A lassan két és fél éve tartó palesztin háború, az al-Kaida globális – és a helyi palesztin – terror fenyegetése, az Irak elleni háború valószínűsége együttesen teszi próbára Izrael biztonságát. Ebben a nemzetközi környezetben ült össze az izraeli Herz-liában egy terrorizmusellenes konferencia "Izrael nemzetbiztonsága egy új stratégiai helyzetben" címmel. A konferencián Ariel Saron izraeli miniszterelnök egy új rendezési tervet javasolt a palesztin konfliktus megoldására.



Ariel Saron. Derűsen tervez Fotó: Reuters

Saron beszédében feltételesen állást foglalt a palesztin állam megalakítása mellett. Hangsúlyozta: a politikai döntések visszafordíthatatlanok, Izraelnek nem áll szándékában a palesztinok lakta területek bekebelezése, az izraeli hadsereg a terrorizmus miatt, biztonsági okokból tartózkodik a palesztinok lakta városokban. Saron elutasította a "Kvartett" (az ENSZ, az Európai Unió, Oroszország és az Egyesült Államok) által 

kidolgozott "menetrendet", amely – szerinte – megengedhetetlen nyomást gyakorolna Izraelre, hogy tegyen újabb politikai engedményeket, mielőtt a palesztinok felszámolnák a terrort, és mélyreható reformokat hajtanának végre. Ha a terror nem szűnik meg, a Hatóság nem alakul át teljesen, ha Arafatot nem fosztják meg a pénzforrásoktól, és nem távolítják el a hatalomból, akkor még az ideiglenes állam sem alakulhat meg. 

A reformokat végrehajtani és a terrort felszámolni egy palesztin ideiglenes kormány feladata lesz. Az "ideiglenes ügyvivő" (vélhetően már nem Arafat) átfogó reformokat hajt végre, békés együttélést valósít meg Izraellel, és ő készíti elő az átfogó reformfolyamat tetőződéseként az "általános választásokat". A kormányzati átalakításokkal párhuzamosan valamennyi, jelenleg Arafatnak alárendelt palesztin "biztonsági" szervezetet, amelyek "egytől egyig korruptak, terroristák és több száz izraeli haláláért felelősek", fel kell oszlatni, és fel kell számolni a "fegyveres milíciák és bandák hálózatát" – mondta Saron. Az új "belügyminiszter" feladata a jogellenesen kinn lévő fegyverek elkobzása és megsemmisítése, a palesztin terrorszervezetek törvényen kívül helyezése és felszámolása lenne. Helyettük egy valóban könny? fegyverekkel ellátott rendőrséget kell létrehozni, és legfeljebb két biztonsági apparátust. 

Az átfogó reform része lenne a korrupció felszámolása és olyan költségvetési és könyvelői rendszer megteremtése, amely megakadályozza, hogy a beáramló pénzt a terrorizmus finanszírozására fordítsák. Béke és egyetértés nem jöhet létre a palesztin oktatási rendszer gyökeres átalakítása nélkül. "Nem lehetséges addig béke, amíg a palesztin oktatási rendszer a fiatal nemzedékbe a gyűlölet, az erőszak és a terror kultúráját csepegteti" – jelentette ki Saron, akinek további feltétele, hogy a megszervezett palesztin igazságszolgáltatás vonja felelősségre az Izrael ellen elkövetett bűncselekmények felelőseit. Ha a palesztinok mindezt végrehajtják, Izrael enyhíti a katonai zárlatot, folyamatosságot biztosít a palesztinok lakta területek között és megalakulhat "a fegyvermentes és ideiglenes palesztin állam", ahol a belső rendet könny? fegyverekkel felszerelt, csekély létszámú rendőri erő biztosítja. A határokat és a légteret Izrael ellenőrzi, és a palesztin állam nem léphet ellenséges erőkkel szövetségre. Ezután indulhatnak meg a végső rendezést célzó politikai tárgyalások Izrael és az ideiglenes palesztin állam választott képviselői között. 

Saron teljesen egyértelműen elutasította tehát a "menetrendet", és elképzelései Bush eredeti, június 24-ei beszédéhez nyúltak vissza. Bizonyára nem véletlen a beszéd időzítése sem. Bush nemrégiben Elliot Abramsot jelölte ki a Közel-Keletre illetékes személyes megbízottként. Abrams kinevezése a külügyminiszter, Colin Powell csapatának háttérbe szorulását jelzi. Abrams a forrása Bush azon nézeteinek, hogy a Palesztin Hatóság jelenlegi formájában nem tekinthető partnernek, hogy Izraelt nem szabad egyoldalú engedményekre kényszeríteni, és a középpontba az iraki rendszerváltást kell helyezni. Szerinte az amerikai politikát újra kell értékelni, nem szabad a palesztinokat Izrael kárára megerősíteni, és a "békefolyamat sikerének" alárendelni a demokrácia és az emberi jogok terjesztését.

Saron beszédét két másik fontos momentum is motiválta. Amram Micna, a baloldal új frontemberével ellentétben a miniszterelnök az Egyesült Államokhoz fűződő szoros stratégiai kapcsolatát hangsúlyozta, és ebben a Munkapárt vezetőjének nehéz lesz vele versenyre kelnie. Saron politikai rendezési terve cáfolja Micna állítását, aki választási stratégiáját arra építette, hogy a kormányfőnek nincs sem terve, sem elképzelése a válság rendezésére. Saron beszédére odafigyeltek Washingtonban is. Bush elmondhatja arab szövetségeseinek, hogy "Saron nem is olyan rossz fiú, nézzétek mit is ajánl". A palesztin állam megtámogatása Bushnak kifejezetten jól jön, és persze nem árt Izraelnek sem, amikor elbírálják pénzügyisegély-kérelmét és állami bankgaranciaügyét. Természetesen kérdés marad, hogy vajon a palesztinok hajlandók-e a szükséges reformok megtételére? Irak után azonban minden megváltozhat és egy új palesztin vezetés talán nem utasítja vissza Saron ajánlatát, különösen, ha az Bush támogatását élvezi.


Palesztin állam a Sínai-félszigeten?

A herzliai konferencián Dan Schueftan a haifai egyetemről a teljes és Izrael részéről egyoldalú szétválasztásban és az "izraeli kis fal" megépítésében látja az izraeli–palesztin kérdés megoldását. Joshua Muravchik, az American Enterprise Institute tudósa szerint az Egyesült Államoknak Irán iszlám rendszerét kell felszámolnia, mert az áll a nemzetközi terrorizmus mögött és Izraelt – hosszabb távon – katonailag leginkább Teherán fenyegeti. Az Iráni Iszlám Köztársaság bukását a radikális iszlám sem élné túl. 

Rafi Melnick helyi professzor szerint viszont elegendő lenne Izrael határait kijelölni. Az izraeli társadalmon belüli különbségek csökkentek: a jobboldal feladta a "teljes Izrael" álmát és a baloldal sem beszél az "új Közel-Keletről". Effi Eitam, a Nemzeti Vallásos Párt elnöke elsősorban a terror elleni következetes és az iszlám terrorizmust megsemmisítő harcra buzdított, amelyet diplomáciai-politikai megoldásnak kell kiegészítenie. Eitam meglepő javaslata szerint a palesztin állam helyét a Sínai-félszigeten jelöli ki, ahol óriási lakatlan terület áll rendelkezésre az állam megalakítására, amely így sem a zsidó államot, sem Egyiptomot nem fenyegetné. A helyszínen tartózkodó egyiptomi ügyvivő azonban élénken tiltakozott e kézenfekvő megoldás ellen. Ez teljesen természetes, hiszen a Gázai övezet 1967 előtt egyiptomi megszállás alatt volt, és akkor eszükbe sem jutott, hogy a palesztin államot létrehozzák.

Akadt egy másik egyetemi profeszszor is az amerikai féltekéről, aki a leendő palesztin államot legszívesebben Szaúd-Arábiában látná. Érvelésében központi szerepet játszott, hogy Mekka az iszlám számára sokkal szentebb, mint Jeruzsálem. S ha a palesztinok nem hajlandók a zsidókkal együtt élni, Szaúd-Arábiában a saját testvéreikkel lakhatnának együtt.

Olvasson tovább: