Kereső toggle

Palesztin terror, vér és népirtás

Izrael mindent megtett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Saronnak és Bushnak engedményeikkel sem sikerült tető alá hozni a tűzszüneti megállapodást. Az izraeli kormányfő hiába mondott le a "hétnapi nyugalom" előzetes feltételéről, hiába vonult ki a palesztinok lakta nagyobb városokból, és hiába mérsékelte az izraeli katonai tevékenységet egyoldalúan. A palesztin terror csak fokozódott. A Netanjában, Jeruzsálemben, Haifán, Tel Avivban és más helyeken végrehajtott merényletekben a palesztin terrorszervezetek a húsvéti ünnepek alatt közel félszáz izraeli polgári személyt öltek meg, és közel kétszázat sebesítettek meg. Mindez szemléletesen mutatja: a palesztinok elutasítják a konfliktus békés megoldását, semmibe veszik az oslói egyezményeket, és céljaikat kizárólag fegyveres harc útján kívánják elérni. E harc pedig szinte kivétel nélkül az ártatlan izraeli polgárok elleni terrort jelenti. 



Arafat-poszter Ramallahban. Már csak a bunkerből üzenhet Fotó: Reuters

Pedig Bushnak szüksége lett volna egy tűzszüneti megállapodásra még a bejrúti arab csúcs előtt, hogy megszerezhesse az Arab Liga támogatását egy Szaddám Huszein elleni támadásra. Cheney korábbi körútja ugyanis világossá tette számára, hogy az arab országok nem támogatják Bush terrorellenes harcát Szaddám ellen, amíg a palesztin kérdés rendezetlen. A szaúdi béketerv "mentőöve" az utolsó pillanatban érkezett. Abdullah koronaherceg ebben felajánlotta Izraelnek az arab világgal való kapcsolatok normalizálását, békés és biztonságos határokat, amennyiben a zsidó állam hajlandó maradéktalanul kivonulni az 1967-ben elfoglalt arab területekről, és hozzájárul egy független palesztin állam megalakításához Jeruzsálem fővárossal.

Az arab csúcs azonban nem hozta meg az amerikai adminisztráció számára a remélt eredményeket. Bár egyhangúlag elfogadták az Abdullah által beterjesztett béketervet, mégis teljes támogatásukról biztosították a palesztinok fegyveres harcát Izraellel szemben. Egyben kiálltak Irak és Szaddám Huszein rendszere mellett. Irak kötelezettséget vállalt Kuvait területi sérthetetlensége és függetlensége mellett, és Szaddám Huszein küldöttje látványosan csókolózott össze Abdullah szaúdi herceggel, megpecsételve Irak békülési szándékát. Bush így ismételten kosarat kapott. Iraki háborúját minden valószínűséggel egymagának kell megvívnia, mivel sem az Európai Unió, sem Oroszország nem áll ki az ötlet mellett.

A szaúdi terv egyébként is elfogadhatatlan Izrael számára. A "hazatérési jog" elfogadása milliós palesztin tömegeket telepítene be Izrael területére, és alapvetően változtatná meg az ország demográfiai viszonyait: a zsidó államot rövid időn belül arab többségű országgá alakítaná át. A terv közvetlenül határossá tenné Izraelt az arab világgal, a korábban már védhetetlennek bizonyult határok mögött. Cserébe Abdullah normalizációt ígér, békés és biztonságos határokkal. Az oslói folyamat azonban a gyakorlatban is megmutatta, hogy mit jelent az, ha az arabok békét és biztonságot ígérnek. A bejrúti döntést egyébként is irreálissá tette az a palesztin merénylő, aki a tengerparti Netanján, a Park Szálló báltermében robbantotta fel magát a pészachot ünneplők között. Ez csak a kezdete volt annak a példátlan tömeggyilkos terrorhullámnak, ami igazából látni engedte, mit jelent az arabok számára az Izraelnek cserébe nyújtott béke és biztonság: terrort, vért, népirtást és a zsidó állam jövőbeni felszámolását.

Válaszul az izraeli kormány ellenségnek minősítette Arafatot, akit ramallahi főhadiszállásán elszigetelésre ítéltek. Széles – minden eddigit felülmúló – hadműveletekről döntöttek a terror infrastruktúrájának gyökeres kiirtására. A terrorért való felelősség egyértelműen Jasszer Arafatot terheli, aki vétkesen megszegve az oslói egyezményben magára vállalt kötelezettségeit, béke és biztonság helyett a pusztító terror rendszerét építette ki. Az általa irányított "népi ellenállási front"-ban tömörítette a Hamasz, az Iszlám Dzsihád,
a Népi Front Palesztina Felszabadításáért szervezeteit, egyesítve a saját maga irányította terrorcsoportokkal, a Fatahhal, a Tanzimmal, az al-Aksza Mártírjaival és a 17-es egységgel. Saron kijelentette, hogy a háború a terror és nem a palesztin nép ellen indul. E háborúban Izrael megsemmisíti a terror infrastruktúráját,
s közben fel kell számolnia a terrort ösztönző és irányító, azzal szorosan összefonódott Palesztin Hatóságot is. Arafat közben bejelentette, hogy mégis – feltételek nélkül – hajlandó lenne elfogadni Zinni tűzszüneti ajánlatát, hogy az izraeli katonai hadműveleteket elkerülje. Későn.


Védőfal hadművelet, övön aluli médiaverseny

Azt tesszük, amit Arafat elmulasztott – így indokolta Benjamin Ben Eliezer izraeli védelmi miniszter a hétvégén indított átfogó katonai akciót, amelynek célja a palesztin terrorizmus bázisainak felszámolása. A Védőfal hadművelet során az izraeli hadsereg egymás után vonul be a ciszjordániai és gázai övezetben fekvő palesztin városokba. Az akció során átkutatják a házakat és ellenőrzik a felnőtt lakosságot, hogy nincsenek-e közöttük a keresett terroristák. Palesztin részről csupán szórványos fegyveres ellenállás tapasztalható, annál inkább igyekeznek előnyt szerezni – ahogy az intifáda során számtalanszor – a nemzetközi médiaversenyben. Arafatnak elemi érdeke a konfliktus nemzetközivé szélesítése. Ennek érdekében vonultak palesztin fegyveresek a világhírű betlehemi Születés-templomába, kiprovokálva az izraeli katonák ostromgyűrűjét a templom körül. Arafat fel is szólította a keresztény világot, hogy tiltakozzon a szent helyeket ért sérelem miatt. (A templomban – egyes hírekkel ellentétben – nem esett kár, nem úgy, mint másfél éve József pátriárka palesztin tömeg által lerombolt nabluszi sírhelyénél.) A hírversenyben a média azonnal kész lecsapni a megdöbbentő – és így a hallgatókat a műsorhoz kötő – információkra. Ha utóbb befut a cáfolat, azt már aligha hallják meg annyian. Ezt érvényesítették a palesztinok, amikor bejelentették, hogy az izraeliek meggyilkoltak egy katolikus papot Betlehemben. Pietro Sambi Izraelben állomásozó pápai nuncius utóbb bocsánatot kért a katolikus pap állítólagos megöléséről szóló hírért, mondván, hogy az a palesztin propaganda egy áljelentésén alapult. Az AFP francia hírügynökség, amely később telefonon beszélt a nuncius egy munkatársával, megerősítette, hogy a francia pap megöléséről szóló hír hamis. Emanuel Nahson izraeli külügyi szóvivő hazugságnak minősítette harminc palesztin múlt vasárnapi lemészárlásának hírét is. Mint mondta, e híresztelések célja az, hogy tönkretegyék az izraeli hadsereg jó hírnevét. Emlékeztetett arra, hogy az állítások egy részét időközben már cáfolták. A szóvivő hamisnak nevezte továbbá az izraeliek fosztogatásairól szóló híreket is. 

Miközben a palesztin területeken zajlik a Védőfal hadművelet, a libanoni–izraeli határ mentén is éleződik a feszültség. A Hezbollah két év után először újra rakétákkal lövi a határ menti izraeli állásokat. Arier Saron óva intette Libanont és Szíriát a provokációktól, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak. (Hetek-összeállítás)

Olvasson tovább: