Kereső toggle

Gore Bush-tévéviták: a második menet

Békés egyetértésben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az amerikai elnökjelöltek második összecsapása az Észak-Karolina állambeli
Winston Salem városában, a Wake Forest Egyetem kápolnájában zajlott le, mégpedig ezúttal
kényelmesebb körülmények között: most nemcsak Jim Lehrer műsorvezető, hanem a két
vitázó is ülhetett.



A második vitaforduló Bush és Gore között. Demokratikus verseny    Fotó:
Reuters

Az első erőpróbához hasonlítva mind George W. Bush republikánus, mind Al Gore
demokrata jelölt teljes változáson ment keresztül. Az alelnök azzal a céllal jött
el, hogy elkerülje azokat a túlzásokat, amelyek miatt az elmúlt héten annyi bírálat
érte, míg a texasi kormányzó meg akarta mutatni, mennyire otthonosan mozog a külpolitikában.
Az amerikai tévénézők tiszta képet szerettek volna kapni a két jelölt programjáról,
de erre még várniuk kell – esetleg a harmadik találkozó alkalmával teljesül majd
az óhajuk, mivel ennek a második fordulónak a végén csalódottan kellett felállniuk
a készülékek mellől.

Mondhatni, mindenki arra számított, hogy a két ellenlábas heves szócsatákat fog vívni,
ezzel szemben a másfél órás közvetítés túlnyomó részében majdhogynem teljes
egyetértés uralkodott a két "vitázó" között. Mindketten felszólították például
Jasszer Arafat arab vezetőt, hogy állítsa le az erőszakot a Közel-Keleten, ugyancsak
egy véleményen voltak a jugoszláv kérdésben és még sok más tárgykörben.
Legjobban talán Bush megjegyzése jellemezte a találkozó túlnyomó részét: "Úgy tűnik,
hogy valami nagy szeretetünnepet ülünk ma este."

Jim Lehrer minden mesterkedése csődöt mondott, hogy kicsikarjon valami ellentétes nézetet
a két félből, egészen az utolsó húsz percig, azaz az utolsó kérdésig, amikor végre
bírálatokra és az ellentétek kidomborítására is sor került. Gore ugyan bocsánatot
kért Bushtól, amiért az első találkozáskor egy-két adatot eltúlzott, majd ígéretet
tett, hogy ezentúl jobban odafigyel. A texasi kormányzónak azonban ez nem volt elég.
Arra a kérdésre, hogy a bocsánatkérés után feledésbe fog-e merülni a dolog, a
republikánus jelölt, aki szeret a "nagy egyesítő" szerepében tetszelegni, ezúttal
szerepet váltott, és a kérdésre kérdéssel válaszolt: "Ez az emberektől függ,
nemde?" A felelet természetesen azt jelenti, hogy ő a kampány végéig életben
tartja a kérdést, függetlenül attól, hogy ellenfele milyen töredelmes megbánást
tanúsított, és a továbbiakban mennyire óvatosan kerüli majd a hasonló megnyilvánulásokat.
Gore egész idő alatt úgy festett, mintha tojáshéjon táncolna, és sok esetben nem
használta ki kellőképpen a kínálkozó visszavágási lehetőségeket. Bush ezzel
szemben jóval határozottabbnak látszott, mint az elmúlt alkalommal, különösen a külpolitikai
kérdések terén, annak ellenére, hogy korábban már elismerte: ez a terület nem
tartozik az erősségei közé. Jóllehet az első kérdésnél még kissé bizonytalannak
látszott, később egyre magabiztosabb lett, és akár a Közel-Kelet, akár a Balkán
vagy Oroszország, esetleg Szomália került szóba, tájékozottnak mutatkozott. Voltak
persze kérdések, amelyeket nem válaszolt meg teljesen, avagy éppen mellébeszéléssel
kitért előlük, mégis komoly, általános fejlődésről tett tanúbizonyságot.

Gore ezen a második fordulón – sportkifejezéssel élve – nem mutatott jó formát.
Tanácsadói valószínűleg abban a hitben ringatták magukat, hogy a vita új, ülő
alakzata az alelnök malmára hajtja majd a vizet, különösen a külpolitikai tárgykörökben.
Ez tévedés és komoly hiba volt a részükről. A másik baklövésnek nevezhető lépés
az volt Gore részéről, hogy talán túlságosan mellre szívta a bírálatokat, és a
kelleténél sokkal visszafogottabb volt, ami a nézőkben azt az érzést keltette,
mintha határozatlan lenne, és bizonytalankodna a kérdések útvesztőjében. Megadta,
illetve elérhetővé tette ellenfele számára azt a fényűzést, hogy elnöki jelenségnek
tűnjék.

Ennek megfelelően a gyors felmérések természetesen Bushnak kedveztek. A tévétársaságok
közül a CNN 49:36, az ABC 46:30, a CBS 51:48 arányban a republikánus jelöltet hozta
ki győztesnek. Egyébiránt az első vitát követően Bush kis mértékben vezetett, de
egyes felmérések szerint a két jelölt még mindig fej fej mellett halad. A második tévévita
ezt természetesen megváltoztathatja.

A reggeli lapok főcímei lényegre törő értékelést adnak a vitáról. A két elnökjelölt
vitája "jobban emlékeztetett arra a helyzetre, amikor két diák próbál átmenni egy
szóbeli vizsgán, mint amikor két férfit hosszasan összezárnak egy elnöki kampány
szoros, gyakran keserűségekkel teli versenyében" – írja a Chicago Tribune. Az NBC
tévécsatorna arról számolt be, hogy "az alelnök ezen az estén stílust váltott,
nem egyszerűen a nyakkendője volt más, hanem egész viselkedése". A CNN elemzője így
értékelte a vitaestet: "A szabályok szokatlanok voltak. Vitának nevezték, de láthatóan
mindannyian megállapodtak abban, hogy a két vitázó fél nem áll szóba egymással."


A szokottnál jóval kevesebb a határozott vélemény a jelöltekről. A Harvard Egyetem
egyik szakértője úgy nyilatkozott, hogy "a jelek szerint nem mutatkozik általános
lelkesedés egyik jelölt iránt sem". A szavazópolgároknak az a tíz százaléka,
amelyik még nem hozta meg döntését arról, kire adja le a voksát, ezúttal sem lett
okosabb, ugyanis az egyetértésből és egymás dicséretéből nem derült ki, hogy
tulajdonképpen melyik félnek mi a programja, és mit is vall azokról a kérdésekről,
amelyek esetleg eldönthetik ennek az elnökválasztásnak a sorsát. Egyébként is hátra
van még egy harmadik tévévita, amelyen bármelyik politikus megfordíthatja a kocsi rúdját.
Arról nem is beszélve, hogy azt az utolsó találkozót még mindig három hét választja
el a nagy naptól, amikor a szavazópolgárok az urnákhoz járulnak, és az bizony még
nagy idő.

Olvasson tovább: