Kereső toggle

Pályaváltás felsőfokon

Budapesti panelből a falun is túlra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi vesz rá arra egy újdonsült házaspárt, hogy a fővárosi infrastruktúrát, a biztos egzisztenciát feladva nulla tapasztalattal belevágjanak a mezőgazdaság és a vidéki turizmus rejtelmeibe? Interjú környezetvédelemről, fejlődésről a Dióliget tulajdonosaival, Misi Lászlóval és Valériával.

 

A legfontosabb kérdés, hogy miért? Biztos anyagi megélhetésetek volt Budapesten, mégis elég durván kiléptetek egy viszonylag ingoványos területre…

– Mindenkinek talán a legnehezebb kérdés az életében, hogy mivel szeretne foglalkozni, hogy szeretne élni. A családalapítás gondolata teljesen más utat rajzolt ki számunkra, mint amit akkor jártunk, mindketten tudtuk, hogy nem Budapesten szeretnénk felnevelni a gyerekeinket, szeretnénk egy élhetőbb, vidéki környezetet biztosítani számukra. Ekkor elindult egy 1 évig tartó ingatlanturizmus, azaz minden hétvégén az ország különböző pontjain kirándultunk, és közben megnéztünk pár eladó házat, telket.

 

Célzottan Lovasberényben szerettetek volna élni, vagy a telek húzott oda?

– Nagyon nehezen találtuk meg a tökéleteset. Azt már tudtuk a legelejétől fogva, hogy agroturisztikával – turizmussal és mezőgazdasággal – szeretnénk foglalkozni, ennek a célnak megfelelő területet kerestünk, azaz nagyobbat és különlegesebbet az átlagnál. A nehéz része pont az volt, hogy vizionáltunk egy olyan telket, amihez a pénztárcánk kevés volt. Rengeteg hirdetést végignéztünk, netes keresőrobotok voltak beállítva az elvárásainknak megfelelően. Egy év után, a nászutunkon megbeszéltük, hogy le kell adnunk az igényeinkből. Amint ezt kimondtuk, megtaláltuk ezt a mára már 3,5 hektáros területet, ami több mint egy éve eladó volt, de most már tudjuk, hogy ránk várt.

 

Sokat dolgoztatok vele, hogy elérjétek a jelenlegi állapotot?

– A birtok még most is folyamatosan épül, szépül, és ez így is lesz a következő húsz évben. Nem lehet leállni, az ötleteink kifogyhatatlanok, és rengeteg lehetőség rejlik a helyben. Most már összesen nyolc apartmanunk van, ebből eredetileg k kis kőházikó állt a telken. A két lombházat és a vendégházat a négy kis studioapartmannal már mi építettük hozzá. Mikor megvettük, első lépésben lakhatóvá tettük saját magunk számára, mert már vártuk az ikreket, de

a házban még nem volt fűtés, konyha és fürdő sem. Mire megszülettek, sikerült a présházat komfortossá tennünk. A következő lépésként elhatároztuk, hogy a másik kis házat is felújítjuk, majd megpróbáljuk kiadni, és megnézzük, hogy ide, Lovasberénybe lehet-e vendégeket csalogatni.

 

És lehetett?

– Határozottan igen. Minket azok a párok, családok találnak meg és érzik jól magukat nálunk, akik csendre, nyugalomra és a természet közelségére vágynak. Nálunk nem keresik a wellness-és fitneszrészleget, inkább elmennek futni a Szőlőhegyen, élvezik a szabadságot és a gyönyörű kilátást. Itt éjjel látszanak a csillagok az égen, ha pedig nem, akkor koromsötét van, még fényszennyezés is alig van. Reggel csivitelnek a madarak, és a naplemente minden este más-más látvánnyal örvendeztet meg minket. Próbáljuk ezt a nyugalmat fenntartani és továbbadni a vendégeinknek, nem törekszünk a százszázalékos kihasználtságra. Főleg hétvégi desztináció vagyunk, ez abból fakad, hogy legfőképpen Budapestről érkeznek a vendégeink, ami egy órára van innen. Minél messzebbről jönnek, annál valószínűbb, hogy tovább maradnak, és szerencsére a környékünkön sok tartalmas programot lehet találni: legyen az egy túra, kastély/remeteség meglátogatása vagy fürdési lehetőség. Most már számos jó példát tudnánk megemlíteni, hogy az ország bármelyik pontján sikerre vihető egy vállalkozás, gondoljunk csak egy szállásra vagy akár étteremre, ha különlegeset és minőségi szolgáltatást tud nyújtani szép környezetben, és szívvel-lélekkel csinálják.

 

Az arculatot, a kommunikációt tudatosan építettétek fel?

– Abszolút. A közösségimédia-jelenlét és a honlap nagyon fontos. A kezdetektől tudtuk, hogy két lábon szeretnénk állni, nem elég önmagában a turizmus vagy a mezőgazdaság. És pont ez lett talán a hely különlegességének a titka, hiszen a diónak köszönhetjük a hely nevét, tematikáját, arculatát, a 300 diófa által a birtok hangulatát, kisugárzását és szépségét. Amikor viszont megkérdezték, hogy készítettünk-e üzleti tervet, közgazdász létünkre a válaszunk a „nem” volt. Bennünk akkora volt a szerelem, a vágy az álmunk megvalósítására, hogy meg sem fordult a fejünkben, hogy nem lesz sikeres, amit szeretettel és lelkesedéssel csinálunk. Sokat segített, hogy voltak előttünk jó példák, például a csákberényi Catherine’s Cottage, melynek a tulajdonosa, Catherine nagyon segítőkészen állt hozzánk, jó ötletekkel, tanácsokkal látott el minket, bátorított, és az első vendégünket is neki köszönhettük.

 

Volt már tapasztalatotok, vagy lelkes amatőrként vágtatok bele a mezőgazdaságba és a vendégfogadásba?

– Gyakorlatilag amatőrként, bár a nagyszüleinktől gyerekként ragadt ránk némi ismeret, de nagyon sok mindent a folyamat közben tanultunk meg. Ez egy állandó munka, mindig van mit csinálni, tanulni. Lépésről lépésre például odáig is eljutottunk, hogy a férjem segítség nélkül, egyedül meg tudott elletni egy farfekvéses állatot, ami az elején elég ijesztőnek hangzott. Talán egy picit szkeptikusan is álltak hozzánk a faluban, kicsit bolondnak tartottak bennünket, hogy ebből mi sül ki, ki lesz kíváncsi erre a helyre, pedig minden vendégünk rácsodálkozik a környékre és a birtokra, hogy milyen gyönyörű.

 

És tavaly titeket választottak az év legszebb birtokává a családi gazdaság kategóriában. Dobott ez valamit az ismertségeteken?

– Igen, ez egy nagyon szép és váratlan elismerés volt, aminek a marketingerejét is igyekeztünk minél jobban kihasználni, ezért például a weblapunkon is kommunikáljuk.

Azt azért el kell mondanunk, hogy a legtöbbet az ismertségünkön a Gasztroangyal műsor dobott, és még máig is sokan emlegetik a vendégeink közül, hogy ott láttak minket először.

De visszatérve a kérdésre, a verseny nagyon jó élmény volt, egy pozitív szakmai visszacsatolás a munkánkról. A hét kategória között a családi gazdaság a „legkisebb” és legkevésbé tőkésített. Ettől függetlenül nagyon kedvesen fogadtak bennünket, nagyon pozitívan és érdeklődően álltak hozzánk az agrárszakemberek. A győzelem pedig egy nagyon jó megerősítés volt a számunkra. Emellett külön jó volt látni, hogy a magyar mezőgazdászok között rengeteg olyan van, akik egymásra épülő földművelési rendszerekben gondolkodnak. Kialakultak olyan birtokstruktúrák, amik akár zéró emisszióval képesek termelni, mert a zöldhulladékból biogázt és bioáramot állítanak elő, és az így keletkezett „felesleges” hőenergiát üvegházak fűtésére használják fel.

 

Fontosnak tartjátok a környezet védelmét?

– Igen, ez egy ilyen kis küldetés számunkra. Mi a környezethez mindig kapcsolódtunk valamilyen módon, sokat túráztunk, kirándultunk, de amikor kikerültünk a természetbe, és ezzel felvettük a ritmusát, alkalmazkodtunk a környezet változásaihoz, egyre jobban éreztük azt, hogy ez milyen fontos számunkra, ezért elkezdtünk nyitni a környezettudatos élet felé. Egy idő után pedig eljutottunk oda, hogy szerettük volna ezt a vendégeink felé is kommunikálni, megpróbálni rájuk is hatni valamilyen szinten. Így jött az ötlet, hogy a szobákban elhelyezünk egy üzenetet, hogy mi az, amit mi megteszünk a környezetvédelem érdekében, és egy kis szappannal köszönjük meg, ha a vendégeink is átvesznek ebből valamit. Jövőre mi is egy nagyobb szerepvállalást tervezünk ezen a téren, a bevételünk 10 százalékát környezetvédelmi célokra adományozzuk, ezáltal a vendégeink már anyagilag is hozzájárulnak majd a természet megóvásához.

 

Mit tanácsolnátok azoknak a fiataloknak, akik most szeretnének vállalkozást indítani?

– Ma olyan szituáció van a piacon, hogy szinte bármibe belekezdesz, legyen az bármilyen szakma, abban kitartó munkával és elkötelezettséggel sikeressé lehet válni. Az mindig egy jó irány, ha az álmaidat szeretnéd megvalósítani. Ez alátámasztva realitással, vállalkozói ismeretekkel még jobb. Nagyon kevesen merik azt csinálni, ami boldoggá teszi őket. Sokan biztos, jól fizető munkahelyeket választanak, ahol nem tudják megvalósítani önmagukat. Egy boldog „munkahely”, az álom, szerintünk túlmutat az anyagiakon, ezért ne csak dédelgessük őket, hanem tegyünk azért, hogy valóra váljanak. Azt szoktam mondani, hogy az álmok nem a polcokon hevernek egy áruházban, amit csak le kell venni, és meg is valósítottuk azokat. Az álmoknak, mint az érmének, van egy másik oldala is, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Azért álmok, mert nehezen, áldozatok árán és rengeteg munkával lehet csak megvalósítani őket.

 

Olvasson tovább: