Kereső toggle

Soha ne színleljünk

Interjú Kelényi- Szamos Gabriellával

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Anno 1935 - áll a Szamos marcipán logója alatt. Szamos Mátyás ekkor találkozott a marcipán művészetével. Lányával beszélgettünk az őszinte kommunikáció szükségességéről, a gyereknevelésről, és arról, hogyan lett a manufaktúrából hazánk egyik legjelentősebb édesipari vállalkozása.

 

Sokan látjuk a Szamos-termékeket, a cukrászdákat, de nagyon kevesen tudják, hogy mi van a logó mögött?

– Van egy olyan mondás, hogy a szerencse oda megy, ahol várják. Apám olyan volt, aki mindig bízott a jövőben, mert megtenni komoly lépéseket. Nagyon fontos egy ember életében, hogy tud-e előrelépni, váltani.

Fiatalon, 18 évesen ismerkedtem meg a férjemmel, egyetemista koromban mindenkinek dicsekedtem, hogy milyen fantasztikus ember – nyilván minden lány ezt mondja az udvarlójáról. Közel 52 évet éltünk együtt, most már tudom mondani, hogy a Szamos Marcipán és minden, ami mögötte van, ez ő. Hol van itt a szerencse? Ott, hogy voltak a szüleim, egy elképesztően szorgalmas anyám és apám, és a testvérem, akik lerakták az alapokat, amire lehetett építkezni. Apámtól zseniális ötlet volt a rózsa marcipán, a férjem pedig egy gépészmérnök volt, aki egy kisiparból létrehozott egy országos birodalmat, egy jelentős édesipari vállalkozást. Az életben sok baj, illetve rossz dolog történik, de mindennek van jó oldala. Apám infarktust kapott – ha ez nem történik, én most tanár lennék, a férjem pedig gépészmérnök.

 

Önök az 1930-as évek óta foglalkoznak cukrászattal. Melyik volt a legnehezebb időszak?

– A háború után mindenki szegény volt, mi különösen. Talán az az időszak volt a legnehezebb, de én boldogságra termett leány voltam, mindenért boldog voltam. A szomszédban néha volt narancs, ehettem pár cikkelyt belőle, akkor arra gondoltam: „Ha én egyszer egy egész narancsot megehetnék!” De ez nem rossz élményként, hanem vágyként volt bennem, ami hajtott előre. Sokszor a mai napig nem hiszem el, amikor egyik cukrászdánkban vagyok, hogy ez a miénk.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: