Kereső toggle

„A szkepticizmus pusztán hátráltatni képes”

Máté-Horváth Nóra, az Újratervezés orvoscsoport tagja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Erőből oldaná meg az egészségügy átalakítását az Újratervezés orvoscsoport. Úgy gondolják, hogy ha a több tízezer orvost tömörítő Magyar Orvosi Kamara megfelelően működne, képes lenne kikényszeríteni a rendszer reformját. Interjú Máté-Horváth Nórával, az Újratervezés orvoscsoport tagjával.

2018-ban alapították meg a csoportot nagyjából ötven fővel. Most mekkora a szervezetük?

– Napról napra bővül a programunkkal azonosuló orvosok száma, jelenleg 661-en vagyunk. 

Azt írják, hogy az egészségügy átalakítását az ágazatban dolgozók munkafeltételeinek radikális javításával kezdenék, amihez először is a Magyar Orvosi Kamarát kell átalakítani. Miért ez a sorrend?

– Minden orvos kötelezően tagja a kamarának. Nagyon kevés mondat kezdődhet úgy, hogy „minden orvos”, hiszen ez a több tízezer orvos alkotta réteg is megosztott, például a hálapénz kérdésében vagy akár számos szakmai kérdésben is. Viszont éppen a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lehetne az a legerősebb platform, ami tudná képviselni az orvosokat, ha megfelelően működne. És ez nem csak az orvosok érdekeiről szól, mert amennyiben az orvostársadalom egységesen és érdemben képes fellépni, az a betegek számára is pozitív változással járna. Jelenleg nem világos, miért éri meg az orvosoknak ez a kötelező tagság. Sokan úgy érezzük, nem kapunk cserébe semmit, nem látjuk, hogy az elmúlt tizenöt évben a kamara érdemi változásokat tudott volna elérni vagy kikényszeríteni.  És külföldi orvosi kamarákkal összehasonlítva is úgy látjuk, a MOK korszerűtlenül működik.

Az Önök nyilatkozatából úgy tűnik, a MOK-ban vannak olyan orvosok, vezetők, akik nem akarnak változást. Kik ők és miért nem akarnak változást?

– Megfordítanám ezt a kérdést, mi ugyanis nem a MOK ellenfele vagyunk. Mi változást akarunk. Jelenleg is sok progresszív tagja van a kamarának, csak éppen nem tudják érvényre juttatni az elképzeléseiket. Most van egy szűk irányító mag, a tagság nagy része viszont nem tud beleszólni a kamara irányításába. Márpedig az egészségügy ma feudális rendszerben működik 50-70 éves szokások alapján: ide tartozik az orvosi hierarchia, az orvosbárók, a hálapénz. Ha ezekről nem beszélünk, nem lesz változás.

A jelenlegi vezetőség nem érdekelt a változásban?

– Nyilatkozatok alapján szintén akarják a változást, de az elmúlt tizenöt évük azt bizonyítja, hogy a valóságban nem sokat értek el. A hatalmi viszonyok nem rendeződtek át, nem csökkent a megosztottság, a korrupció, sőt, talán még nőtt is. Azok a pozitív változások, melyeknek szemtanúi vagyunk, időben inkább az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport, Sándor Mária, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete akciói, illetve a sajtó és társadalom figyelme után történtek meg. Nem a kamara aktivitását érezzük ezek mögött, amely egyébként egyik példaként felsorolt mozgalom mellett sem állt ki.

Mikor lesz tisztújítás a kamarában?

– A küldöttválasztás április-május folyamán, az elnökválasztás pedig várhatóan novemberben lesz.

Az egészségügy idei költségvetése 1700 milliárd forint. Kásler Miklós EMMI miniszter a közelmúltban készítette el az egészségügy reformcsomagját, amihez négy év alatt 1000-1500 milliárd forint plusz forrás kellene. Kásler javaslata azonban a miniszterelnöki szintig sem jutott el, mert a tárcaközi egyeztetésen a Pénzügyminisztérium visszadobta, mondván, túl drága. Mit tenne ebben a helyzetben az Önök elképzelései szerint felálló új orvosi kamara? 

– A 2016 tavaszi béremelések előtt két hónappal ugyanez a kommunikáció zajlott, vagyis, hogy nincs rá pénz. Aztán mégis lett. Magyarán: hiszünk abban, hogy ha hatékonyabban képviseljük az ágazat érdekeit, akkor nyílik forrás. Az egészségügyben a politika nagyon nehezen mondhatja, hogy nincs rá pénz: ez ugyanis nem egy szükséges rossz, ez mindenkit érint. Azt szokták mondani, hogy kétfajta ember van: aki volt beteg és aki lesz. Vagy, ha nem is lesz, valamilyen módon kapcsolatba kerül az egészségüggyel. Itt nem lehet az a magyarázat, hogy nem adunk rá pénzt, mert veszteséges: ha veszteséges, át kell alakítani a finanszírozást és a működést, de működtetni kell, mert egészségügy és oktatás nélkül nincs jövő. Persze a mindenkori kormányok nem szeretik ezt a területet, mert nem „hálás” egy ilyen átalakítás, mégis rá kell szorítani a hatalmat, mert nincs más megoldás.

Ha a rendszerváltás óta egyik kormány sem merte bevállalni a finanszírozás átalakítását, miért tenne másként a jelenlegi kormány?

– Mert már nem lehet tovább halogatni, és mert kétharmados többség mellett stabil a kormány pozíciója. 

Ott tartunk tehát, hogy Kásler tervét visszadobta a Pénzügyminisztérium. Ismét felteszem a kettővel ezelőtti kérdést: egy, az Önök által megválasztott orvosi kamara mit tenne most?

– Egy ilyen vezetőség képes lenne összefogni az orvostársadalom nagy részét, és képes lenne a döntéshozók előtt hatékonyan képviselni a szakma érdekeit. Most abban sem vagyon biztos, hogy a politikai szinten egyáltalán tisztában vannak-e a finanszírozás napi problémáival?  

Gondolom, tisztában vannak vele, hiszen például a kórházak adósságállományát időről időre kifizeti az állam, de mivel a működési költség nem elég, másnaptól újra elkezdik termelni az adósságot. És mivel ez így megy hosszú évek óta, a döntéshozók nyilván ismerik a valós helyzetet.

– Ezt a jelenséget nyilván ismerik, de vajon értik-e, miért termelnek veszteséget? Tudják-e, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerben nem tud tovább működni a finanszírozás? Most tűzoltás történik, de valójában egy feneketlen vödörbe öntik a vizet.

Nagyjából hasonlóan érvel a kormány is, amikor az Állami Számvevőszék vizsgálataira hivatkozva azt állítja, hogy elégséges pénz jut az egészségügyre, csak éppen a felelőtlen kórházigazgatók rosszul bánnak vele, ezért termelődik újra és újra veszteség.

– Ez összetett kérdés: könnyű másokra terhelni a felelősséget, és közben nem vizsgálni a sajátunkat. Mindemellett tény, hogy a kórházigazgatók egy része hűbérúrként ül a saját „vára” felett, és nem törődik a rendszerszintű bajokkal. Őket nevezik orvosbáróknak, akik a mostani helyzet fenntartásában érdekeltek. Mégsem lehet az összes felelősséget az ő nyakukba varrni. A rendszer egy részében nincs elég pénz, ahol viszont van, ott részben nem bánnak vele megfelelően. Gondoljunk csak a hálapénzre: nemhogy egységes kiállást nem tapasztalhatunk a hálapénz ellen, de még csak egységes beismerés sincs.

Az úgynevezett orvosbárók, illetve a kórházigazgatók már ennek a kormánynak a kinevezettjei. Hogyan cserélnék le őket?

– Teljes paradigmaváltásra van szükség, hogy a döntési helyzetben lévők megértsék, az egész rendszerért felelnek. Mi azt tudjuk tenni, hogy hitet adunk a változásban érdekelt és azt véghezvinni képes kollégáinknak ahhoz, hogy rájöjjenek, sokan vagyunk, és ha összefogunk, lesz erőnk a rendszer megváltoztatására. Mert sok ilyen kiváló kollégánk van, csak éppen eddig elszigetelten dolgoztak, mások nem nagyon hallották a hangjukat. 

Mennyi idő kellene ehhez a változáshoz?

– Ez nem csak rajtunk múlik. Pesszimista gondolatként gyakran mondják, hogy ehhez 1-2 generációnyi idő kellhet, de akár így van, akár nem, el kell kezdeni beszélni róla, hogy a tabukat ledöntsük, és a tenni akarókat bátorítsuk. El kell jutni odáig, hogy vezetőként nem természetes ráülni a rám bízott vagyonra, miközben nem veszem figyelembe, mi a rendszer érdeke.

Tiszteletreméltó ez a gondolkodás, a saját tapasztalataim azonban azt mondatják, hogy inkább „kihalásos” alapon valósulhat meg ez a változás, mintsem, hogy azok, akik kedvezményezettjei a rendszernek, szép szóra megváltoznak. De az a baj, hogy ilyen hosszú idő alatt nagyon sokan halhatnak meg ahhoz a 24 ezer beteghez hasonlóan, akikről éppen Kásler Miklós tanulmánya állapította meg, hogy csak azért haltak meg, mert nem kaptak időben ellátást. 

– Ebben teljesen igaza van, mi is halljuk a szkeptikus hangokat. Ám a szkepticizmus pusztán hátráltatni képes. Mi sem akarunk önámításba átcsapni, de ha nem kezdünk hozzá, biztosan nem lesz változás. És az a jó hírem, hogy az újratervezés csoporthoz a sok fiatal orvos és rezidens mellett sok olyan idősebb, tapasztalt kolléga is csatlakozik, akik ebben a rendszerben szocializálódtak, ebben dolgoznak akár ötven éve, mégis azt mondják, támogatják a változást.

 

Máté-Horváth Nóra – Névjegy

Aneszteziológus, orvos-közgazdász, coach. 2016-tól két évig a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete alelnöke, 2018 óta az 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalom tagja.

 

Az Újratervezés orvoscsoport főbb céljai

• Az egészségügyet vezető miniszter által is indokoltnak tartott bruttó 1,5 millió forintos szakorvosi illetmény a következő ötéves ciklusban.
• Jogszabályban rögzített béremelés minden közalkalmazott orvos számára.
• A kamara által indított társadalmi és jogi egyez- tetés a hálapénz megszüntetéséért.
• A szakmai minimumfeltételek felülvizsgálata
a biztonságos betegellátás érdekében.
• Az intézmények szakmai mutatói és a szakmai auditok nyilvánossága.
• Az egészségügyi intézmények tevékenységének online értékelése az állampolgárok által.
• A nyugdíjas korú orvosok közfoglalkoztatása korlátozás és külön engedély nélkül a nyugdíj folyósítása mellett is.

 

Olvasson tovább: