Kereső toggle

A balatoni cápa Tokióra készül

Interjú Rasovszky Kristóf világbajnok nyíltvízi úszóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyíltvízi úszás első magyar világbajnoka. Öt kilométeren tíz másodpercet vert a másodikra, ami történelmi rekord. Még csak 22 éves, és sokan tokiói aranyesélyesként tekintenek rá. És jellemző, hogy mindig mosolyog! Rasovszky Kristóffal beszélgettünk.

Testfelépítésed alapján nekem első látásra inkább tűnsz NBA-s kosarasnak vagy nehézatlétának, mint úszónak...

– Ahhoz, hogy ott legyek az élbolyban, és kevesebb tempóval tudjak jól haladni, erőre van szükség. Arról nem beszélve, hogy a hajrában, amikor négyen-öten küzdünk néhány négyzetméteren belül, és próbálok jó pozícióhoz jutni, ugyancsak meghatározó, mennyi erő maradt a karomban, lábamban.

 Az ember alapjában véve szárazföldi lény, te sokszor és sokáig vagy a vízben. Hogyan érzed magad ott a folyamatos oxigénadóssággal, főleg, ha a víz nem éppen kellemes hőmérsékletű?

– Alapvetően jól érzem magam vízben. Gyerekkoromban is sokat pancsoltam. A szüleimnek gyakran úgy kellett kirángatniuk a tengerből. Oxigénhiánnyal úszni persze valóban nem élmény kategória – de hát erre valók az edzések, hogy a fájdalomtűrést is szokjuk, elviseljük.

Én azok közé tartozom, akik kifejezetten szeretik a hűvös vizet. Jellemző, hogy amikor melegebb vízben kell versenyeznem, rosszabb a teljesítményem. Egyébként nekünk, nyíltvízi úszóknak általában a kezdeti néhány másodperc az, amikor hűvösnek érezzük a vizet. Úszás közben az izmok hőt termelnek, és már nincs is lehetőségünk fázni.

Sokan rád akasztották a „balatoni cápa” megtisztelő becenevet. Valóban ragadozó vagy ott a sűrű, verekedős bolyban?

– Nem hinném, hogy én lennék a legnagyobb verekedő. Kétségtelen, hogy vannak helyzetek, amikor mi úgy mondjuk, pozíciót kell szerezni; hát akkor azért nem hagyom el magam. A hajrában is fontos a helyezkedés, az erő, hogy a legjobb helyzetből legyen dobogós esély. Ehhez szükséges tekintélyt szerezni: ilyenkor nem óvodás civakodásról van szó.

Milyen hosszú volt az út a kezdetektől a balatoni cápáig?

– A kezdés nem volt egy sikerélmény. Tizenhét éves voltam, mikor az első fontos versenyemen, ami válogató volt az ifi Eb-re, négyből a negyedik lettem, és bizony ezt nehezen tudtam feldolgozni. Úgy jöttem ki a vízből, hogy ez volt az utolsó nyíltvízi versenyem. Aztán egy évvel később ez mégis átértékelődött, mert az edzőm meggyőzött arról, hogy egyetlen verseny alapján nem érdemes dönteni, és ő biztos volt abban, hogy a nyílt vízben van a helyem az úszósporton belül. Magam is rájöttem arra, hogy a nyíltvízi úszás nem hasonlítható a medencés úszáshoz, itt hullámok vannak, nincs sávelválasztó kötél, ugyanakkor lényegesen színesebb, érdekesebb, és talán még több sikerélményt is nyújt.

Elég sok verseny kellett ahhoz, hogy az ifik, majd a juniorok között is a jobbak közé tartozzak. Majd ezt követően újra csak idő, türelem és tizenöt-húsz verseny kellett ahhoz, hogy képes legyek a saját akaratomat érvényesíteni a felnőttek között is. Talán most már ez kezd működni.

 Lehet azt tudni, hogy egy héten, egy hónapban, egy évben mennyit vagy vízben?

– Érdekes lenne ezt összeszámolni, de egyelőre csak megbecsülni lehet. Az biztos, hogy hetente 20-25 órát a vízben töltök, ehhez adódnak még a szárazföldi edzések. Az utóbbi időben igyekszünk az őszi és a tavaszi időszakban is minél többet – rosszabb időjárási körülmények között is – kint lenni a nyílt vízen; hát ilyenkor a Balaton már csak ritkán tükörsima. Egyébként sok tapasztalatot gyűjtöttem ezekben a tavaszi-őszi, enyhén viharos vizekben. Gyakran szorítok is, hogy a fontos versenyeken ehhez hasonló körülmények legyenek, mert abban érzem magam otthonosan.

Mitől van, hogy mindig mosolyogsz? Még a 25 kilométeres verseny után is, mikor kijössz a vízből.

– Azt gondolom, alapvetően egy vidám személy vagyok, mindig arra törekszem, hogy a választandó dolgok közül sikerüljön a legjobbat megtalálnom. Nemrégiben Dohában versenyeztem, de csak tizenhetedik lettem. Meleg volt a víz, már nem voltam úgy formában, de mire kiértem a vízből a stégre, már tudtam mosolyogni. Arra gondoltam, hogy nyáron, amikor nyerni kellett, akkor nyertem, most viszont annak tudtam örülni, hogy újabb tapasztalatokat tudtam szerezni a meleg vizes versenyzésről.

A 2018-as Európa-bajnokságon megnyerted az 5 és a 25 kilométeres bajnoki címet. Ugyanakkor a talán legfontosabb, 10 kilométeres számot mintha elszórakoztad volna egy rossz benyúlással. Ez hogy történt?

– Korábban nem volt szükség arra, hogy nagy hangsúlyt fektessünk a benyúlás gyakorlására, a panelra ütésre. Ez volt az első olyan alkalom, amikor ez döntő volt: egy jó egyméteres előnyt és egy aranyérmet vesztettem el ezzel.  Mondhatom, tanulópénz volt, de úgy vélem, még időben. Azért még így is ezüstérmes lettem.

Idén te lettél a magyar nyíltvízi úszás első világbajnoka 5 kilométeren. Mennyire változtatott meg a siker? – Nem kell erőlködnöm, hogy ugyanaz maradjak, nem gondolnám, hogy más ember lettem, és semmilyen negatív visszajelzés sem érkezett, hogy nagyobb lett az arcom. Vidéken lakom, ahol nem kell attól tartanom, hogy méterenként megállítanak.

Egyébként meggyőződésem, hogy a célokhoz, amiket szeretnék elérni, nagyon a földön kell maradnom. Így láttam ezt nálam nagyobb teljesítményt elérő sportemberektől is.

Az 5 kilométer után a szakemberek, a sportot szeretők, talán a barátaid is már előre odaítélték neked a másik két szám bajnoki címét is. Aztán mindenkinek „be kellett érnie” egy kvótát érő negyedik hellyel. Elégedett voltál?

– Óriási verseny volt 10 kilométeren, mert ez volt a válogató a tokiói olimpiára. Tekintve, hogy a negyedik hely kvótát ért, nagy teher került le a vállamról. Természetesen szerettem volna dobogón állni, maradt bennem hiányérzet, de azért a kvóta ezt jelentősen enyhítette. Fontos az is, hogy így nyugodt körülmények között tudok készülni a tokiói olimpiára.

Mennyire részese a sikereidnek edződ, Szokolai László? Milyen a kapcsolatotok?

– Úgy tekintek rá, mint második apámra. Mindent meg tudunk beszélni. Ő irányítja a felkészülést, de kikéri a véleményemet, meghallgatja, és azt tapasztalom, hogy bizonyos esetekben azt figyelembe is veszi. Igaz ez a felkészülésre és a versenyek előtti taktikai, stratégiai tervekre is. Partneri viszony alakult ki köztünk.

Kell-e szigorúnak lennie, vagy te magaddal kellően szigorú vagy?

– Nincs szüksége korbácsra, de vannak helyzetek, amikor a fáradtság miatt bizonyos mennyiségeknél szívesen könnyítenék – ilyenkor jó, hogy ott van mellettem a parton.

Túl vagy az észak-macedóniai és a csunani világkupán, ahol szoros versenyben most csak a negyedik, illetve az ötödik lettél, de ez is elég volt ahhoz, hogy 2019-ben te legyél az összetett világkupa győztese nyíltvízi úszásban. Mekkora ennek az értéke?

– A világkupa összetett versenye nagyban függ attól, hogy hány nagy versenyző utazza végig a világkupákat. Azért minden évben van három-négy nagy név, akik ezt komolyan veszik. Egy ilyen sorozatverseny megnyeréséhez érthetően kiegyensúlyozott szereplésre van szükség. Idén minden versenyemen az első és az ötödik helyezések között végeztem. Az előző évekhez képest, mikor volt negyvenen felüli helyezésem is, ez egy jelentős előrelépés volt. Ezért úgy vélem, megérdemelt siker a világkupa-győzelem.

Most akkor jöhet a vízen kívüli levezetés? Nálad ez hogyan történik? Bulizással „engeded ki a gőzt”?

– Nálam ez másként működik. Veszprémbe járok villamosmérnöki karra, ezzel a hétközi elfoglaltságom ki is van töltve. A hétvégék sem a bulizásról szólnak, ha egy évben négy-öt alkalommal elmegyek szórakozni, az sem hasonlít arra, amit a mai fiatalok értenek ez alatt.

Milyen tervekkel készülsz a 2020-as esztendőre?

– A 2020-as év egyértelműen az olimpiáról szól, azonban azt megelőzően még májusban Európa-bajnokság is lesz. Ott szeretnék érmeket szerezni, ami azért is fontos, mert azért ez valamilyen mértékben már erődemonstrációnak is tekinthető Tokió előtt. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de úgy érzem, hogy az eddigi eredményeim és képességeim alapján mondhatom, hogy Tokióban dobogón szeretnék állni.

A szurkolók, de még a szakemberek is rád osztották a nyíltvízi úszás aranyérmét, ezt miként leszel képes kezelni?

– Azzal, hogy én is úgy érzem, nyerhetek, a terhet már magam is felvállaltam. Tehát, ha magamnak megfelelek, akkor egyben a szakembereknek és a közvéleménynek is meg fogok felelni. Igyekszem mindent megtenni a sikerért. Azért azt tudni kell, hogy ott a vízben rajtam kívül még lesz nyolc-tíz olyan versenyző, aki szintén győzni szeretne, és rendelkezik is a győzelemhez szükséges képességekkel.

Olvasson tovább: