Kereső toggle

A nemzetvezető agyának sötét zárkái

Karsai László történész a Szálasi-naplókról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Aki meg akarja érteni Szálasit, az embert és a politikust, annak el kell olvasnia a naplóit, amelyeket a második világháború idején kezdett papírra vetni, és kivégzése napjáig, 1946. március 12-ig rendületlenül vezetett. A napló reflektor Szálasi agyának sötét zárkáiba” – véli Dr. Karsai László történész, aki több évtizedes kutatómunka után publikálta Szálasi Ferenc naplóit (Magvető Tények és Tanúk sorozat, Szálasi Ferenc naplói 1942–1946, Magvető Budapest, 2016).

Őrültnek nevezhetjük Szálasi Ferencet?

– Mindazok, akik Szálasit ön- és közveszélyes elmebetegként írják le, vagy jellemzik, azok nálam is sokkal súlyosabb, és szerintem nem megalapozott bírálatot mondanak a Horthy-rendszerről. Milyen ország az, ahol egy őrült, közveszélyes elmebeteg meg tudja szervezni a legnagyobb ellenzéki pártot, aki mögé száz- meg százezrek sorakoznak fel? Az 1939-es választásokon hatszázezren adták a voksukat a Nyilaskeresztes Pártra. Sokkal több lehetett volna a szavazók száma, ha különböző, főleg belpolitikai okok – pénzhiány, kemény hatósági üldöztetés és hasonlók – ebben Szálasi híveit nem akadályozzák meg. Szálasi Ferenc a fent említett időpontban börtönben ült. Ez a tény nagyot lendített népszerűségén: a népéért szenvedő mártír vezér fogságban van, alvezérei fennen lobogtatták zászlaját.

Ha tehát Szálasit elmebetegnek tituláljuk, magyarázatot kell adnunk arra, hogy milyen rendszer, milyen közhangulat, milyen ország az, ahol egy őrült ekkora befolyással bír?

Miben rejlett mégis a vonzereje?

– Ellentétben diktátor kortársaival, Hitlerrel, Trockijjal, Leninnel, Mussolinivel, akik rendkívüli szónokok, jó szervezők voltak és koncepciókkal, víziókkal, elképzelésekkel bírtak, Szálasi nem tudott szónokolni. Neki is voltak víziói, koncepciója, de mindezeket érthető magyar nyelven nem tudta megfogalmazni. Szálasi szövegeit, beszédeit nem lehetett érteni.

A naplói valamivel közelebb viszik az olvasót Szálasi karakteréhez, gondolkodásához?

– Most, hogy már ismerjük a naplóit, mindezek az információk új megvilágításba kerülnek. Az 1945–46 között keletkezett szövegeket, a bitófa árnyékában, a perére várva írta. 1945. október 7-től kezdte írni utolsó naplóját, az Andrássy út 60. pincezárkájában. Ezen szempontok ismeretében egy új és nagyon fontos dokumentumról beszélhetünk. Szálasi megpróbálta összefoglalni, megfogalmazni véleményét, koncepcióját nemcsak a múltról, addigi pályafutásáról, a második világháborúról, hanem arról is, hogyan kell az új világot felépíteni. Ezt mániákusan ismételgeti. Szerinte, aki megnyerte a háborút, az nem nyerte meg a békét.

Mit jelent ez?

– Annak ellenére, hogy Németország és katonai szövetségesei a csatatereken elvesztették a háborút, a küzdelem nem ért véget. A hungarizmus igazsága szerinte legyőzhetetlen, mindenek felett áll, és egy idő múlva győzedelmeskedni fog. Akár úgy, hogy ő, a mártírvezér túléli a fogságot, és jelenlegi fogvatartói be fogják látni, hogy semmiben nem bűnös, semmiért nem felelős, megkegyelmeznek neki vagy úgy, hogy egyszerűen átadják neki a hatalmat, mert ráébrednek arra, hogy nemzetvezető pozícióra rendeltetett.

Péter Gáborral megtalálta a „közös hangot”?

– Naplójában leírja, hogy Péter Gábort szeretné arra kérni, tegyen lehetővé számára egy találkozást Rákosi Mátyással, illetve Tildy Zoltánnal. Más helyen azt rögzíti, hogy beszélni szeretne egy illetékes moszkvai tényezővel, aki Rákosi Mátyásnak adja az utasításokat. Ma már tudjuk, hogy ilyenek többen is lehettek, de legfőképpen Sztálin adott utasításokat. Szálasi el akart menni Sztálinhoz, de azt is el tudta volna képzelni, hogy Sztálin idejön és meghallgatja őt.

Az írás egyfajta terápiaként volt jelen a börtönéletében? Grafomán volt, esetleg tudatosan írt, hogy útmutatást hagyjon hátra követőinek?

– Tudja, reméli, hogy mások is elolvassák a naplót, ezért is írt fáradhatatlanul, szinte megszállottan. Oldalakon át kifejti nagyszabású terveit arról, hogyan kell megszervezni az új világot gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, kulturálisan.

A naplóiban találkozhatunk egyfajta mély, meggyőződéses vallásossággal is. Feljegyzi, hogy imádkozik, elmélkedik, rendszeresen olvassa az Újszövetséget. Mit tudunk meg Szálasi hitéről?

– Szálasi gyűlölte az egyházakat, mert szerinte eltértek az eredeti krisztusi tanoktól, bizonyos értelemben pedig fundamentalista keresztény volt, mélyen vallásos, aki rendszeresen elvonult a Manréza-házakba, ahol lelkigyakorlatot folytatott. Buzgón imádkozott, nagyon jól ismerte az Újszövetséget. Sajátos teológiát épített fel. Tudatosan azt kereste a Bibliában, amivel antiszemitizmusát alátámaszthatta. Azokat a textusokat választotta ki a szent könyvekből, ahol a zsidóságról, egyes zsidó csoportokról negatívan írnak, beszélnek. Gyűlöletét a zsidósággal szemben újszövetségi igeversekkel támasztotta alá.

Gábor György filozófus-vallástörténész részletes elemzést írt nekem ebben a témában.  A legmodernebb bibliakritika már megállapodott abban, hogy mikor és hogy lehet és kell értelmezni az újszövetségi és az ószövetségi szent szövegeket, és mindezeket hogyan kell összefüggően vizsgálni a Tóra és a Talmud tükrében.

Szálasi megítélésének egyik legkényesebb pontja a zsidókérdés. Az ezzel kapcsolatos véleménye miatt sokan fasisztának bélyegezték Önt, sőt némelyek odáig jutottak, hogy azt mondják, rehabilitálni akarja a nyilasvezért.

– Szálasi hatalomra kerülése után a zsidókérdést is pragmatikusan tudta kezelni. Már a ’30-as évek második felében elkezdte mondogatni, hogy meg kell teremteni a zsidómentes Magyarországot. Ehhez az álláspontjához élete végéig ragaszkodott. A világháború idején ez a kijelentése kibővült még egy félmondattal: meg kell teremteni a zsidómentes Magyarországot a háború után – ehhez hozzátette egy-két helyen, hogy a zsidómentes Európát. Azt nem mondta, hogy meg kell semmisíteni a zsidókat.

Hová lehet kitelepíteni a zsidókat?

– Palesztina mint megoldás nem merült fel írásaiban. Texas végtelen síkságaival találkozhatunk a szövegeiben, ide szerette volna száműzni őket.

Szerintem ez a zsidópolitika az egyik legfontosabb kérdés Szálasi megítélésében. Mindezt ma is nagyon sokan vitatják, azt a bélyeget sütik rám, hogy rehabilitálni akarom Szálasi Ferencet.

A Sztójay–Horthy-kormány idején, 1944. május 15-től július 9-ig 437ezer embert deportálnak Auschwitzba. Szinte a teljes vidéki zsidóságot kiirtják, írmagjuk alig marad. Szálasi uralma alatt Budapesten becslésem szerint mintegy tízezer embert gyilkoltak meg. További négy-ötezren vesztették életüket a gettóban, illetve a városban, csupán azért, mert zsidók. 130 ezer zsidó, akik közül 70 ezer a nagy gettóban, egy másik 30-35 ezer a Nemzetközi – védettnek is nevezett – gettóban, a Szent István park környékén, és megint egy másik 30 ezer ember keresztények lakásaiban – vagy elhagyott lakásaiban – élte túl a holokausztot. Soha nem mondtam azt, hogy ők Szálasinak köszönhették az életüket, de a tények mégis azt mutatják, hogy a két gettó megszervezésével, és azzal, hogy Budapestről csak november első napjaitól november 21-ig deportáltak gyalogmenetekben, majd november utolsó napjaiban néhány vonatszerelvénnyel elvitettek munkaszolgálatosokat, Szálasi mégis lehetővé tette, hogy túlélhessék a vészkorszakot.

A nyilasok brutalitása és kegyetlenkedése közismert tény.

– Amikor a nyilasok brutális kegyetlenségeiről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk a DEGOB-jegyzőkönyvekben rögzített tényekről. A túlélők vallomásaiból, amelyekben a Magyar Királyi Csendőrség kegyetlenségét beszélik el, informálódhatunk arról, hogy egy hivatalos szerv hogyan bánt a vidéki zsidósággal a gettókban. A nyilas gyilkosok zöme katonaszökevény, bűnöző, viceházmester, lumpelem, nem egy állami szervezet tagja volt. Természetesen, ez nem menti fel őket a gonoszságaik alól, azonban nem engedhetjük, hogy a Horthy-rendszer és a Magyar Királyi Csendőrség kegyetlenkedései a nyilasok mögé rejtőzzenek, és őket tegyék bűnbakokká.

Elmebeteg volt-e Szálasi?

1939. január 28-án Dr. Benárd Ágoston orvos, keresztényszocialista politikus (volt miniszter és országgyűlési képviselő) kérésére, bizalmas jelleggel, hét gépelt oldal terjedelemben készült elmeorvosi szakvélemény Szálasi Ferencről. Mivel a dokumentum alján név nem, csak orvosi titulus szerepel, nem egyértelmű, hogy ki készítette a szakvéleményt: a dátum és a titulus alapján Dr. Kluge Endre, illetve Dr. Bakody Aurél neve jöhet számításba. Pisztora Ferenc pszichiáter „Politikai indíttatású terrorhullámok Magyarország 20. századi történetében. Kitervelőik, felbujtóik és végrehajtóik lélektani, valamint kórlélektani elemzése és értékelése” című tanulmányában Kluge Endre törvényszéki elmeorvosnak tulajdonítja a dokumentumot, a Szálasi-naplók közreadója, Dr. Karsai László történész szerint viszont Dr. Bakody Aurél lipótmezei elmegyógyász főorvos volt a szerző.
Az alábbiakban Pisztora Ferenc tanulmányából idézünk, amelyet Perenyei Monika bocsátott a Hetek rendelkezésére.
„Az elmeszakértő gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy kizárólag írásművek alapján kell megítélnie a kérdéses személy elmeállapotát” – írta (Pisztora szerint) Kluge Endre, aki alapos és kritikus hangvételű pszichopatológiai fejtegetést és értékelést készített Szálasi Ferencről –, akivel személyesen nem találkozott, a vizsgálat alapjául a nemzetvezető Cél és Követelések című műve szolgált. Az elmeszakértő kifejtette, hogy endogén jellegű elmekórformák hallucinációk, téveszmék, tudatzavarok, nyugtalanság kíséretében való kifejlődése előtt is észlelhetők olyan abnormális jellemalakulások, amelyeket a környezet vagy a nem szakorvosok többnyire csak különcségnek vagy ideges terheltségnek minősítenek. Ám az elmeorvos tudja, hogy ezek csupán a tünetek fokában térnek el a pszichózistól, és a megfelelő élmények hatására vagy egyéb környezeti tényezők közreműködésére a látens pszichózis lendületet vehet és kibontakozhat.
„Nos, ezeknek a félbolondoknak a veszélye nagyobb, mert nehezebben felismerhetők és mert társadalmilag aktívak” – írja immár Pisztora, aki szerint az elmebeteg és a kóros elmeéletű nem elmebeteg emberek különös gyakorisággal merülnek fel a politikai életben. Szellemi tevékenységük számára elengedhetetlen a szuggesztíven előkészített környezetük, amelynek a hungarista messiásvárás megfelelő közeget jelentett.
Pisztora Ferenc kiemeli azt is, hogy Szálasiról a legrészletesebb és a legéletszerűbb anyagot azok az interjúk szolgáltatják, amelyeket egy újságíró és egy pszichoanalitikus készítettek vele fogvatartása alatt, 1945-ben. Szirmay Rezső újságíró és Gartner Pál pszichiáter az akkori igazságügy miniszter engedélyével felkeresték börtönükben a Nyugatról hazaszállított húsz háborús főbűnöst, hogy interjúkat készíthessenek velük. Ezek 1946-ban könyv formájában Fasiszta lelkek címmel jelentek meg. Szálasi Ferencet két alkalommal, 1945 karácsonya előtt és 1946 januárjában keresték fel az Andrássy út 60-ban lévő börtöncellájában. Több órás beszélgetést folytattak vele, ami rögzítésre került. A nemzetvezető Szirmaynak és Gartnernek többek között megjegyezte, hogy „Péter Gábor vezérőrnagy úr elragadó ember”.
Gartner Pál megkérdezte Szálasitól, ha halálra ítélnék, vajon öngyilkos lenne-e, hogy elkerülje az akasztást? „Soha, az én utam a bitó alá természetes út, mellyel csak bekoronázom sok ezer hungarista testvérem testi-, vér- és életáldozatát. Ez számomra éppen olyan magasztos dicsőség, mint a halálos ítéletet hozó rendszer számára alacsonyabb rendűségből származó dicstelenség.”
Szirmay arról is faggatta, hogy mit szólna ahhoz, ha bolondnak és beszámíthatatlannak nyilvánítanák őt. „Ezzel csak azt bizonyítanák, hogy én vagyok az egyedüli józan ember ebben az országban” – jött a válasz.
A pszichiáterek közül Kluge Endre formálisan ki nem mondva, de utalásszerűen a skizofrénia mellett tette le a voksát, míg Gartner Pál szkizoid pszichopátiára szavazott. Pisztora Ferenc mindkét véleménytől eltérően úgy vélekedett, hogy Szálasi nem volt elmebeteg. Ugyanakkor túl erős ego, önteltség, énközpontúság, kizárólag saját igazáról való makacs és harcos meggyőződése, a tekintélytisztelet teljes hiánya, valamint hiperszenzitívitás jellemezte. Elfogulatlanul hitt saját túlértékelt eszméiben. Empátiát egyáltalán nem érzett azok iránt, akik szemben álltak felfogásával, vagy mások, másfajták voltak.

Olvasson tovább: