Kereső toggle

Öltél már? Fel vagy véve!

Milan, a csetnik bérkatona a zsoldosok mindennapjairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Líbiában, Szíriában és Ukrajnában is részt vettek-vesznek szerb állampolgárságú zsoldosok a harcokban. A belgrádi kormánynak egyre kellemetlenebb a különféle szabadcsapatok tevékenysége, jelenleg az oroszbarát erők mellett harcoló csetnikek okozzák a legjelentősebb diplomáciai feszültséget. A sajtóban megjelent már, hogy napi kétezer dollárt kapnak az Ukrajnában harcoló csetnikek, de tízezerről is szóltak már hírek. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a képlet, egy volt zsoldos, Milan szerint sokkal árnyaltabb a kép a háborús övezetben.

A donyecki szakadárok igazán ütőképes, nagy harctéri tapasztalattal rendelkező vezető erejét a zsoldosok különítményei adják – állította lapunknak az egykori szerb híradós tiszt, Milan, aki Líbiában, majd a Krím félszigeten is részt vett a helyi fegyveres konfliktusban. A zsoldosok körül rengeteg legenda kering a hazafiságról, az igazságérzetről, de ezek elfedik a puszta valóságot, tette hozzá. Az ukrajnai harcokban részt vevő szerbiai harcosokat ugyanis nem a hazafiság mozgatja, álljanak akár az orosz, akár az ukrán oldalon: ők egyszerű zsoldosok, akik a harcokban való részvételért sok ezer dollárt kapnak. Milan azért igyekszik árnyalni a zsoldosokról kialakult képet, mert véleménye szerint a „bérkatonáskodás” egy régi szakma, amely ma ugyan számos országban bűncselekménynek számít és a törvény üldözi, de az álszent viselkedés mögött bizony komoly szükség mutatkozik a zsoldosok szolgálatára, sok esetben éppen azon országok vezetői részéről, akik nyilvánosan elítélik ezeket a katonákat.

Milan híradós volt, sohasem harcolt a frontvonalban, ahogyan az a csapat sem, amellyel részt vett ezekben a konfliktusokban. Az ideális zsoldos egyébként katonaviselt, nemrég leszerelt, esetleg frissen nyugdíjazott katona. Még jobb, ha a helyi nyelvet is ismeri. A szerb háború idején sok olyan egykori közkatonából vált hivatásos, akik azóta ebből az életformából tartják fenn magukat.

Korábban Kadhafi líbiai harci gépeit is szerb repülésirányítók koordinálták, és szerb pilóták – amíg lehetőségük volt repülni – szolgáltak is a szovjet gyártmányú harci gépeken. Ott is az a hír járta, hogy mind Szerbiából, mind pedig a boszniai és az elkergetett horvátországi szerbek közül szép számmal jelentkeztek zsoldosnak Kadhafi hadseregébe. A líbiai „munkavállalásnak” volt egyfajta érzelmi alapja is, ugyanis ezek a katonák elsősorban a NATO egykori légicsapásait okolták például Koszovó elvesztése miatt – állította Milan. Jellemző, hogy Szerbiában mind a mai napig igen erős a NATO-ellenesség a szerb lakosság körében: az 1999-es bombázás anyagi és lelki értelemben vett rombolásait ugyanis nehéz elfelejteni. A szerbek közül sokan úgy vélik, hogy a NATO egy legális hatalom elleni ellenzéki lázadást támogatott Koszovó esetében, így tulajdonképpen hadat üzent az országnak. A szerb nacionalizmus ugyanis nem tűnt el, csak éppen átalakult Tomiszlav Nikolics jelenlegi elnök vezérletével, de amilyen hirtelen átalakult, ugyanolyan hirtelen képes radikális irányváltásra is.

Milan elmondása szerint az ukrajnai polgárháborúban nem sok szerbiai állampolgár vesz részt. Az oroszbarát lázadók oldalán harcol a többség, többnyire képzett műszakiak, technikusok, híradósok, akiknek heti 2000 dolláros fizetést ígértek, de sok esetben csak ígéret marad az álombérből, így többen távoztak már az övezetből. Számos más nemzetiségű zsoldos vagy „segítő” van jelen a szakadár oldalon, de a csecsenek vannak a legtöbben. Rengeteg a köztörvényes bűnöző is, akik fegyvert fogtak a szakadárok szabadságáért – jegyezte meg kissé cinikusan Milan.

Nincsenek zsoldosok toborzására szolgáló központok, többnyire csak azok ismerik a „piac szereplőit”, akik már megjárták a háborús övezeteket, ők szólnak egymásnak a felmerülő lehetőségekről. Soha nem utaznak a háborús övezetekbe közvetlenül, mert akkor könnyen lehetne a nyomok alapján követni a résztvevőket, így a szerbiai zsoldosok Lengyelországon vagy pedig közvetlenül Moszkván keresztül jutottak Ukrajnába. Milan hangsúlyozta, hogy nem a filmekből ismert gyilkológépekről, hanem – legalábbis az ő esetükben – olyan professzionális katonákról van szó, akik nagyrészt nem a harcok első vonalában kapnak helyet. Sok pénzt ígérnek nekik, az viszont kérdés, hogy ezt meg is kapják-e. Ezek az emberek rendelkeznek háborús tapasztalattal, tudnak fegyvert használni, és mindannyian saját kezdeményezésük nyomán jutottak Ukrajnába.

A beszélgetés végén Milan kezembe nyom egy szerb nyelven megjelent újságcikket, amely szerint az ukrajnai oroszbarát erők leginkább a Kosovski front (Koszovói front) nevű Facebook-oldalon végzik a toborzást, ennek alapítója pedig Aleksandar Kravčenko, aki jó barátja az önkényesen kikiáltott Donyecki Köztársaság védelmi miniszterének, s mindketten orosz önkéntesként vettek részt a boszniai háborúban a szerb hadsereg oldalán. A szóban forgó Facebook-oldalon olyan hirdetéseket is találni, amelyekben embereket ajánlanak az ukrajnai harcokban való részvételre. Egy Alexandar Screeam Tri álnév mögé rejtőző férfi például „jó háborús tapasztalattal rendelkező személyek segítségét” kínálja, de az oldalon egyébként folyamatosan információkat tesznek közzé a Jovan Šević önkéntes csetnik mozgalom ukrajnai tevékenységéről is. (Közreműködött: Zoran Dmitrovic)

Olvasson tovább: