Kereső toggle

Beszélgetés Birinyi József néprajzkutatóval, filmes producerrel

Hogyan lesz hungarikum Mari néni réteséből?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kultúrforradalom vagy csak egy törvénnyel generált össznépi mozgalom beindítása van készülőben? Kiderül, ha az úgynevezett Hungarikum Munkacsoport Birinyi József vezetésével a honatyák elé tárja elképzeléseit a magyarság milliónyi értékének területi alapon építkező piramisba rendezéséről. És persze akkor, ha a képviselők többsége igent nyom, és még az elvárt milliárdokat is megszavazza a nagyívű vízió kivitelezéséhez.

Elsősorban kinek van szüksége hungarikumra, nekünk magyaroknak vagy inkább a külföldnek? Miért fontos rendbe tenni ezt a területet: az identitáserősítés vagy az országimázs miatt?
– Több jeles gondolkodó Széchenyitől, Kodálytól Győrfi Istvánon át fogalmazta meg lényegileg azt, aminek most a summázatát mondom: a világ nem arra kíváncsi, hogy hogyan tudjuk utánozni, hanem arra, hogy mit tudunk adni számára. Bármerre is utazunk, ha azt mondjuk, hogy Budapestről jöttünk, magyarok vagyunk, akkor általában „Puszkász” neve hangzik el, vagy a Pick szalámi, a tokaji bor, esetleg a herendi porcelán vagy Szász Endre grafikái, a Kodály-módszer és persze a „goulash”. Tehát vannak jellegzetességeink, a kultúránk részeit képező, fogyasztható, megfogható termékeink, alkotásaink, történelmi, régészeti, épített örökségeink, természeti adottságaink, amelyek szimbólummá nőtték ki magukat. Ezek összefoglaló neve volt eddig egy kimondatlan konszenzus alapján a hungarikum szó, ami annak kifejezése, hogy minket erről szokás megismerni a nagyvilágban.
Számtalan dolgot magyar emberek találtak fel: atombomba, számítógép, C-vitamin, gyufa, golyóstoll s a többi. Ezekből miért nem lett hungarikum?
– Fontos szempont, hogy a találmánynak aktuális, mai funkciója legyen. Irinyi feltalálta a gyufát, ez egy tudománytörténeti tény, ami a maga korában zseniális volt és az értéktárban része van, de hungarikum nem lehet belőle. Ugyanígy nem lehet hungarikum a honfoglalás vagy a csárdás, amire azt mondják, hogy a legjellegzetesebb magyar tánc, pedig egy olyan tizennyolcadik századi francia udvari tánc, amit a polgári tánctanárok hoztak be a Kárpát-medencébe, ahol folklorizálódott, majd a köztudatban más jellegzetes magyar tánc lett a nemzeti romantika idején.
Lehet hungarikum nemzetiségi, etnikai jellegű vagy töltetű termék, alkotás, ötlet?
– Nem kívánjuk etnicizálni, nacionalizálni az értékeinket. Nem szempont, hogy az alkotó, a művész, az esztergályos, a fafaragó, aki azt a műalkotást csinálta, szlovák, rutén, sváb vagy magyar, hány nemzetiség, vallási közösség, miegyéb tagja, mert a lényeg, hogy amit alkotott, az Magyarországhoz köthető legyen. A világon a legarchaikusabb beszélt német nyelv például a nagybörzsönyi német közösségé, ami önmagában nem hungarikum, de Magyarország területén ettől még egy fantasztikus érték.
Ezek szerint önök egy teljesen új szempontrendszer alapján határoznák meg vagy definiálnák újra, hogy mivel reklámozhatjuk hazánkat a nemzetközi színtéren?
– Többről van szó. Mindezidáig nem létezett egységes szempont közös értékeink kezelésére, gondozására, ezért azzal kell kezdeni, hogy számba vesszük azt, amink van. Vannak borversenyek, borfesztiválok; a kórusokat, a népzenei együtteseket is szakmai szervezetek minősítik, rangsorolják; a Vidékfejlesztési Minisztérium keretén belül működő „Hagyományok, Ízek, Régiók” (HÍR) programban háromszáz hagyományos termék került regisztrációra; de létezik a Kiváló Magyar Áru-minősítés is; zajlik az épített örökség, a nemzeti parkok, a Magyarországhoz kötődő világörökség, népszokások feltérképezése; ágazatonként a kézműves termékek és mestereik számára is kibocsátanak minősítési jegyeket, szakmai elismeréseket; közkincs kerekasztalok alakultak; és még hosszan sorolhatnánk. A Magyar Érték Tár (MÉRT) Hungarikum Törvény tervezete pontosan ezeket a létező értéktárakat próbálja összehangolni, egységesen kezelni és integrálni egy meghatározott rendszerbe.
2008 nyarán születetett egy országgyűlési határozat, amely a hungarikumok védelmét célozza, és feladatul szabja a mindenkori kormánynak, hogy alkosson törvényt ebben a témakörben, illetve arra kötelezi a megyéket, hogy végezzenek értékfelméréseket, és kétévente a kormánnyal közösen számoljanak be az Országgyűlésnek eredményeikről. Annak ellenére, hogy az első beszámolási határidő tavaly decemberben járt le, csupán három és fél megye készítette el a beszámolót. Ebből is látszik, hogy törvényi szinten és egy intézményrendszer létrehozásával lehet csak hathatós eredményt elérni. Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnökeként engem kért fel annak a szakmai munkacsoportnak a felállítására, amely megpróbálja elkészíteni ennek az átfogó kérdésnek a stratégiáját, jogszabálytervezetét.
Hogyan épül fel az ön által említett rendszer? Létezik-e olyan értékmérő, amely alapján rangsorolni lehet a betagozódott tartalmat?
– Semiképpen sem szabad versenyeztetni egymással a számtalan területen keletkezett közkincseket. Nagyon fontos, hogy az értékfelosztást organikus szemlélettel közelítsük meg. Egy a lokálisból a globálisba tartó értékpiramist szeretnénk létrehozni, amelynek szintjeit a helyi, megyei, országos, Kárpát-medencei és a világon bárhol élő magyarság által megalkotott értéktárak tartalma képezné. Felfutó rendszerről van szó, amelyben minden település köteles lesz megalkotni a helyi értéktárat. Határon túlra vonatkozó törvényt nem alkothatunk, lehetőséget biztosíthatunk az ott élő magyar alkotóknak, közösségeknek. A helyi értéktár bizottság a szakmai, ágazati szakemberekkel, intézményekkel konzultálva, az előre kialakított klasszifikációs szempontok szerint dönti el, hogy mi kerülhet a helyi értékek közé. Egységes minősítési rendszer lesz, amelyben meghatározzuk a szempontokat: földfelszín alatti, földfelszín feletti nem élő, élő, emberi alkotás…
A föld méhének kincsei az állam tulajdonában vannak tudtommal. Mi köze lehet ahhoz az adott településnek?
– Annyi, hogy tudjon róla, min ül, mi van a lába alatt, mitől értékes az ő földje. Lásd a makói gázmezőt vagy a számtalan termálforrást. A földfelszín felett is számba kéne venni a természeti értékeket, képződményeket, védett növényeket, őshonos állatfajtáinkat. Mindazt, ami vagy aminek a variánsa speciálisan nálunk létezik. Az emberi kultúrához kötődő szellemi alkotás, know-how, találmány, kulturális érték, művészeti előadás, vagyis az értéktől a megfogható termékekig minden, még a vámtarifaszámmal a nemzetközi kereskedelembe beilleszthető termékek is ide tartozhatnak, ha kiemelkedőek. Ezeknek mind helye kell legyen az értéktárban.
És ezek csúcsán helyezkednek el az új és a már elfogadott hungarikumok együtt?
– A jelenleg köztudatban élő tizenöt-harminc, közfelkiáltással hungarikumként elfogadott terméknek, életműnek, alkotásnak, természeti képződménynek is eleget kell tennie a törvényi feltételeknek, és be kell illeszkednie az értékpiramisba. Illetve szükséges tisztázni, hogy mi az, ami nem az. A definíció valami olyasmi lenne, hogy: pozitív, kiemelkedő országos jelentőségű érték, amit idehaza és a világ jelentős részén magyar jellegzetességként ismernek el. Sajnos sok önjelölt esetében nem mindig a tényleges értékkel társul a jelző használata. Jelenleg is legalább harminc cég nevében szerepel maga a szó marketingnövelő elemként. A törvény egyértelműen határozza majd meg a kritériumokat, és a hungarikum név, valamint az embléma is védjegyzett lesz. Kiváltságos értékeinket azután nemzetközi regisztrációba is eljuttatjuk, az unióban vagy az UNESCO-hoz, továbbá elősegítjük a világszabadalom bejegyeztetését. Az ugyanis a tapasztalat, hogy a legtöbb zseniális magyar ötlet pénzhiány miatt reked meg a megvalósítás kezdeti szakaszában.
Nem lesz ebből veszekedés?
– Ha rendet alkotunk benne, akkor működni fog. Ne jöhessen létre az a helyzet, hogy amikor balett-táncos-versenyt hirdetnek, akkor a csípőprotézises Pistike a mankójával szólótáncosként ugyanazon a színpadon mérettetik meg, mint Markó Iván vagy az ő legjobb tanítványa. A piramis ezért is fontos, hogy az értékszinteket, az önértékelési rendeket is kialakítsa a helyi szinttől egészen a csúcsig, rangot adjon a tényleges minőségnek. Nagyon sokszor magának a helyi közösségnek sincs fogalma róla, hogy valójában melyek a kirakatba tehető értékei. Készítettünk erre vonatkozó felmérést kisebb csoportokon. Általános iskola felső tagozatos tanulói kapták azt a kérdést, hogy: külföldi testvértelepülésről hozzátok látogató korosztályodbelinek mit mutatnál meg a saját településedből? Hihetetlen eredményt kaptunk. A gyerekek saját településük triviális, kiemelkedő értékeinek húsz százalékát sem sorolták fel. Ami ránk, tehát a felnőttekre, a tanárokra, az oktatásra, a médiára, mindenkire nézve szégyen, mert ha azt kérdeztük volna, hogy Győzike hányat böffentett egy New York-i utcasarkon, azt többen tudták volna. Az embereknek értékrendre van szükségük ahhoz, hogy közösségbe rendeződjenek, megtalálják és megerősítsék önazonosságukat. És ezeket az értékeket a médián, a véleményformáló kapuőrökön keresztül el kell juttatni szélesebb közönséghez is.
És a rendszer garantálja, hogy a gagyi és a kókler kiszoruljon a versenyből?
– Azt tudom mondani, hogy minden érték szerint kerüljön a maga szintjére. Ha Mari néni rétesét meghívják az összes környező falu közösségi rendezvényeire, akkor ez egy kiemelkedő helyi érték, de országos kirakatba csak akkor kerül, ha felkapják a receptjét, és továbbviszik a területi szintről, mondjuk vállalkozásként. A Gundel-palacsinta, a dobostorta vagy a Szamos marcipán is egy család műhelyében kezdte, és néhány generáción belül futott ki a nemzetközi porondra. Az érték mindig helyben születik, majd a jelentőségénél, hatásánál, érdekérvényesítésénél fogva egyre nagyobb területeket hódít meg. Itt jön a képbe a rendszer másik fontos szerepe, hogy nemcsak egy tehetetlen, önműködő állapotot regisztrálunk, hanem inkubálunk is, tehát segítjük, menedzseljük a feljebbjutást, kiteljesedést.
Mekkora szerep jut itt a lobbizásnak?
– Nekem szimpatikus, ha a magyar értéktár hungarikum rendszeren belül lobbizás zajlik, mert akkor végre az értékért járunk közben, és ez a helyi iskola tanulójától a polgármesteren át az országgyűlési képviselőig mindenkinek érdeke. Ezért szeretnénk elérni, hogy a pályázatokon elosztható hazai és nemzetközi forrásból származó pénzek egy bizonyos százalékát csak a magyar értéktáron belül regisztrált termékek, hordozók, alkotók kaphassák meg, természetesen jó pályázatok alapján. Ennek érdekében külön szakértői csapat fogja ellenőrizni a hitelességet, vagyis azt, hogy mondjuk az adott tájegységről származó termék az adott tájegység alapanyagából készült-e? Tudunk ugye olyan magyar téliszalámiról, amit Németországból visznek ki Litvániába és Moszkvába úgy, hogy Magyarországot soha nem látta. Ez gyakorlatilag hitelrontás.
Mit tud kezdeni ez a nagy ívű vállalkozás az ország negatív imázsával? Tőlünk nyugatabbra sokak számára a Budaszex szó vagy a Magyar Gárda ugrik be elsőre hazánk említésekor.
– A törvény tiltani fogja, hogy magát a hungarikum szót mint védjegyet bármilyen negatív összefüggésben használják. Egy újságíró kérdezte tőlem, hogy a magyar pesszimizmus hungarikum-e? A válaszom az, hogy nem lehet speciális értékünk, mert a tartalma negatív. Ettől persze még etnospecifikus jelleggel ránk süthetnek bélyegeket. Az értéktár reményeim szerint immunrendszerként is működik majd a negatív megítélésünkkel szemben.
Úgy hírlik, hogy több tízmilliárdos költségvetéssel tervezik a működést. Mi emésztene fel egy ekkora összeget?
– A törvénytervezet szerint a költségvetés három tételből fog állni. Az első tétel a teljes rendszer felállításához szükséges. Vagyis helyi, megyei stb. értékházat kell kijelölni, és a funkciókhoz igazítva, képesítve működtetni. Helyi szinten valószínűleg a művelődési házak hálózata lesz erre a legalkalmasabb, mert a települések nyolcvannégy százalékának van kultúrháza. Létre kell hozni továbbá egy hálózatot, ami a minősítő, az ellenőrző, a hatósági, a támogatói, a szervezői, a jogi tanácsadói stb. feladatokat látja el szintén alulról építkezve. Ehhez a szolgáltatói funkcióhoz társítanánk ellenőrző tevékenységet is, olyan szervekkel együttműködve, mint például a VPOP. Azután áldozni kell a rendszer működtetésére is, és harmadsorban a legfontosabb, szükség van egy hungarikumalapként elkülönített tételre, amely pályázati szisztémában az adott szintek értékteremtőit támogatja. Ezen belül tervezünk egy olyan alapot, amely kamatmentes kölcsönként vagy vissza nem térítendő támogatásként működne. Ebből tudjuk segíteni például a világszabadalmi védést, a nemzetközi regisztrációkat, piacra segítést. Ha az előfinanszírozás után beindul az üzlet, akkor a támogatott ötlet gazdája köteles visszafizetni a kamatmentes támogatási összeget az értéktárnak. Bízom abban, hogy a Magyar Értéktár/Hungarikum rendszerrel elősegíthetjük, hogy „az érték legyen a mérték”.

Olvasson tovább: