Cikkeiben rendszerint hivatkozik arra, hogy Svédországban az 1960-as években törvényi szinten elfogadták a pornográfia liberalizációját, ám nem egészen két évtized múlva a szexuális szabadosság élharcosai közül többen felülbírálták korábbi nézeteiket. Most pedig azt látjuk, hogy a legszigorúbb - a klienseket büntető, a prostituáltakat áldozatnak tekintő - prostitúcióellenes törvény van életben a skandináv országban. Milyen történelmi tapasztalatok hatására fordult ekkorát a világ Svédországban?
- A pornográfia liberalizációját szorgalmazók annak idején úgy gondolták, hogy az országukra jellemző szigorú vallásos merevséggel, képmutatással szemben a „szexualitás felszabadítása" a haladást fogja jelenteni. Ennek megfelelően törvényileg lehetővé tették a pornográfia gyártását, árusítását, terjesztését, köztéren való megjelenítését. Tulajdonképpen a pornográfiát a szexuális felvilágosodás, a tabudöntögetés eszközének tekintették. A gyakorlat azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a liberalizáció egyértelműen erősítette a nők elleni erőszakot és a nemi szerepekben való egyenlőtlenséget. Ebben a felismerésben nagy szerepe volt a svéd feminista mozgalomnak, amely politikai tényezővé vált, vagyis a politika egy idő után már nem tehette meg, hogy nem figyel oda a nők szavára.
Milyen egzakt, tudományos tényekre hivatkoztak a feministák?
2009. 10. 02. (XIII/40)
