Kereső toggle

Tékozló fiúk a keskeny úton

A rocktörténet híres megtérői és majdnem megtérői

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rockzene történetében számos világhírű előadó pályája találkozott a kereszténységgel. Volt, akinek az útja tartósan együtt haladt, másoké inkább csak keresztezte egymást, és volt, akinek talán csak a végtelenben találkozott.

A Beatles négy tagja közül John Lennon juthatott volna legközelebb Jézushoz, aki a hetvenes évek elején művészi és magánéleti válságot élt át, és ezekben az években rendszeresen nézte a kor legismertebb evangélistáit a televízióban, köztük Oral Roberts, Billy Graham, Pat Robertson és Jim Bakker műsorait. Lennon 1972-ben levelet is írt Oral Robertsnek, amelyben őszintén vallott drogfüggőségéről és félelmeiről. Kifejezte sajnálatát a Jézussal kapcsolatos korábbi hírhedt kijelentései miatt is. A levélhez adományként egy kitöltött csekket mellékelt. Miután idézett egy sort az egyik dalszövegéből, miszerint „pénzen nem vehetsz szerelmet”, ezt írta: „Ez így van. A lényeg az, hogy boldogságot szeretnék.

Nem akarok kábítószerrel tovább élni. … Kérem, magyarázza el, hogy a kereszténység mit tehetne értem. Ez is csak egy átverés? Szerethet ő engem? Ki akarok kerülni a pokolból” – idézte Lennon levelét egyik életrajzírója, Steve Turner. Roberts válaszolt a zenésznek, és ettől kezdve több levelet is váltottak egymással. Lennon éveken át kitartóan érdeklődött Jézus iránt, ám végül japán felesége, Yoko Ono másfelé fordította John spirituális érdeklődését, akit 1980-ban egy őrült rajongója New Yorkban agyonlőtt.

Lennon egyik közeli barátja, Bob Dylan azonban nemcsak kereste, de meg is találta Jézust, szintén életének egyik mélypontján. Dylan – túl egy súlyos motorbaleseten és egy fájdalmas váláson – arra készült, hogy egy időre kiszáll a koncertezésből. 1978. november 17-én a kaliforniai San Diegóban lázas betegen mégis színpadra állt, amikor váratlan esemény történt. „A show vége felé jártunk – idézte fel később egy interjúban –, amikor valaki a tömegben megérezte, hogy nem vagyok jól. Talán látszott is rajtam, mindenesetre felhajított egy ezüstből készült keresztet a színpadra. Bár nem szoktam foglalkozni az ilyenekkel, akkor úgy éreztem, hogy fel kell vennem. Másnap Arizonába mentünk, és még rosszabbul voltam. Úgy éreztem, hogy valami másra van szükségem, mint máskor. A zsebembe nyúltam, és ott volt ez a kereszt…” Még aznap este Dylan látomást kapott a hotelszobájában Krisztusról. „Jézus úgy jelent meg nekem, mint a Királyok Királya és az Urak Ura – mondta. – Egy olyan jelenlétet éreztem a szobában, ami nem származhatott mástól, mint Jézustól. (…) Jézus rám tette a kezét. Ezt a testemen éreztem. Körülvett, mindenütt jelen volt. Az egész testem beleremegett. Isten dicsősége a földre döntött, majd felemelt.”

A Jézushoz való megtérésnek három keresztény témájú album és egy hosszú koncertkörút lett az eredménye, amelyen a dalok között Dylan rendszeresen beszélt a közönség előtt a hitéről is. A világhírű zenész fordulata azonban kettős próbát is jelentett: a rockvilág egy része úgy érezte, hogy egyik legnagyobb sztárja elárulta a „szex, drog és rock and roll szentháromságot”, míg a zsidóságban a Jézus Krisztus melletti nyílt kiállása okozott felzúdulást. A két irányból záporozó kritikák nyomán Dylan hosszú ideig nem beszélt többet keresztény hitéről, emiatt többen úgy gondolták, Jézustól is elfordult. Ám 2010-ben, az ünnepek előtt váratlanul újabb keresztény témájú lemezzel jelentkezett Karácsony a szívben (Christmas in the Heart) címmel, amelyen népszerű, hagyományos keresztény dalokat dolgozott fel. Dylan a teljes bevételt jótékonysági célokra, hajléktalanok és éhezők javára ajánlotta fel, és egy interjúban azt mondta, hogy „ezek a dalok mind részei az életemnek, és önmagukért beszélnek”. Dylan két évvel később újabb szólóalbumot készített, amelyen ismét több dal szól Jézusról. A Keskeny út (Narrow way) című dal szövegében ezt énekli: „Ott az udvarban, az aranyló napon / Csak álltál … és vállaltad a vereséget, Egy korty borért és egy falat kenyérért / … De még a halál is csak a kezeit moshatta utánad.”

A tékozló fiúk sorába tartozik a horror-rock műfajának megalapítója, Vincent Furnier, aki Alice Cooper néven lett híres-hírhedtté. A zenész apja és nagyapja is keresztény evangélista és lelkész volt, Cooper a hetvenes évek elején mégis inkább a sötét oldalt választotta, mondván: „nincs igazi gazember a rock and rollban”. Eleinte úgy gondolta, hogy a színpadon eljátszott rémisztő antihős szerepe nem befolyásolja személyiségét, amit továbbra is kereszténynek gondolt. „Végül is a Biblia tele van gazember szereplőkkel, ezért úgy döntöttem, miért ne legyek én is ezek közül egy?” – mondta egy interjúban. Hamarosan azonban a maga számára teremtett rémvilág beszippantotta, önpusztító alkoholista lett, miközben botrányos előadásaival világhírűvé vált. Miután azonban közeli barátai – köztük Jim Morrison, Jimi Hendrix és Janis Joplin – egymás után meghaltak, megdöbbent: „Együtt ittam minden este velük, és a szemem előtt vesztek el. Úgy gondoltam, azt rontották el, hogy karakterüket a színpadon kívül is meg akarták élni. Aztán rájöttem, hogy rám is ez a sors vár.” Cooper 1977-ben megszakította a koncertezést, és elvonókúrába kezdett. Kibékült feleségével, Sheryllel – akivel a rocktörténetben szinte egyedülálló módon azóta is, 42 éve házasságban élnek – és gyerekkora hitével: „Végül eldöntöttem, hogy melyik oldalra álljak. Az Úr meggyőzött erről” – állítja Cooper, aki azért a gyülekezeti tagsága mellett a koncertezéshez is visszatért. Igaz, erről azt állítja, hogy már nem a „régi szellemben” ijesztgeti a közönséget. Tény, a civil életben Coopert aligha lehet megkülönböztetni más családos nagypapáktól, miközben a színpadon azért ma is magára ölti a halálfejes rémjelmezeket.

Külsőre a metálzene-alapító Korn zenekar legendás gitárosa, a méteres rasztahajat viselő Brian Welch sem sokat változott, ám belüről alighanem annál inkább. Welch 2005-ben találta meg radikális módon Istent, azonnal szakított zenekarával, és még ugyanabban az évben meg is keresztelkedett a Jordán folyóban. „Egyik nap még nyomtam a rock and rollt, milliókat kerestem, nyakig a drogokban, majd a következő nap kijelentést kaptam Krisztusról, és minden megváltozott az életemben” – írta a Ments meg, Uram, magamtól című önéletrajzi könyvében. Welch sok évvel később visszatért a színpadra a Kornnal, de a koncertek után az aláírásért sorban álló rajongóknak Krisztusról beszél, és akik kérik, imádkozik is értük a megtérésért.

Míg a zenészek közül némelyek csak átmeneti időre, vagy felemás módon tették le életüket Krisztusért, a legendás countryzenész, Johnny Cash életre szóló, radikális döntést hozott. Cash szintén keresztényként nőtt fel, de már világhírű volt, amikor – súlyos alkohol- és amfetaminfüggőként – 1971. május 9-én egy pünkösdi ébredési összejövetelen megtért. Cash a zenéjében is kifejezte az életében bekövetkezett fordulatot, gyakran lépett fel evangelizációs összejöveteleken Billy Grahammel, és személyesen sok zenésztársának tett bizonyságot. De Cash nemcsak zenészként szolgálta az evangéliumot: rendkívüli hangját a Biblia népszerűsítésére is felhasználta, többek között stúdióban felolvasta a teljes Újszövetséget, és börtönökbe is gyakran ellátogatott, ahol elmondta, miként változtatta meg az életét Jézus.

Olvasson tovább: