Kereső toggle

„Donald Trump nem a megváltóm”

Interjú Michael L. Brownnal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A messiáshívő zsidó szerző és prédikátort az amerikai elnök megosztó személyiségéről, az evangéliumi keresztényekre váró kihívásokról és új könyvéről kérdeztük.

Az evangéliumi keresztények többsége azért támogatta az elnökválasztáson Trumpot, mert remélte, hogy konzervatív bírákat jelöl majd a különböző bíróságokba. Most viszont azt látjuk Brett Kavanaugh esetében, aki az egyik emblematikus ilyen személy volt, hogy első legfelsőbb bírói döntésével kvázi a Planned Parenthood abortuszklinika oldalán szavazott. Hogy látja ennek fényében a személyét?

Először is, ha Trumpot vesszük, nagyon komoly munkát fektetett abba, hogy konzervatív és életpárti bírákat jelöljön a bíróságokba, és sikerült már most jónéhány nagyszerű embert kineveznie a szövetségi és Legfelsőbb Bíróságba is. Ezek a kinevezések egy életre szólnak, szóval ez egy jelentős teljesítmény.

Ami pedig Kavanaught illeti, Trump arra számított, hogy ő lesz az a magasan képzett bíró, akit a legkönnyebb lesz majd elfogadtatni. Nyilvánvalóan nem ez történt. Az ellenzék szemében a kinevezés tétje az volt, hogy semmissé teszik-e a Roe vs. Wade ügyben (Voltaképpen az 1973-as per óta legális az abortusz az USA-ban – szerk.) hozott egykori bírósági döntést. Kérdés, hogyan fog majd szavazni Kavanaugh a különböző ügyekben? Ezt még nem tudjuk, de van némi okunk az aggodalomra. Ezért is volt, hogy számos életpárti szervezet a kezdetektől ellenezte a jelölését.

Vannak olyan határok, amit egy magát kereszténynek való közszereplő semmilyen körülmények között nem léphet át? Melyek ezek?

Hogyne, természetesen! A mi nézőpontunkból, hogyha egy közszereplő magát igazi kereszténynek tartja, de közben abortusz-párti és támogatja a homoszexuális „házasságot”, vagy éppen pornográfia-párti (és sorolhatnánk tovább), akkor joggal mondhatjuk rá, hogy „te nem vagy igazi keresztény”. Ahogyan megkérdőjelezhetjük azoknak a hitét is, aki házasságtörést követ el, vagy kiderül, hogy viszonya van, és ő azt mondja: ez nem nagy ügy, „mindenk ezt csinálja”.

Hogyan látja az evangéliumi gyülekezetek helyzetét az Egyesült Államokban? Sok helyütt olvasni, hogy a hívők körében is terjed az ún. genderlobbi. Több keresztény közösségben az is nagy kihívást jelent, hogy miközben a hívők közül többen homoszexuálisnak tartják magukat, a prédikátorok nem nagyon mernek a pulpitus mögül erről a bűnről beszélni.

Az a válság, amivel most szembe kell néznünk közvetlenül annak a következménye, hogy évtizedeken keresztül egy lágy, kompromisszumos, konfrontáció-mentes evangéliumot hirdettek. Azt akarták, hogy a világ elfogadja őket, ezért senkit nem akartak megsérteni, éppen emiatt kerülték az olyan megosztó témákat, mint például a homoszexualitás. Olyan hosszú ideje voltunk már csendben (vagy visszavonulva, vagy védekező állásban), hogy mára az egyházban elhatalmasodott a zűrzavar, különösen a fiatalok körében.

A megoldás abban áll, hogy mély szeretettel viszonyulunk azok felé, akik magukat az LMBT közösség tagjainak tartják, újra elmerülünk az Ige tanulmányozásában, és odaszánjuk magunkat arra, hogy együttérzéssel megszólítsuk az ebben érintetteket úgy, hogy közben bátran elutasítjuk az LMBT-agendát.



Mi az, amit az európai keresztény társadalmak, közösségek, gyülekezetek még megtehetnek, amíg nem késő ezen a téren? Mit vonna le tanulságként az amerikai tapasztalatokból? Nyilvánvaló, hogy még az olyan konzervatív társadalmakban is, mint a magyar, lassan begyűrűznek a nyugati és amerikai trendek.

Az idő közel van! Most különösen fontos, hogy ismét megragadjuk a keresztet – tagadjuk meg magunkat, vegyük fel a keresztünket és kövessük Jézust, megalkuvás nélkül hirdetve Őt, megtartva a parancsolatait, megvallva, hogy nekünk az élet Krisztus és a meghalás nyereség. Miközben a mi elhívásunk elsősorban nem politikai, szükséges, hogy arra bátorítsuk a politikai vezetőinket, hogy ne alkudjanak meg, miközben mi pedig szilárdan kitartunk hitünk és meggyőződésünk mellett. S ha már itt tartunk, amit az önök miniszterelnöke tesz, az rendkívüli és nagyon dicséretes. Elismerésem!

Ha már a politikai vezetőknél tartunk, a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány kezdetén önnek sok fenntartása volt Donald Trumppal kapcsolatban. Idővel viszont elkezdte felismerni, hogy valamiképpen Isten keze lehet a felemelkedésében. Mi győzte meg végül önt, mint evangéliumi keresztényt, hogy a kritikái ellenére támogassa őt?

Mindig, amikor felmerült bennem valami kétség vele kapcsolatban, megkérdeztem az Urat, hogy vajon van-e valami, amit nem veszek észre. Azért imádkoztam így, mert egy nagyra becsült barátomnak volt egy olyan prófétikus kijelentése, hogy Isten úgy emeli fel Trumpot, hogy közben ő nem ismeri az Urat. Az győzött meg először, hogy Trump minden előzetes becslést megcáfolva megnyerte a republikánus előválasztásokat. Ezen a ponton gondoltam azt, hogy talán az Úr keze lehet a dologban. Aztán egy evangéliumi barátom, aki közel áll az elnökhöz, mondta nekem, hogy Trump nagyon komolyan gondolja a kampányban tett ígéreteit. Ez szintén meggyőző erővel bírt. Aztán, ahogyan teljesen meglepetésszerű győzelmet aratott a választásokon, már biztos voltam benne, hogy az Úr munkálkodik ilyen meglepő módon.

Alig két hónapja jelent meg a könyve a következő címmel: „Donald Trump nem a megváltóm”. Hogy látja, két év elteltével még mindig győzködni kell az evangéliumi keresztényeket, hogy támogassák Donald Trumpot? Nem volt kellően meggyőző az elnök ciklusának az első fele?

Valójában az evangéliumi keresztények még mindig rendkívül megosztottak Trumppal kapcsolatban az Egyesült Államokban. A keresztények melletti határozott kiállásával sokakat megnyert magának, ahogyan a radikális baloldal gonoszságának elszabadulása is sokakat az ő oldalára lökött. Azonban a viselkedése gyakran annyira sértő és támadó, hogy sok evangéliumi keresztény még mindig nem tudja támogatni. Úgy érzik, hogy ugyanannyira kárt tesz, mint amennyi jót, ezzel viszont még jobban megosztja, sőt megalázza a nemzetet.

Elérte a célját a könyve? Milyen visszajelzéseket kapott?

A könyvem, ha az elnökhöz nem is, de a hozzá nagyon közel állókhoz eljutott. A visszajelzések eddig rendkívül pozitívak és bátorítóak, sokaknak segített felismerni, hogy miért volt helyes döntés Trumpra szavazni. Új perspektívát nyitott meg előttük: a Megváltónkké az életünk, és Trump nem a megváltónk. Ő az elnökünk, csak a szavazatunk az övé. A célokat még közel sem értük el, gyorsan kellett publikálni a könyvet, és csak szűk körben terjesztettük. De a következő napokban még várhatóak előrelépések.

Annak idején egy másik elnökjelölt-aspiránst, Ted Cruzt támogatta. Mit gondol – ő jobb elnök lett volna Trumpnál? Megharcolta volna ugyanazokat a kemény küzdelmeket, mint a jelenlegi amerikai elnök?

Őszintén hiszem, hogy Cruz sokkal jobb elnök lett volna abban az értelemben, hogy nem lett volna ennyire offenzív és megosztó a viselkedése. Viszont azt nem tudom, hogy lett volna-e annyira rendíthetetlen és gyors döntéshozó, mint Trump. Ritkán látunk olyan nyers harcost, mint a jelenlegi amerikai elnök. Talán egy nap majd meglátjuk, hogy Cruz mit tenne elnökként! Az viszont világos számomra: bár Cruz sokkal kevesebb támadási felületet adott a médiának, így is éjjel nappal célkeresztben volt, mint valami keresztény fanatikus, aki teokráciát akar bevezetni.

Mit tart Donald Trump legnagyobb gyengeségének? Mire kell az elnöknek figyelnie, hogy semmiképp se essen ki Isten akaratából? Még mindig találónak tartja a párhuzamot a bibliai Círusszal?

Igen, azt gondolom, hogy még mindig hasonlít Círuszra bizonyos szempontból, bár azt remélem, hogy eljön az idő, hogy ő is az Úrral járjon. Ahhoz, hogy megmaradjon az isteni akaratban, meg kell tanulnia megaláznia magát, és nem lealacsonyodni mások undok sértegetésére. Hiszen képes privát szinten alázatos és nagylelkű maradni, például rendkívül nyitott volt az evangéliumi keresztények felé (csodálatosan és kedélyesen viseltetett feléjük). Ő úgy gondolja, hogy rögtönzött Twitter-üzenetei és nemtelen támadásai segítik az ügyét. De szerintem ez nem így van. Ő képes harcolni, visszaverni a támadásokat és leleplezni a média hazugságait anélkül is, hogy lesüllyedne erre a gyerekes szintre. Arra is fontos volna figyelnie, hogy sokkal átgondoltabban fogalmazza meg az igazságot. Gyakran ez nagyon szabados formában teszi.

Ahogy viszont már mondtam, ha ma lennének a választások, minden bizonnyal megint rá szavaznék.

Nem kérdés, hogy az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe történő áthelyezése történelmi lépés volt az elnök részéről. De mi a véleménye általánosságban a kormány Közel-Kelet politikájáról? Ellentmondásosak az izraeli-palesztin konfliktust és a szaúdi újságíró-gyilkosságot érintő lépései, kijelentései is.

Igen, a nagykövetség áthelyezése valóban monumentálislépés volt, ki is fejeztem elismerésemet. De ahogyan kérdezte is, nem világos, milyen politika mentén halad majd tovább. Úgy tűnik, hogy a veje, Jared Kushner jóval több területen volna hajlandó kompromisszumot kötni, mint az evangéliumi keresztények. Remélem, hogyha Izrael határozottan ellenezni fog valamit a jövőben, akkor attól Trump is eláll majd. Ő tényleg Izrael igaz barátja. Ami pedig a szaúdiakat illeti, az mindig egy nagyon nehéz kérdés. Ők fundamentalista muszlimok, de most készek Izrael mellé állni Irán ellenében, sőt bizonyos szinten a palesztinok ellenében is. Majd meglátjuk.

Szintén a szaúdiakkal kapcsolatos esemény, hogy nemrégiben Joel Rosenberg vezetésével néhány evangéliumi vezető meglátogatta a koronaherceget. Nem tartja visszásnak, hogy a keresztények egy olyan rezsim vezetőivel találkoznak, akiknek még csak szándékukban sem áll, hogy az országukban élő keresztények helyzetén javítsanak? Nem beszélve a többi borzalmas bűncselekményről és jogtiprásról.

Lehet, hogy visszás. De az is lehet, hogy Úr vezetése, hogy hintsék a magot és ajtókat nyissanak. Bármit is teszünk, nagyon körültekintőnek kell lennünk. Hiszen ahogyan említettem, Szaúd-Arábia egy fundamentalista iszlám nemzet.

Azt lehet tapasztalni, hogy a BDS mozgalom (izraeli termékeket bojkottáló mozgalom) egyre népszerűbb nem csak az Egyesült Államokban, de az egész világon is. Hogyan látja az amerikai egyetemeken a helyzetet? Ma már egy zenésznek és egy közszereplőnek bátorságot kell merítenie ahhoz is, hogy elutazzon Izraelbe…

Igen, volt a részükről egy nagy előretörés, de amióta ennyire radikálisok, van egy visszacsapás is. A Kongresszus már tervezi, hogy jogszabályokkal korlátozzák az ilyen lépéseket. Kulcsfontosságú a fiatalok oktatása, hogy megértsék: Izrael nem egy gonosz, elnyomó birodalom, aminek beállítják.

Mi a véleménye arról a jelenségről, hogy a celebvilág talán sosem tapasztalt módon vonódott be a politikába? Hollywood, a zenei világ, de még a legnépszerűbb sportolók is sorban támadják az elnököt. Mennyire tartja ezt helyesnek? Hogyan kezeljék ezt a rajongók?

Erről korábban írtam már egy cikket, amiben elmagyaráztam, hogy amikor Trump liberális volt, akkor kvázi egy hollywoodi sztár volt. Ezért utálta meg nem csak őt, hanem Pence-t (Mike Pence – amerikai alelnök – szerk.) is Hollywood. Hollywood megmutatta, hogy mennyire messzire jutott a radikális baloldal.

Végezetül, de nem utolsósorban, mit vár a 2019-es esztendőtől az Egyesült Államokat és az Egyházat illetően? Milyen kihívásokkal kell szembenéznünk a jövőben, hogyan kellene a hívőknek a következő évre felkészülnie?

Én azt várom, hogy a következő év a káosz és a folyamatos politikai csatározások éve lesz. Az év, amikor Trump éjjel-nappal benne lesz a hírekben, amikor Amerika még inkább megosztottá válik. Tartok tőle, hogy az Egyház is legalább annyira megosztott lesz, mint a világ, szétválva Trump és a demokraták határvonalán, nem pedig egyesülve Jézus személye körül. De azt is várom, hogy ebben az évben az Egyház még intenzívebben fog imádkozni, és még bátrabban fogja az evangéliumot is hirdetni, felismerve azt, hogy a nemzet számára nem a politika jelenti a megoldást.

Névjegy

Michael L. Brown messiáshívő zsidó konzervatív rádiós műsorvezető, szerző, professzor és apologéta. Több keresztény szervezet vezetője, a New York-i Egyetemen Közel-Keleti Nyelvészetből és Irodalomból doktorált, ma is tanít több keresztény felsőoktatási intézményben Ószövetséget, zsidó apológiát és egyéb tantárgyakat. Rádiós műsorait az egész országban sugározzák, rendszeres szerzője az olyan konzervatív oldalaknak, mint a Stream.org, a Townhall.hu, vagy éppen a keresztény portál, a Charisma. Több könyv szerzője, legutóbbi műve „Donald Trump is not my saviour” (Donald Trump nem a megváltóm) címmel idén októberben jelent meg. Ebben kifejti, hogy a kritikái ellenére, hogyan jutott el odáig evangéliumi keresztényként, hogy a választáson a jelenlegi amerikai elnökre adja le a voksát.

 

Olvasson tovább: