Kereső toggle

Eltűnhet-e a kereszténység a Közel-Keletről?

2. rész - Az üldözöttek hangja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az »üldözés« nem a megfelelő szó annak leírására, hogyan bánnak a keresztényekkel egyre több muszlim országban. Ez már vallási tisztogatás, kulturális genocídium — ami már emberiség elleni bűntett. Ma ez történik Irakban, Szíriában, Nigéria egyes részein, Egyiptomban, Szudánban, Szomáliában és Pakisztánban. Az iszlám szélsőségesek célja a totális iszlamizáció és Irakban — ahol egy évtizede még az arab világ egyik legnagyobb keresztény közössége virágzott — ehhez a célhoz már nagyon közel járnak” — mondja Nina Shea, a washingtoni székhelyű Hudson Vallásszabadság Központ igazgatója. (Cikkünk első része a Hetek 2016. augusztus 12-i számában jelent meg Eltűnhet a közel-keleti kereszténység? címmel)

„Ne azért imádkozzatok, hogy véget érjen az üldözés” – kérte a napokban egy amerikai, alabamai gyülekezet tagjait egy neve elhallgatását kérő, közel-keleti hívő hölgy. „Amikor a muszlimok azt látják, hogy annak ellenére is szeretni tudjuk őket, ahogyan bánnak velünk – sokan keresztényekké lesznek, és az egyház növekedik. Inkább azt kérjétek Istentől, hogy erőt és bátorságot adjon nekünk, hogy kitartsunk ebben a küzdelemben!”  

Szíria: farkasok rohama

Az Aszad-rezsim ellen 2011-ben kirobbant felkelés, majd a polgárháború „ráeresztette a farkasokat a bárányokra” – mondja a keresztény szír Basszam Isaja, akinek édesapját egy dzsihádista ölte meg. Az ISIS katonái azt mondták a családnak, hogy „vagy befizetjük a dzsizját (a nem muszlimokat sújtó külön adó), vagy áttérünk, vagy megölnek… Minket nem érdekel, hogy Aszad megy vagy marad, csak biztonság legyen az országban” – teszi hozzá. „Amikor a keresztények azt látták a hírekben, hogy keresztényeket fejeznek le, azok is, akik korábban Aszaddal szemben foglaltak állást, most a kisebbik rosszat látják benne” – magyarázza Szami Gemajel, a libanoni Kataeb párt vezetője.

„A migrációnak egyértelműen rossz hatása van a gyülekezetünkre” – mondja egy szír hívő. „Csökken az istentiszteleteket látogató fiatalok száma, és kevesebb olyan család maradt, akik támogatni tudják az egyház tevékenységeit.” 

Irak: a megbocsátás ereje

„Az amerikaiak és a Nyugat azt mondta, elhozzák nekünk a demokráciát, a szabadságot, a prosperitást” – mondja Louis Sako, az Irakban található babiloni káldeus keresztények pátriárkája. „De anarchia lett, háború és halál – és hárommillió menekült!”

„Nem maradt már idő megoldásokra várni” – állítja Emanuel Jukhana, egy Irakban tevékenykedő keresztény karitatív szervezet vezetője. „Kétezer év óta először fordul elő, hogy nincs keresztény istentisztelet Moszulban… Irak a szunniták, síiták, kurdok és keresztények kényszerházassága, ami tönkrement… Még én is, aki pap vagyok, a válást javaslom…” 

Miriam tízéves volt, amikor 2014-ben a családjával – és több százezer kereszténnyel együtt – el kellett menekülnie Moszulból az Iszlám Állam elől. „Odahaza volt házunk, és jókat lehetett játszani – itt ez nincs” – meséli Miriam a Sat7 csatorna gyerekműsorában. „De Isten gondoskodott rólunk… Annyira szeret minket… nem engedte meg, hogy az Iszlám Állam katonái megöljenek… Én csak azt kérem Istentől, hogy bocsásson meg nekik is… Én is megbocsátottam” – mondja a kislány. (Miriam dala a megbocsátásról bejárta az internetet – lásd keretes írásunkat.)

Irán: hittel a börtönben

„Tudtam, hogy egyszer eljön a nap… amikor becsöngetnek hozzánk, és engem és a férjemet elvisznek” – meséli egy iráni keresztény nő. „Bár a szomszédaink mind azt gondolták, hogy csak egy háziasszony vagyok, valójában bátran megosztottam a hitemet másokkal. Tudtam, hogy ez előbb-utóbb a hatóságok fülébe jut. A kislányunkat általános iskolás korától kezdve készítettük fel arra, hogy milyen a keresztényüldözés. »Ha jönnek, és elviszik a mamit és a papit, te csak ne aggódjál« – mondtuk neki. »A Biblia tanúsága szerint a hívőkkel előfordul az, hogy üldöztetésbe kerülnek. Elvisznek majd minket a börtönbe, feltesznek nekünk kérdéseket, és kicsit megvernek. Aztán visszajövünk hozzád!« Aztán egy téli reggelen valóban megjelentek.

A kislányunk tizenkét éves volt ekkor, és éppen az iskolában volt. Átkutatták a lakásunkat, majd a férjemtől különválasztottak, és börtönbe kerültünk. Eleinte hetente négyszer felhívhattam a kislányomat, de később már ezt sem engedték. Végül kiengedtek…” 

„Az embernek tudatosítania kell magában, hogy mit tesz kockára, amikor pásztori szolgálatot vállal Iránban” – mondja egy iráni keresztény vezető. „Ez nem vicc, ez nem játék. A családodat teszed kockára. Ez élet-halál kérdése.” Az Open Doors elnevezésű, üldözött keresztények érdekeiért tevékenykedő szervezet weboldalán olvasható beszámoló szerint az iráni férfi lakásán egy nap megjelentek a hatósági emberek. „Leborotválták a hajam, és kék-fehér börtönruhát adtak rám, majd a szememet lefedve egy autóba tuszkoltak, és bevittek a börtönbe… Szinte folyamatosan imádkoztam… Számomra ez az időszak az Isten felé fordulás időszaka volt… Ott, abban a cellában ülve rádöbbentem, hogy még mennyire a földi javak függőségében vagyok… Rájöttem, hogy az egyetlen tényleges kincsem a bennem élő Krisztus – csak Jézus maradt meg a számomra… A szellemi harc borzasztóan valóságos a börtönben. Az ellenség suttogja az ember fülébe a kísértéseit, de megtapasztaltam az Istentől származó hihetetlenül mély nyugalmat is.”   

Szaúd-Arábia: halálbüntetés terhe mellett

„Éveken keresztül, amikor olvastam a Koránt, kételyek merültek fel bennem” – meséli egy szaúdi keresztény hívő az Open Doors weboldalán. „Például azzal kapcsolatban, hogy Allah és Mohammed egyenértékűek. Hogyan lehetne egy bűnös ember, Mohammed, egyenértékű Istennel?” A sok kérdés végül arra vezette, hogy az interneten keresztül megismerkedett Jézus tanításaival. Szaúd-Arábiában tilos keresztény istentiszteleteket tartani. Az iszlámról áttérő szaúdiakra halálbüntetés vár. Ebben az arab országban még egy Biblia birtoklása is bűnténynek számít.

A nevét biztonsági okból elhallgató hívő más arab országokban próbált keresztény istentiszteletekre bejutni. Ezekről a helyekről azonban sorra elküldték, a hatóságok ugyanis tiltják a muszlimok felé irányuló keresztény szolgálatokat. Ezek a gyülekezetek csak a bizonyítottan több száz éves keresztény hagyománnyal rendelkező hívők felé folytathatnak szolgálatot. Végül sikerült egy olyan közösségre találnia egy arab országban, ahol befogadták, és meg is tudott keresztelkedni. Jelenleg Szaúd-Arábiában él, ahol még a családtagjai elől is el kell titkolnia keresztény hitét.

 

A megbocsátás dala: így üzennek a bátor kurd kislányok az Iszlám Államnak

A CBN televízió helyszíni riportot készített az iraki Erbilben, abban a menekülttáborban, ahol az otthonukból elűzött kurd keresztények is élnek. Megszólaltatták azt a tízéves kislányt, Miriamot, akinek a megbocsátásról szóló dala bejárta a világot. Az életveszély és a drámai körülmények ellenére a kurd keresztények nem menekülnek Európa felé, hanem bíznak abban, hogy Isten visszavezeti őket az otthonukba.
Amikor az Iszlám Állam úgy döntött, hogy kiűzi otthonaikból a kurdisztáni Karakosban élő keresztényeket, biztos nem gondoltak arra, hogy ezzel az egész világ figyelmét felhívják áldozataikra! Ezúttal ugyanis nem ők publikáltak egy videót, hanem a Sat7 televízió riportere, akinek egy alig tízéves menekült iraki kislánnyal készített interjúja vírusszerűen terjed az interneten a #PrayForMyriam hashtagen keresztül. A menekültek dala és üzenete drámai módon mutatja be a megbocsátás erejét.„Sokszor sírok az otthonom után, de nem haragszom ezért Istenre. Hálás vagyok neki, mert ha szenvednünk is kell, Ő megvéd minket” – mondja Miriam mosolyogva a kamerába, és hozzáteszi, hogy a terroristák felé sem érez gyűlöletet, megbocsát nekik azért, amit tettek. „Isten szeret minket, és nem engedi, hogy az ISIS megöljön bennünket” – nyilatkozta a kislány magabiztosan, és arra a kérdésre, hogy ha Isten mindenkit szeret, akkor vajon a terroristákat is szereti-e, egy kis gondolkodás után így válaszolt: „Szereti őket, de a Sátánt már nem.”
„Nem akarom őket bántani, csak arra kérem Istent, hogy bocsásson meg nekik. Én is megbocsátok. Persze szomorú vagyok, hogy elüldöztek. Nem akarom, hogy meghaljanak, miért kellene meghalniuk? Csak nem értem, mi szükség volt erre?” – mondja őszintén a riporter visszatérő kérdéseire, hogy képes-e megbocsátani, vagy akarja-e, hogy meghaljanak az ellenségeik. „Nagyon sokat tanultam tőled” – mondja a meghatódott riporter, és biztatja a lányt, hogy Jézus sosem hagyja el. „Igen, Ő sosem hagy el, ha igazán hiszel benne, Ő sosem hagy el” – válaszolja egy szemernyi kétség nélkül a hangjában. Miriam az interjú végén még elénekel egy népszerű arab dalt arról, hogy milyen örömteli volt az a nap, amikor megismerte Jézust! (A dal Myriam’s Song címmel érhető el a YouTube videomegosztón. Forrás: Vigyázó blog)

Olvasson tovább: