Kereső toggle

Látogatóban a burkinai „hiteseknél”

Tájkép csata után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Alig fél éve Ouagadougouban (ejtsd: uagadugu), Burkina Faso fővárosában az al-Kaida terroristái vérfürdőt rendeztek a fehér külföldiek által kedvelt Splendid Hotel környékén. A keresztények helyzete stabil ugyan, de a megváltozott biztonsági helyzet kihatással volt a Hit Gyülekezete missziós lelkészének, Flaisz Endrének az utazására is, aki kísérőivel – Petrőcz Jordánnal és Lévay Balázzsal – a közelmúltban csaknem két héten keresztül szolgált a nyugat-afrikai országban. Úti beszámoló.

Európai keresztényként bizonyos szempontból barátságos országba érkeztünk, más szempontból azonban veszélyesbe. Számos keresztény él az országban, köztük nagy számban karizmatikus keresztények is, akik között szinte otthon éreztük magunkat. Ugyanakkor az ország többségében muszlim vallású, de ez eddig semmilyen problémát nem okozott. Januárban azonban muszlim terroristák tömeggyilkosságot követtek el a fővárosban, és ez az egész országot felkavarta. A kialakult terrorveszély miatt a mi látogatásunk körülményei sem lehettek olyanok, mint mondjuk egy évvel korábban lettek volna. Az országba egy ideje szinte nem is jönnek nyugatiak, vagy ahogy a helyiek is fogalmaznak „fehérek”, így elég nagy feltűnést keltettünk.

Az intézményeket és a jórészt üres szállodákat fegyveresek őrzik. A helyi keresztény közösségek által szervezett vidéki evangelizációs tömegrendezvényeken szintén közreműködtek katonák a terület biztosításában, valamint felhívták a figyelmünket, hogy bizonyos régiókba terroristák fészkelték be magukat. Rajtuk kívül pedig az ország számos pontján előfordulhatnak banditacsapatok, akik egyszerűen csak a pénz miatt támadnak meg utazókat. Az értékek elrablása mellett a váltságdíjból próbálnak sokszor pénzt csinálni, ezért a fehér bőrűek értékesebb célpontot jelentenek számukra.

A francia külügyminisztérium Burkina Fasóról készített tájékoztatója szerint nem ajánlott az ország északi régiójába való beutazás. Ez a korábban is veszélyesnek számító mali határt és más, ritkásan lakott, vadállatokban gazdag természetvédelmi területeket jelenti.  De azt is meg kell jegyezni, hogy ezeken a biztonsági kockázatokon kívül is van mire vigyáznia egy európai látogatónak. Az országban számos egzotikus betegség van jelen: malária, sárgaláz, tífusz, hepatitis A, veszettség, agyhártyagyulladás – amelyekkel szemben gyógyszert vagy oltást kell használni. Nem beszélve az európai immunrendszer számára idegen higiéniai körülményekről, amely miatt nem is lehet akármit enni vagy inni. Vizet például csak palackozottat ihattunk, de abból sokat, mivel megesett, hogy 61 Celsius-fok volt a hőmérséklet.

Ottlétünk alatt ezeket a szempontokat figyelembe véve kellett mozognunk. Flaisz Endrét az ouagadougou-i Hit Gyülekezete pásztora, Aaron Noba hívta meg. A gyülekezet nemcsak nevében hasonlít a magyarországi Hit Gyülekezetére, hanem szervezetileg is hozzá tartozónak vallja magát. Noba pásztor a kilencvenes évek végén három évig élt Magyarországon, ahol rendszeresen járt a gyülekezetbe. Elmondása szerint ott olyan hatások érték, amelyek nyomán korábbi szándékát megváltoztatva visszatért hazájába, ahol gyülekezetet alapított.

A burkinai „hitesek”, illetve más gyülekezetekhez tartozó keresztények is nagy örömmel és figyelemmel hallgatták az afrikai prédikátorok mellett felszólaló magyar lelkészt, aki különböző témájú bibliai tanításokat mondott el a hívőknek. Flaisz Endrét több keresztény rendezvényre is meghívták előadni, így jártunk például az Assamblées de Dieu (Isten Gyülekezete) különböző gyülekezeteiben, amelynek tagsága Burkina Fasóban megközelíti az egymillió főt.

A fővárosban töltött napjaink során meglátogattuk az év eleji terrortámadás helyszínét. Január 15-én három külföldi férfi kezdett el lövöldözni a nyugati vendégek által kedvelt Splendid Hotel környékén. Vacsoraidőben érkeztek, és tüzet nyitottak a hotellel szembeni Le Cappuccino nevű kávézó-étteremre, amiről köztudott volt, hogy jórészt a szállodából érkező európai és észak-amerikai vendégek látogatják. Ebben a sortűzben 26 embert lőttek agyon, majd befészkelték magukat a hotelbe, ahol közel 180 túszt ejtettek, majd elfoglaltak egy közeli bárt is. A burkinai rendőröket teljesen felkészületlenül érte a támadás: két óra késéssel érkeztek a helyszínre. Tapasztalatlanságuk és a megfelelő felszerelés hiánya miatt nem tudták megoldani a helyzetet, így a francia és az amerikai különleges egységeknek kellett a helyszínre utazniuk. A másnap reggelig tartó tűzharc során a kommandósoknak sikerült likvidálni a támadókat és kiszabadítani a túszokat. A gyilkosok huszonévesek voltak, 30, többségében nyugati embert lőttek le.

A helyszín több hónappal később is kísérteties. A Splendid Hotel és a Le Cappuccino étterem le van zárva, a bejáratig sem lehet elmenni. A környező falakon és a villanypóznákon golyónyomok jelzik a tragikus eseményeket. Flaisz Endre, a Hit Gyülekezete lelkésze első burkinai útja során ebben a szállodában szállt meg, és emlékszik  arra, hogy egyszer ő is beült a szemközti Le Cappuccinóba. Ez évi útján is azt tervezte, hogy itt vesz ki szobát – és olyan verzió is volt, hogy pont januárban látogat majd az országba…

Miközben a helyszínen nézelődünk, leszólít minket egy Juszuf nevű férfi, aki rögtön mesélni kezd. Kiderül, hogy a támadás idején is a közelben volt, boltja alig száz méterre van a Splendid Hoteltől. Amikor észlelte a lövöldözést, hívta a rendőröket, aztán fedezékbe vonult. Miközben magyaráz, elindulunk a boltja felé. Elhaladunk egy ismerőse utcai standja mellett, ami szemben van a hotellel. „Neki mindenét szétlőtték” – mondja. Juszuf boltja két fém bódéból áll a közeli utcasarkon. Miközben mesél, mutogatja, hogy hol vannak a golyónyomok a boltja falán, valamint hogy milyen portékáit rongálták meg vagy lyuggatták át a lövések: átlőtt ruha, pénztárcák, képeslapok (utóbbiból némi alkudozás után megengedi, hogy vegyek). Egyik bódéját felborították a katonák, és annak fedezékéből lőtték a terroristákat. Egy idő után még töltényhüvelyeket is előkotor nekünk, amiket a támadás után szedegetett össze a környéken. Megtudjuk azt is, hogy Juszuf egyik barátja, Michel, a támadás során megsebesült, ennek következtében le kellett vágni a lábait.

A terrortámadás után 72 órás nemzeti gyászt rendeltek el az országban. A helyzet azonban azóta is gyászosnak mondható. Szomorú látni, hogy egy ilyen terrorcselekmény, túl azon, hogy számos ember életét ragadta el, mekkora kárt tud okozni egy országnak, amely amúgy is nehéz helyzetben van. Burkina Fasóba korábban utaztak nyugatiak üzleti és olykor turisztikai célból is. Ma már nem jönnek ide. Egyik férfi úgy fogalmazott, hogy „a város halott”, bár ezt csak az üzletelésre érthette, mert amúgy rengetegen vannak az utcákon.

A támadás, amely egyértelműen a külföldiek ellen irányult, sok helyi muszlimot is sokkolt. Az itteni muszlimok többségétől ez idegen. „Egy igazi muszlim ilyet nem csinálhat” – mondta egyikük. „Én muszlim vagyok, de nem terrorista” – hangsúlyozta egy másik. A helyzet azonban elég összetett. Egyesek szerint a veszély ott van a levegőben, és nem tudni, hogy az alig fél éve történt terrortámadás nem inspirált-e néhány helyi muszlimot is. Az is tudható, hogy a támadók a gyilkosság előtt az egy saroknyira lévő mecsetben imádkoztak, valamint hogy több személyt is gyanúsítanak, akik kamerák tanúsága szerint közreműködhettek a támadásban.

Egy helyi keresztény pásztor úgy fogalmazott: „Az ellenség köztünk van, de nem tudjuk kik azok.” – Nem lehet tudni, ki tervez, támogat gyilkosságokat. Az utcán egyébként nem különül el a népesség élesen vallás vagy politikai irányultság szerint. Tény, hogy külföldi muszlim csoportok próbálják hergelni az ittenieket is, korábban is érkeztek ide radikális imámok, de nem értek el sikereket. A burkinai emberek ugyanis alapjában véve nagyon békések és toleránsak. Jellemző volt az a szituáció, amikor az utcán egy férfi kitett maga mellé egy hordozható hangszórót, és elkezdett a Bibliáról, Istenről és az evangéliumról beszélni. Mellette alig tíz méterre néhány kaftános muszlim árulta a portékáit, még egy szigorú pillantást se vetve az utcai prédikátorra. Ennek ellenére a keresztények bizonyos dolgokról nem beszélnek olyan hangosan, ha látják, hogy sok muszlim veszi őket körül. Ugyanakkor itt az is megeshet, hogy egy muszlim megtér kereszténynek. Aaron pásztor elmondta, hogy az ő gyülekezetében az ilyen háttérből megtért hívők a legelkötelezettebbek.

Olvasson tovább: