Kereső toggle

Geostratégiai könyvek és a Frigyláda

A Templom-hegy titka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Közel-Keleten nem új jelenség, hogy a régészet politikai célokat is szolgál. A brit, a francia és a német archeológusok a 19. század derekától kezdve Perzsiától Kis-Ázsián át Egyiptomig a birodalmi célok érdekében is ástak, és gyűjtötték a leleteket a British Museum, a Louvre vagy éppen a berlini Pergamom Múzeum számára. Az eddigi kutatások geostratégiai jelentősége eltörpülhet annak a kutatásnak a fényében, amelyről az év végén jelent meg egy összefoglaló könyv Izraelben. Harry Moskoff rabbi az ókor leghíresebb, ám 2700 év óta elveszett tárgya, az ószövetségi Frigyládával kapcsolatos legfrissebb információkat gyűjtötte össze.

„Mit gondolnak, mennyi idő kellene, hogy bejárja a világot a hír, ha Izraelben, a Templom-hegy mélyében, az egykori zsidó Szentély föld alatti kazamatáinak egyikében megtalálnák az eredeti Frigyládát? Twitteren, Facebookon és más közösségi médiumokon keresztül egy órán belül mintegy 100 millió ember értesülne a felfedezésről, 24 órán belül pedig a világ lakosságának 70 százaléka tudomást szerezne a hírről. A felfedezés a tudományos, vallási és kulturális jelentősége mellett azonban legalább ekkora politikai és katonai dilemmát is felvetne. A helyszín – amelynek a föld feletti szintjén iszlám szenthelyek, a Szikladóm és az al-Aksza mecset állnak – a világ legvitatottabb területe, így azonnal új dimenziót nyitna az arab–izraeli konfliktusban és a Jeruzsálem státuszáért folyó küzdelemben. Ezért ezeket a kérdéseket és a szóba jöhető opciókat érdemes előre végiggondolni, különben a nemzetközi közvélemény és a politikai elit rosszul regálhat egy ilyen helyzetben” – mondta a The ARK Report (A Frigyláda jelentés) című könyv szerzője a  Voice of Israel rádiónak adott interjújában.

Moskoff azt állítja, hogy ez a bejelentés bármikor megtörténhet, mert az elmúlt évtizedekben a legkorszerűbb technológiák felhasználásával izraeli szakembereknek sikerült feltárnia a jeruzsálemi Óváros középpontjában álló Templom-hegy alatti földrétegeket. Eszerint összesen mintegy ötven föld alatti alagutat és termet azonosítottak, és ezen belül lokalizálni tudták azt a szakaszt, amelyben a Salamon által épített eredeti zsidó Szentély legfontosabb szent tárgyait elrejtették.

A kutatásba vezető izraeli régészek – köztük a magyar származású Gavriel Barkai professzor – és tekintélyes vallástudósok is bekapcsolódtak. A kutatók szerint helytálló lehet a zsidó hagyomány, miszerint a Frigyládát a Szentek Szentjének eredeti aranypadlózatával együtt engedték a mélybe még azelőtt, hogy az Első Templomot a babiloni hódítók lerombolták volna. A Frigyláda tehát ma is az eredeti templom aranypadlóján állhat, mintegy 30-40 méter mélyen abban a teremben, amelyet még Salamon tervei szerint építettek meg a Szentély alatt.

A szerző szerint az izraeli kormány tisztában van azzal, hogy a felfedezés nyilvánosságra kerülése milyen bonyolult kihívásokkal – sőt világháborús veszéllyel – járna, ezért 1967 óta igyekszik a Templom-hegy kérdését távol tartani a politikától, sőt a vallástól is, nem véletlenül nyilvánították – egészen a legutóbbi időkig – tiltott helynek a hívő zsidók számára. Hivatalosan ma is érvényben van a hatnapos háború és Jeruzsálem egyesítése után kialakított status quo, amely szerint Izrael fenntartja a szuverenitását a Templom-hegy felett, de a terület kezelését átadta a jordániai vezetés alatt álló muzulmán szervezet, a Wakf számára. Ez azt is jelenti, hogy az elmúlt ötven évben hivatalosan semmiféle kutatás nem történt a hegy mélyében, bár arab részről rendszeresen azzal vádolják Izraelt, hogy megpróbálja „aláásni”, sőt „lerombolni” a felszínen álló mecseteket. Palesztin értelmezés szerint – amit ma már a világ országainak a többsége is elfogad – a jeruzsálemi Óváros, benne a Templom-heggyel „megszállt terület”, amelyet a kétállami rendezés keretében Izraelnek „vissza kell adnia” (bár 1967 előtt Kelet-Jeruzsálem nem palesztin, hanem jordán megszállás alatt állt).

Tény, hogy az elmúlt évtizedek során nagyszabású feltárások zajlottak a Templom-hegy közvetlen közelében: 1996-ban megnyitottak a Nyugati fal meghosszabbításaként egy több száz méter hosszú föld alatti alagutat, a terület délnyugati sarkán pedig feltárták a rómaiak által lerombolt heródesi templom alapjait. Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy akár a legfejlettebb katonai technológia segítségével ne kutathatták volna a hegy mélyét. Nem beláthatatlan területről és mélységről van szó: a Templom-hegy trapéz alakú felszínének leghosszabb, nyugati oldala is csupán 488 méter hosszú, míg a legrövidebb, déli oldal 280 méter. Az egész terület 15 hektár, és a hegy az alapzatától számítva sem magasabb 100 méternél.

Új helyzetet jelent, hogy a Templom-hegy kérdése idén először politikai vitát váltott ki, miután október végén merényletet hajtottak végre Jehuda Glick cionista aktivista ellen, aki az egykori zsidó templom területén való szabad vallásgyakorlásért küzdött. (Imádkozni akart, de golyót kapott. Hetek, 2014. november 7.) A Kneszetben több mint egy tucat képviselő támogatta a törvényjavaslatot, amely szabályozott formában hozzáférést biztosítana a zsidó hívők számára, hogy a Templom-hegyen imádkozhassanak. A vitában Cipi Hotovely Likud-képviselőnő egyenesen kijelentette: „A baloldal igazi félelme az, hogy a Templom-hegy őrzi ma is a Szent Frigyládát, és ezért ez az ügy a legszentebb kérdéseket érinti.”

Négy opció

Harry Moskoff rabbi könyvében összefoglalta, milyen elméleti opciói vannak Izraelnek a Frigyládával kapcsolatban – már amennyiben a kutatók feltételezése helytálló –, és ezek milyen politikai, katonai és vallási következményekkel járhatnak a Közel-Keleten.

Moskoff rabbi négy hipotetikus forgatókönyvet vett számításba:

1. Izrael bejelenti, hogy birtokukban van a Frigyláda, és a kormány kész bemutatni ezt Jeruzsálemben, egy különleges, erre a célra épített múzeumban a világ közvéleményének. Ez a hír alapjában megerősítené Izrael történelmi legitimitását, nyilvánvalóvá tenné a zsidóság Jeruzsálemhez fűződő jogait, és alátámasztaná a Biblia hitelességét. Jeruzsálem a világ turisztikai és vallási központja lehetne, amely évente zarándokok és érdeklődők tízmillióit vonzaná. Mint Moskoff írja, amennyiben a Frigyláda csupán egy különleges régészeti lelet, ez a terv elvileg akár megvalósítható is lenne. De a rabbik, sőt egyes tudósok szerint is, senki nem tudja, milyen következményekkel járna, ha megpróbálnák felszínre hozni a Frigyládát. A szent tárgy ugyanis elvileg ma is olyan tulajdonságokkal rendelkezhet, mint az Ószövetség idején, amikor a Frigyládából kilépő tűz és energia hadseregeket győzött le, városokat rombolt és természetfeletti üzeneteket közvetített. Moskoff szerint a hivatalos tiltás ellenére eddig kétszer is igyekeztek megközelíteni a Frigyládát őrző föld alatti termet – 1968-ban és 1992-ben –, de egyik alkalommal sem jutottak célba. Amikor megnyitották a terem felé vezető alagutat, megmagyarázhatatlan földmozgás kezdődött, és a földomlások, valamint a lelepleződés veszélye miatt abba kellett hagyni a kutatást. (Teddy Kollek akkori jeruzsálemi főpolgármester ellenezte a kutatást és riasztotta az arabokat, akik kis híján meglincselték a kutatókat.) De ha sikerülne is kihozni a Frigyládát, akkor is kiszámíthatatlan lenne, hogy mit okozna a szent tárgy egy múzeumba zárva. Moskoff arra figyelmeztet, hogy a bibliai példák alapján ez akár tömegkatasztrófával is járhat a látogatókra és a személyzetre nézve.

2. Izrael továbbra is titokban tartja az információt. Eddig ez volt a legbiztonságosabb opció, mert 1967 után így ellenőrzés alatt tudták tartani a területet anélkül, hogy konfliktust provokálnának ki. Most viszont már a növekvő nemzetközi nyomás miatt egyre valószínűbb, hogy Izrael néhány éven belül elveszítheti szuverenitását a Templom-hegy felett, és a terület – benne a Frigyláda –, az ellenségeik kezébe juthat, ami szintén kiszámíthatatlan következményekkel járna.

3. Izrael bejelenti, hogy megtalálták a Frigyládát, de úgy dönt, hogy a területtel kapcsolatos viták miatt nem hozzák azt a felszínre. Egy ilyen bejelentés lángba borítaná a muzulmán világot, akik minden eddigi gyanújukat igazolva látnák, miszerint a zsidók ki akarják sajátítani a Templom-hegyet. A nemzetközi közvélemény nyomása miatt Izrael kénytelen lenne kompromisszumot kötni, és át kellene adnia a területet az ENSZ, az UNESCO vagy más, hasonló nemzetközi védnökség alá. Ebben az esetben semmit nem nyernének, sőt elveszítenék Jeruzsálem Óvárosát is.

4. Izrael nem jelenti be hivatalosan a Frigyláda megtalálását (de nem is cáfolja, hasonlóan az atombombával kapcsolatos álláspontjához), viszont fokozza a politikai és vallási kampányt azért, hogy zsidók imádkozhassanak a Templom-hegyen. Így a közvéleményt hozzá tudják szoktatni ahhoz, hogy az imádkozáshoz a területen előbb-utóbb zsinagógára is szükség lesz. Ezt az egykori Szentek Szentje helyére (vagyis a Frigyláda feltételezett rejtekhelye fölé) építenék, ami ma szabadon álló, beépítetlen terület a Templom-hegy délkeleti részén (a pontos helyszínt Moskoff nem hozta nyilvánosságra, de cáfolja, hogy akár a Szikladóm, akár az al-Aksza mecset alatt lenne). Ha sikerül közben rituálisan megtisztított papokat felszentelni – amire szintén zajlanak előkészületek a jeruzsálemi Templom Intézetben –, ők a megnyitás előtt a mélyből közvetlenül a zsinagógába hozhatnák a Frigyládát, és így történhetne meg a nagy bejelentés. A világ ebben az esetben kénytelen lenne elfogadni az új helyzetet, és hozzájárulni ahhoz, hogy felépüljön az új szentély, a Harmadik Templom is.

Moskoff rabbi szerint bármilyen kockázatos és utópisztikus, mégis ez utóbbi opciót kellene Izraelnek követnie, mert – a Messiás közvetlen, azonnali beavatkozását nem számítva – egyedül ez mentheti meg a cionizmust és Izraelt, amelyek minden más esetben rövidebb-hosszabb távon vereségre vannak ítélve. A könyv iránti érdeklődés – december végére minden izraeli könyvesboltból elfogytak a készletek – mindenesetre azt jelzi, hogy a Templom-hegy titka sokakat foglalkoztat, bár egy optimális megoldáshoz alighanem Spielberg fantáziája is kevés lenne.

Olvasson tovább: