Kereső toggle

Szélsőségből néppárt

„Minden német lánynak lesz férje!” – ígérte Hitler

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1928-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) 810 ezer szavazattal a kilencedik helyen végzett a németországi parlamenti választáson. A 2,6 százalékos eredmény még a náci párt négy évvel korábbi teljesítményét is alulmúlta. Ennek ellenére az NSDAP 1932-re ellenzékből a legerősebb németországi párttá vált. Korábbi írásunkban (Hitler cukikampánya. Hetek, 2014. március 28.) Philip Gavin amerikai történész tanulmánya alapján azt mutattuk be, miként használta ki Adolf Hitler és kampánystábja a modern politikai marketing eszköztárát arra, hogy ellenszenves és bukott törpepártból rövid idő alatt néppárttá váljanak. A kreatív kampány azonban önmagában nem lett volna elegendő a demokratikus keretek között az áttöréshez.

1930 szeptemberében az NSDAP példátlan sikert ért el: két év alatt támogatottságuk 810 ezerről közel nyolcszorosára, 6,4 millióra nőtt (18,7 százalék). A 12 tagú náci frakció helyett az új Reichstagba már 107 képviselőjük vonulhatott be, amivel Adolf Hitler lett a legnagyobb ellenzéki frakció vezetője. 1930. október 13-án, a parlament alakuló ülésén a nemzetiszocialista hon-atyák a mandátumigazolásnál a nevük elhangzása után egyesével felállva válaszolták: „Jelen. Heil Hitler!”

A választások eredményeként a gazdasági válsághoz politikai krízis is társult Németországban. A kisebbségi kormány csak Paul von Hindenburg államelnök támogatásával tudott fennmaradni, miközben a náci párt ellenzékből tovább tudta erősíteni támogatottságát. Adolf Hitlert felfedezte a német közélet: míg korábban politikai önéletrajzát alig keresték, most a Mein Kampf néhány hónap alatt 50 ezer példányban eladott bestsellerré vált. A hadsereg vezérkarának a bizalmát pedig Hitler azzal nyerte meg, hogy amikor tanúként részt vett három közkatona perén, akiket náci eszmék terjesztésével vádoltak, a bírósági eljárást politikai kampányeszközzé változtatta. Azzal érvelt, hogy a hadseregnek teljes reformra van szüksége és megígérte, hogy a nácik hatalomra jutása esetén a Wehrmacht újra Európa legerősebb hadserege lesz. A tábornokok megértették, hogy Hitler az ő emberük.

A sikerek ellenére úgy tűnt, hogy Adolf Hitler politikai karrierje egy személyes tragédia miatt véget ér. A náci pártvezér ekkor már három éve együtt élt mostohanővére, Angela Hitler huszonéves csinos lányával, Geli Rauballal. A kapcsolatról kívülről annyi látszott, hogy Geli a 39 éves agglegényt, Adolf Hitlert a magánjellegű programjaira mindenhova elkísérte. A pletykák fizikai kapcsolatról is szóltak, de annyi biztos, hogy Hitler – anyján kívül – unokahúgához kötődött a legszorosabban. A lány azonban 1931 szeptemberében váratlanul öngyilkos lett, Münchenben egy pisztollyal agyonlőtte magát. Egyes feltételezések szerint Adolf Hitler ölette meg féltékenységből a lányt, akinek több futó kapcsolata is volt. Ennek ellentmondani látszik az, hogy a tragédia után Hitler összeomlott, napokon át fel és alá járkált szobájában anélkül, hogy bármit aludt vagy evett volna. Hermann Göring szerint Geli öngyilkossága után Hitler többé nem volt ugyanaz az ember. Szobája falán élete végéig ott volt unokahúga képe, amelyet születésének és halálának az évfordulóján virágokkal díszített.

A mély depresszióból egy találkozás billentette ki Hitlert, amikor 1931 októberében a volt osztrák tizedes éle-tében először találkozott Hindenburg marsallal. A háborús hős akkor már hat éve volt Németország elnöke. A marsallra nem tett nagy benyomást a fellengzős politikus. Hindenburg később azt mondta, hogy Hitlert egy postaigazgatónak tudja legfeljebb elképzelni, de kancellárnak semmiképpen. Tizenöt hónappal később mégis neki kellett kineveznie Hitlert az új kormány élére.

A náci párt vezére azonban a találkozó után megszimatolta a hatalmat. Úgy gondolta, hogy a 83 éves Hindenburg ideje hamarosan lejár, és a lejáratódott politikai elittel szemben neki van lehetősége feltörekvő, fiatal erőként a helyére lépni. A lehetőség 1932 februárjában jött el, amikor elnökválasztást írtak ki Németországban. Hindenburg vállalta az indulást, ám gyakorlatilag semmilyen kampányt nem folytatott, bízva abban, hogy a német választók benne látják a garanciát a szélsőségekkel szemben.

Ezzel szemben Hitler és Goebbels villámkampánya megmozgatta az országot. Kettőjük közül Hitler volt a realistább, tudta, hogy nincs valódi esélye legyőzni a nagytekintélyű marsallt, mégis nagy lendülettel vetette bele magát újra a politikába. Ahogy 1930-ban, most újra repülőgéppel járta az országot, ám most a beszédeit nem csak helyben hallgathatták. Goebbels ötlete volt, hogy a rendezvényekről hang- és képfelvételeket készítsenek, amelyeket a pártszervezetek és az újságírók között széles körben terjesztettek. A Hitler-klipek és audiófelvételek abszolút újdonságnak számítottak a politikai kampányban. A beszédek mindenkinek ígértek valamit, Hitler még a szingliket sem hagyta ki. „A Harmadik Birodalomban minden német lány talál majd férjet magának!” – ígérte.

Az 1932. március 13-ai elnökválasztáson Adolf Hitler több mint 11 millió szavazatot kapott, ami 30 százalékos eredményt jelentett. A Hindenburgra adott 18,6 millió voks kevés volt az abszolút többséghez, így második fordulóra került sor. A kampány folytatódott, ám továbbra is csak Hitler volt aktív, Hindenburg egyetlen beszédet sem tartott. Az eredmény nem is maradt el, Hitler újabb kétmillióval növelte támogatói körét, és már csak idő kérdése volt, hogy mikor szerzi meg a hatalmat. Ez még nem történt meg azonnal, mert amikor néhány hónappal később, 1932 nyarán a náci párt megnyerte a választást, Hindenburg még nem adott kormányalakítási megbízást Hitlernek. 1933 januárjában már ez sem volt akadály, mert az átmeneti miniszterelnök, Franz von Papen átállt Hitler oldalára, szabaddá téve az utat a Führer számára a hatalomba.

Olvasson tovább: