Kereső toggle

Babilon öröksége Washingtonban

Kit illetnek az ősi kincsek?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Washingtonban, egy kőhajításnyira a Fehér Háztól található a Nemzeti Levéltár impozáns épülete, ahol megtalálható az amerikai Függetlenségi nyilatkozat és az Alkotmány eredeti példánya. A legtöbb turista ezek miatt a csúcstechnológiával konzervált történelmi dokumentumok miatt látogat el a levéltárba. Az elkövetkező néhány hónapban a múzeum egy másik terme ad otthont annak a kiállításnak, amely egy szenzációs felfedezés eredménye és egyben egy heves vita tárgya is.

2003 májusában Harold Rhode, a Pentagon kulturális szakértője Irakba utazott. Tudomására jutott, hogy iraki kollégái rendkívüli felfedezést tettek. Szaddám Huszein titkosrendőrsége egykori főhadiszállásának sötét pincéiben megtalálták az iraki zsidóság közel harminc éve elrabolt írott emlékeit. Az iratok között számos rendkívüli eszmei értéket képviselő dokumentum található, például egy közel 500 éves Biblia is.

Nabukodonozor király mintegy 2500 évvel ezelőtt hurcolta el a zsidókat az ókori Izrael területéről Babilonba. Az országban a babiloni fogságravitel óta élnek zsidók – itt volt megtalálható a zsidó diaszpóra legnagyobb létszámú közössége.

Irakban a második világháborút megelőzően nagy létszámú zsidó közösség élt –1940-ben még 137 ezer zsidó élt az országban, Bagdad lakosságának a negyedét is ők alkották. Itt találhatóak a bibliai Dániel, Ezékiel, Ezsdrás és Jónás sírhelyei. A judaizmusban nagy tekintéllyel bíró Babiloni Talmud is itt született.

A nácizmus megjelenésével azonban Irakban is rosszra fordult a zsidóság helyzete. 1941. június 1-jén a nácibarát iraki kormány pogromot hajtott végre, amelynek során több száz zsidó vesztette életét. Ekkor kezdődött el az iraki zsidó közösség széthullása. A legtöbben Izraelbe menekültek, amíg lehetett – 1952-től azonban lezárultak a határok. A kivándorlás illegális utakon folytatódott tovább, és amikorra Rhode 2003-ban Bagdadba utazott, már csak egy tucatnyi zsidó élt Irakban.

Az iraki diktátor még 1985-ben fosztotta ki Bagdad utolsó zsinagógáját, amelyben a zsidóság kulturális és vallási iratait őrizték. Szaddám ezzel kettős célt akart elérni: megalázni a zsidókat és jó pontot szerezni az arab világ szemében. „A megalázás, azaz a másik ember jó hírnevének a befeketítése nagyobb jelentőségű és hatásosabb a fizikai bántalmazásnál” – magyarázza Rhode az arab mentalitást.

Egy, a közelben felrobbant bomba miatt az épület pincéje víz alá került. Rhode és kollégái az archívumot tároló ládákat több mint egy méternyi víz alól emelték ki, megszárították és elszállították az Egyesült Államokba. Az amerikaiak hárommillió dollárt költöttek az ötszáz évnyi zsidó kultúrát és vallási életet felölelő mintegy 2700 könyv és további több tízezer dokumentum speciális technológiákkal történő helyreállítására. 

A történetnek azonban itt nincs vége. Az amerikai kormány ugyanis – a zsidó közösség nagy felháborodására – azt tervezi, hogy 2014 májusáig visszaszolgáltatja a teljes archívumot az iraki kormánynak, amely azt annak idején ellopta a zsidóságtól… Az amerikai külügyminisztérium érvelése szerint az archívum az iraki kormány tulajdona, ugyanis arra egy iraki kormányzati épületben találtak rá. Ha ez az érvelés igaz lenne – mondja Caroline Glick, a Jerusalem Post újságírója –, akkor a második világháború után a Gestapo épületeiben tárolt, a zsidóságtól elkobzott javakat is mind a német államnak, és nem a zsidóknak kellett volna visszaszolgáltatni. Annyi különbség talán mégis van, hogy a háború után a zsidók szabadon beutazhattak és letelepedhettek Németországban – ma Irakban ezt nem tehetik meg.

A napokban negyven amerikai zsidó szervezet írt alá egy petíciót, hogy az Egyesült Államok kormánya garantálja a jövőben a biztonságos hozzáférést az archívumhoz a zsidóság számára. Mélységesen aggasztja őket annak a lehetősége, hogy Washington Iraknak adná vissza a dokumentumokat.

Megsárgult igazolvány szaddám börtönéből

A kiállított dokumentumok felett angolul és arabul olvasható kommentár. Szembetűnő, hogy egy zsidó archívum nagyrészt héberül írt, és elsősorban a zsidóság számára jelentőséggel bíró dokumentumai mellett nincsenek héber feliratok. Csoportunk zsidó tagjai nem örülnek ennek. Megkérdezzük a levéltár munkatársát, aki szerint a kérdésünk jó, de nem tud rá kielégítően válaszolni… A Nemzeti Levéltárat látogató csoportunk egyik tagja szót kér. Középkorú férfi, közel-keleti vonásokkal. Kiderül, hogy ő maga is iraki zsidó. A szüleivel együtt kényszerült elmenekülni Irakból, Szaddám Huszein elől. A család mindenét elvesztette, a semmiből építették újjá az életüket. A csoport a mesélő köré gyülekezik, megállunk. A falon két elsárgult igazolványkép látható, egy kisfiú és egy kislány. A mesélő a fiú képére néz, a szemei könnyesek lesznek. Hangosan zokogni kezd. „Az ott a képen én vagyok. Negyven éve most látom újra ezt az igazolványt!”

Olvasson tovább: