Elégedett lehet a Vatikán, hiszen korábban sokan tartottak attól, hogy a szíriai polgárháború miatt biztonsági és politikai kockázatokat is rejt a pápai utazás. Ráadásul a vizit előtti napokban kitört tiltakozáshullám Libanont is elérte, ám Frederico Lombardi, a Szentszék szóvivője határozottan kijelentette, hogy „soha nem merült fel a látogatás elhalasztása”.
A vallási és etnikai feszültségek ellenére XVI. Benedek útja látványos összefogást hozott. A pápa valamennyi nyilvános szereplésén hangsúlyos volt a helyi muzulmán vezetők jelenléte, akik az iszlám mind a négy libanoni irányzatát képviselték. A helyszíni tudósítások szerint a rendezvények VIP-szektoraiban a muzulmán vezetők barátságosan keveredtek a nyolc keresztény felekezet főpapjaival, nyoma sem volt a Közel-Keleten végigsöprő erőszak bármilyen árnyának. A pápalátogatást még a Hezbollah terrorszervezet is támogatta. Hasszán Naszrallah sejk „rendkívüli és történelmi” eseménynek nevezte XVI. Benedek útját. A szervezet a pápát „Üdvözöljük az ellenállók földjén!” feliratú transzparensekkel köszöntötte.
A Vatikán is gesztust tett a Hezbollah felé. Lombardi érsek sajtótájékoztatóján nem választol arra a kérdésre, hogy a pápai állam terrorszervezetnek tartja-e a Hezbollahot. XVI. Benedek pedig látogatásának második napján találkozott a síita szervezet politikai szárnyának több parlamenti képviselőjével.
A pápa nem tett említést nyilvánosan a Mohamed-ellenes amerikai filmről, de a „békés szívet, a fegyverek csendjét és minden erőszak beszüntetését” sürgette a bejrúti tengerparton tartott nagyszabású szabadtéri miséjén. Az eseményen hivatalos adatok szerint 350 ezer ember vett részt. XVI. Benedek a lelkes és barátságos fogadtatás alapján ma még optimistának tűnő következtetést vont le: „Az arab világ és mindenki meglátja majd, amint keresztények és muzulmánok együtt ünneplik a békét ezekben a nehéz időkben. Életbe vágóan fontos, hogy a Közel-Kelet ezt a példát látva megértse, hogy az iszlám és a kereszténység képes gyűlölet nélkül együtt élni, egymás hitét tiszteletben tartva, hogy közösen egy szabad és humánus társadalmat építsenek” – mondta a katolikus egyházfő, aki kifejezte szándékát, hogy a jövőben vissza szeretne még térni Libanonba.
Az ország spirituális történelmére utalva XVI. Benedek Salamon király jeruzsálemi templomépítését említette, amelyhez Hírám, a mai Libanon területén fekvő Tírusz uralkodója küldött cédrusfát a szentély belsejének díszítéséhez. „Libanon ott volt Isten szentélyében, a szenthelyen és a Szentek Szentjében” – mondta a pápa, aki azt kívánta a libanoniaknak, hogy politikai, társadalmi és vallási nézeteiktől függetlenül éljenek harmóniában egymással. Michel Szulejman, a vendéglátó ország államfője erre válaszolva megígérte, hogy Libanon megőrzi különleges kapcsolatait a Szentszékkel.
Az egyik tudósítás a „nagy fehér elefántnak” nevezte a keresztények elvándorlásának a kérdését a térségből, amiről mindenki tud, de senki nem akar beszélni nyilvánosan. A pápa – elődeihez hasonlóan – most is sürgette a libanoniakat és a Közel-Kelet más országaiban élő hívőket, hogy tartsanak ki, és ne válasszák az „emigráció keserédes ízét”. XVI. Benedek szerint a nehézségek és elszigeteltség ellenére nem éri meg „elszakítani a gyökereket egy bizonytalan jövő érdekében”.
A 2010-ben a Közel-Kelet ügyében tartott vatikáni szinódus adatai szerint a térség országaiban a 20. század elején a lakosság 20 százaléka keresztény volt, ám most ez az arány 5 százalékra csökkent. Az elvándorlás az arab felkelések nyomán tovább gyorsult, és a becslések szerint 2020-ra a megmaradt keresztények fele is más országba költözik. A jeruzsálemi katolikus pátriárka, Fuád Tval arra figyelmeztetett, hogy a Szentföld „spirituális Disneylanddé” válik, amely teli van csillogó vallási látnivalókkal, de hiányoznak belőle a „hús-vér keresztények”.
Új jelenség viszont, hogy a legzártabb muzulmán országban, Szaúd-Arábiában növekszik a keresztények száma. A fordulat elsősorban az Ázsiából érkező vendégmunkásoknak köszönhető, akik között sokan katolikusok vagy evangéliumi protestáns keresztények. A magasabb beosztásokban lévő nyugatiak között is számos keresztény van, ám számukra is szinte lehetetlen a nyilvános hitgyakorlás. Egy szaúd-arábiai multicég vezetője „aranyozott katakombának” nevezte az országban élő keresztények helyzetét.
2012. 09. 21. (XVI/38)
