2011. június 19-én egy tengeri kincsek után vadászó vállalkozás szonárjai különös jeleket közvetítettek a Balti-tenger mélyéről. A tengerfenéken egy 60 méter átmérőjű, nagyjából kör alakú képződményt találtak, amely mellett egy 300 méteres „leszállópályát” is felfedeztek. A média már akkor felfigyelt a csészealjra emlékeztető alakzatra, de pénzhiány és az időjárási nehézségek miatt a búvárok csak idén júniusban tudták megközelíteni a helyszínt.
Tovább fokozta a rejtélyeket, amikor az Ocean X kutatóhajó legénysége azt tapasztalta, hogy a képződmény 200 méteres körzetében semmilyen elektromos eszköz nem működik. Felmondta a szolgálatot valamennyi fényképezőgép, videokamera és telefon is. Emiatt az expedíció nem tudott új képeket készíteni a helyszínen. Ez persze kiváltotta a szkeptikusok kritikáját, akik szerint az egész felhajtás csak egy médiahekk része.
Mások azonban azt vetették fel, hogy a jelenség egy titkos – és részben ma is működőképes – náci fegyver lehet, amelyet a tengeralattjárók megzavarására telepítettek a százméteres mélységbe. Tény, hogy a helyszín fontos tengeri útvonal alatt fekszik, és a nácik előrehaladott kísérleteket folytattak radarzavaró állomások kifejlesztésével. Ez a teória cáfolja azt, hogy egy roswellihez hasonló ufókatasztrófa maradványait őrzi a Balti-tenger mélye.
2012. 07. 20. (XVI/29)
