Kereső toggle

Virtuális közösség, valódi hatalom

Rick Falkvinge, a svéd Kalózpárt alapítója felforgatná Európát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A névjegykártyáján az áll, hogy a Kalózpárt alapítója és politikai evangélista. Ez utóbbit mire érti?

- Mert nagyon szeretek utazni és az ötleteinkről beszélni. Az online világból érkeztünk, és ha megnézi a Szilícium-völgy cégeinek a munkaköri leírásait, akkor láthatja, hogy az informatikában az evangélista titulus mára teljesen elfogadott, szekuláris fogalommá vált. Lehet valaki termékevangélista, folyamatevangélista vagy platformevangélista. Én arról szeretek beszélni, hogy az online közösségek és az online életstílus miként teszi jobbá a világot. Hiszek abban, hogy bár vannak bizonyos megkövült monopóliumok, amelyek ezeknek a változásoknak az útjában állnak, együtt mégis jobbá tehetjük a világot. Tehát valóban evangélista vagyok, a szó klasszikus értelmében.

Néhány év alatt egész világmozgalmat indítottak el, képviselőik ott ülnek az Európai Parlamentben és több ország törvényhozásában. Hogyan találják meg a közönségüket?

- Bárkivel szívesen beszélgetek, aki meghallgat, de könnyebben tudok kapcsolatot teremteni olyanokkal, akik online élik az életüket, mert így több ezer emberrel tudunk egyszerre beszélni. Régebben több száz vagy akár több ezer aktivistára volt szükség ahhoz, hogy egy százezer fős közösséget létrehozzanak. Ma egy ilyen mozgalmat el lehet indítani egy laptoppal a konyhaasztalról is, ami hatalmas változás.

Ez új kihívás a hagyományos politikusok számára...

- Nagyon örülnék, ha a jelenlegi politikusok is használnák és megértenék ezt a technológiát, mert akkor megváltoztatnák a törvényalkotási elveiket. Megpróbálunk olyan törvényeket alkotni, amelyek kifejezik az életstílusunkat, de a régi vágású politikusok ezt nem értik. Nem érdeklik őket azok a szabadságjogok, amiket hirdetünk, mert továbbra is a régi, offline monopóliumokból akarnak hasznot húzni.

Van azért kivétel: Barack Obama a kampányaiban használta azokat a módszereket, amelyeket két évvel korábban mi kezdtünk el Svédországban. De az Egyesült Államokban a legtöbb politikust a pénz irányítja, ráadásul a demokratákat nagyrészt felvásárolta Hollywood. Amikor ezek az emberek bekerülnek a pozíciókba, a régi monopóliumok irányítanak ismét. Mi az Európai Parlamentben a zöldekkel ülünk közösen, akikkel nagyszerűen tudunk együttműködni, bár a fiatal szavazókért közöttünk is éles a verseny.

Több mint negyven Kalózpárt alakult már szerte a világon, Kanadától Ausztráliáig. Ezek mind Önöket követik?

- Nem egy szabványt adunk másoknak, hanem bemutatjuk, hogy mi így élünk: megfigyelünk, másolunk, újramixelünk, újrafelhasználunk. Ez az életstílusunk, akár magánéletről, akár politikáról van szó. Nem akarunk másokat irányítani, de sok embert inspiráltunk mint olyan pionírok, akik elsőként értünk el politikai sikert Európában.

Még Önöknél is fiatalabb az Occupy mozgalom, ami szintén világméretű protesthálózattá vált. Riválisok vagy együttműködnek velük?

- Van néhány közös vonásunk, például a Kalózpárt is egy tüntetésből született, amikor a középiskolákban betiltottak bizonyos állampolgári jogokat. Közös alap a frusztráció is. De az Occupy mozgalom az Egyesült Államokban alakult, ahol valójában nem lehet kívülről betörni a politikába, mert olyan társadalmi-gazdasági szegregáció működik, ami nem engedi, hogy megválasszanak egy átlagembert, aki az eliten kívülről érkezik, hacsak az illető nem rendelkezik valamilyen kivételes adottsággal. Ezzel szemben Európában, aki megszerzi a szavazatok öt százalékát, bekerül a parlamentbe. Itt tehát jobbak a lehetőségek, és több esély van beleszólni a törvényhozási folyamatokba is.

Van válaszuk az európai adósságválságra?

- Teljes mértékben. Mi nem csak a felszínt kapargatjuk ezekben a kérdésekben. Látjuk, hogy ez a típusú válság újra és újra visszatér, ezért azt mondjuk, hogy átláthatóságra van szükség a politikában. Szükséges, hogy a vezetőket számon lehessen kérni a döntéseik miatt. Látnunk kell, hogy miért hozták azokat a döntéseket, ki befolyásolta a törvényalkotást, és miért az lett a végeredmény, ami. Az euró például az elmúlt évtizedekben az európai politikusok kedvenc projektje volt, amivel kapcsolatban nem engedték, hogy bármilyen kritikát vagy kétséget fogalmazzanak meg. Vita nélkül vezették be, pedig ha az átláthatóságot követték volna az euró létrehozása során, akkor nem lennénk most ebben a kaotikus helyzetben. De már egyre kevésbé lehet elrejteni a valóságot, ami hosszú távon nagyon pozitív következményekkel járhat a demokrácia számára. Addig azonban zajlik egy konfliktus, ami harc nélkül nem fog megszűnni.

Egy friss felmérés szerint a globális internetforgalom több mint harmincöt százalékát pornográf anyagok teszik ki, ami több százmilliárd képet, videót és egyéb digitális adatot jelent. Miért várja azt, hogy ez a világ jobb politikusokat szül?

- Az internet csupán az emberi természetet nagyítja fel, ami bennünk van, beleértve valóban a sötét oldalunkat is. De felnagyítja a szeretetet is, ami szintén megtalálható az interneten. Ha valaki felmegy a hálóra és segítséget kér bármivel kapcsolatban, lesz valaki a világon, aki időt szakít rá, hogy segítsen.

Vagy csak arra vár, hogy becsaphasson, érzelmi, anyagi, de akár fizikai módon is kifosszon másokat, például a segítségre vágyó gyerekeket...

- Ez ugyanúgy megtörténhet a való világban, offline is. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy legyenek kritikusak az információ forrásával kapcsolatban. Tény, hogy a gyűlöletkeltő ideológiák és a perverziók jobban terjednek online módon. Könnyebb lenne, ha izolálni lehetne az internetnek azt a részét, ahol a sötét dolgok megtalálhatók, de ezek ugyanabban az arénában jelennek meg, mint a szeretetre épülő pozitív üzenetek, ezért itt kell megküzdeni velük. Ha többségben vannak azok, akik elutasítják ezeket, és azt mondják, hogy mi nem így akarjuk felépíteni a társadalmat, akkor a gyűlölet hosszú távon sokkal nehezebben éli túl ezt a környezetet, mert az a szeretet, amit mi emberek megosztunk egymással, sokkal nagyobb erő.

Az internet egyre totálisabb kontroll alatt áll. Már ma is több száz olyan kulcsszó van, amit bárki bárhol leír a világon, azonnal automatikusan rögzítik az e-mailjét, terrorfenyegetésre vagy bűnüldözésre hivatkozva. Nem illúzió ilyen közegben a szabadságról beszélni?

- Valóban nagyon aggódom emiatt. Különösen itt Kelet-Európában, ahol még él az emlékekben a korábbi megfigyelési rendszer. Önök pontosan tudják, miért rossz az, amikor a kormány mindent tud a polgárairól. Az a társadalom sikeres, ahol a kormány átlátható, és a polgároknak megmarad a privát szférájuk. Ha viszont az állampolgárok magánélete átlátható, de a kormány zárt ajtók mögött tevékenykedhet, akkor az a társadalom szinte elviselhetetlenné válik. Össze lehet hasonlítani Kelet- és Nyugat-Németországot. Nyugat-Németországban a hetvenes években nagyon veszélyes terroristák voltak, elég, ha a Baader-Meinhof csoportra gondolunk, miközben rekordokat döntött a munkanélküliség is. Kelet-Németországban viszont alig történtek erőszakos bűncselekmények, biztos volt a munkahely mindenki számára, bár az életkörülmények valóban szegényesebbek voltak. Az emberek mégis az életüket kockáztatták, hogy ebből a biztonságos világból olyan országba meneküljenek, ahol ugyan terroristák robbantgattak az utcákon, de a polgárok szabadon gondolkodhattak és beszélhettek. Ma bizonyos szempontból ennél aggasztóbb a helyzet. Orwell utópiájában a kormány mindent figyelt, mégis volt esély arra, hogy valaki „láthatatlanná" váljon a hatalom számára. Ma, amikor mindent rögzítenek, eljutottunk arra a pontra, hogy minden, amit mondunk, valóban felhasználható ellenünk a jövőben bármikor, bárki által.

Ha a Facebook kilencszáz millió tagjára nézünk, nem úgy tűnik, mintha ez zavarná az emberek többségét...

- Igen, én is hallottam már ezt az érvelést, hogy az emberek amúgy is közzéteszik a magánéletüket a Facebookon, ezért nem is érdemlik meg a privát szférát. Az évek során azonban komoly változáson ment keresztül, hogy mi számít magánügynek és mi nem. Nem is olyan rég a homoszexualitás például Európa legnagyobb részén illegális volt, mára pedig a legtöbb európai országban sok ember számára ez egyáltalán nem jelent nagy ügyet. Akik most nőnek fel, már más dolgokat tartanak privátnak, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene tisztelnünk azt, amit valaki a magánélete részének tart. Közben pedig ahogy nő a megfigyelés mértéke, úgy lesz egyre több ellenlépés is. Svédországban a fiatalok közel egynegyede vásárol anonimizáló szolgáltatást, hogy ne lehessen követni az internethasználati szokásait. Az emberek kezdik felfedezni, hogy a saját felelősségük a privát szférájukról gondoskodni, mert a kormány nem tesz semmit ennek érdekében.

Az internetes kalózkodás védelmével lettek ismertek, de ez zsákutca lehet, mert az emberek többsége nem akar törvénytelenségek mögé felsorakozni. Hogyan tovább?

- Egy januári gyűlésünkön azt mondtam, hogy meg fogjuk változtatni Svédországot, Európát és a világot - így, ebben a sorrendben. Ambiciózus terv, de teljes mértékben véghezvihető. A tervünk az, hogy segítjük talpra állni a kalózpártokat Európa-szerte. Ma már vannak képviselőink kulcsfontosságú európai országok parlamentjeiben, így ösztönözni lehet a kormányokat annak érdekében, hogy tartsák tiszteletben az online életstílushoz fűződő jogokat. Ha Európa nem engedi meg, hogy a monopóliumok átírják a polgárjogokat, akkor azt az egész világ követni fogja. Ez a csatatervünk kezdettől fogva, de az engem is meglepett, hogy ez milyen gyorsan zajlik. A német Piratenpartei (Kalózpárt) kétszámjegyű támogatottságot élvez, a legutóbbi közvélemény-kutatásokon tizenegy százalékot értek el. Ha a tartományi parlamentek után az országos választáson bekerülnek a Bundestagba is, akkor ők lehetnek a mérleg nyelve, eldönthetik azt, hogy ki alakítson kormányt a legfontosabb európai országban. Ha pedig Németország iránya változik, Európa iránya is változik. Jelenleg az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország áll leginkább szemben az online életmóddal, míg Kelet-Európában jobb a helyzet, mert a döntéshozók tudják, hogy az emberek még emlékeznek a diktatúrára, és nem akarnak megfigyelést.

 

Olvasson tovább: