John Wyclif (más írásmód szerint Wyciffe, 1330 k.–1384) az oxfordi egyetemen tanult, pappá szentelték, majd az 1360-as évektől Oxfordban tanított arisztotelészi filozófiát és logikát. Érdeklődése hamarosan a teológia felé fordult, melynek doktora lett, s egyre nagyobb kedvvel tanulmányozta a Bibliát. Felismerte, hogy kiáltó ellentét van az újszövetségi egyház és saját korának katolikus egyháza között. Mint pap és teológiaprofesszor sokrétű tapasztalatokkal rendelkezett az angliai egyházi állapotokról és hamarosan a pápaság romlottságáról is személyesen győződhetett meg. III. Edward király ugyanis 1374-ben kinevezte annak a bizottságnak a tagjává, amely Brugesben a pápaság követeivel folytatott tárgyalásokat a Róma által Angliával szemben támasztott anyagi követelésekről. A heteken át folyó megbeszélések során megismerte a pápaság mértéktelen pénzéhségét, ami részben az avignoni fogság idejét élő pápaság új helyzetéből is következett.
Pápai adószedők
A francia királyok függésébe került pápaság 1309-től áttette székhelyét is a francia határ melletti Avignonba. Az itáliai földbirtokaitól és ezzel addigi legfőbb bevételi forrásaitól távol került pápaságnak új jövedelmekre volt szüksége, melyeket a különféle címeken szedett pénzjáradékokból kívántak biztosítani. Az egyházi adók legkülönbözőbb formáit vezették be, és szigorúan ügyeltek behajtásukra is.
1365 tavaszán V. Orbán pápa egyszerre 96 érseket, püspököt, apátot közösített ki a katolikus egyházból, hogy így rábírja őket az elmaradt összegek befizetésére. Beszedették a pápai tizedet és az úgynevezett péterfilléreket, pénzt követeltek a főpapi tisztségekbe történő beiktatásokért, és maguknak követelték a betöltetlen püspökségek jövedelmeit.
Róma jelentős összeget követelt Angliától azon a címen is, hogy az ország a pápaság hűbéres állama volt, ami évi ezer márka ezüst adó fizetésével járt együtt. (Földnélküli János 1213-ban súlyos pápai nyomásra kényszerült az országot a pápaság hűbéresévé tenni.) Róma hűbéri jogigénye Anglia fölött arra is felhívta a figyelmet, hogy a pápaság gyakran igyekezett beavatkozni az egyes államok politikai viszonyaiba a saját uralma kiépítése érdekében. Ez azonban nemegyszer erős ellenállásba ütközött, mint például Magyarországon is. (Lásd keretes írásunkat a budai polgárokról.)
1376-ban III. Edward összehívta az úgynevezett Jó Parlamentet, mellyel egyik fő célja Róma angliai befolyásának visszaszorítása volt. Ennek során kikérte Wyclif véleményét, hogy az angol korona jogosan tartja-e vissza a pápaság által az országtól követelt hatalmas pénzösszegeket. Wyclif válasza határozott igen volt. Európa más országaiban is fölmerült ez a kérdés. Magyarországon például a király szintén visszatartotta a pápai pénzkövetelések egy részét. (Lásd keretes írásunkat.)
2011. 03. 25. (XV/12)
