Kereső toggle

Ultramodern ókori csillagvizsgáló

Nem Kopernikusz volt az első

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Átírhatja a görögök tudománytörténetének egyes lapjait az
Antikythera-mechanizmusnak nevezett ókori régészeti leleten található szöveg
teljes feltárása. A szövegen dolgozó kutatócsoport nemrégiben jelentette be,
hogy speciális röntgentomográfiával sikerült rekonstruálniuk a szöveg nagy
részét, és novemberre elkészülnek az ókori „számítógépen” található teljes
szöveggel. A készülék komplexitása mellesleg megragadó: a kerekek forgatásával
több bolygó mozgása modellezhető, készítője ráadásul minden bizonnyal
heliocentrikus világképpel rendelkezett – tizenhét évszázaddal Kopernikusz
felfedezése előtt.

Az első analóg számítógépnek is nevezett műszerre 1902-ben talált rá egy
görög gyöngyhalász, név szerint Eliasz Sztadiatosz az Antikythera szigete
mellett i. e. 1. században elsüllyedt római hajóroncsban. A 33 centiméter
hosszú, 17 centiméter széles és 9 centiméter vastag műszer eredetileg egy
fadobozba volt szerelve. Felszínén mintegy kétezer betűből álló szöveg
található, melynek 95 százalékát sikerült eddig megfejtenie a nemzetközi
kutatócsoportnak.

Működését illetően először Derek J. de Solla Price történész tett javaslatot
1959-ben az Egy ősi görög számítógép című, a Scientific Americanben megjelent
cikkében. Price szerint a több mint harminc fogaskerékkel rendelkező szerkezet
(a műszer miniatürizálása a 18. századi órakészítés szintjén valósult meg)
valójában egy analóg naptárszámítógép volt, amellyel bolygók és csillagok
mozgását lehetett meghatározni. A műszer készítőjének kilétére csak Cicero (kis
képünkön) egy megjegyzéséből lehet következtetni: a híres szónok és filozófus
egy helyen ugyanis említést tesz egy olyan készülékről, amelyet „nemrégiben
készített Poszeidoniusz barátunk, amely minden egyes fordulatával a Nap és az öt
bolygó hasonló mozgását mutatja be”. Ebből az idézetből következtetnek arra,
hogy a műszer a Poszeidoniusz sztoikus filozófus – akinek Cicero is tanítványa
volt – által alapított rodoszi akadémián készült, amely korának jelentős
csillagászati központja volt.

A szerkezeten az évek folyamán sok vizsgálatot elvégeztek, aminek
eredményeképpen a műszernek számos rekonstrukcióját készítették el, néhol
pontosítva Price közel fél évszázaddal korábbi megfigyeléseit, illetve
feltevéseit. A műszer felületén található szöveg megfejtésének csak a múlt évben
láttak neki, azt követően, hogy Mike Edmundsnak, a Cardiffi Egyetem
asztrofizikusának és Tony Freeth filmes szakembernek sikerült megnyernie az ügy
számára az X-Tek nevű brit céget, illetve a Hewlett Packardot. A kis csapat
végül egy nyolctonnás speciális röntgenkészüléket szállított Athénba, ahol –
mint az a május 30-ai sajtótájékoztatón elhangzott – a feliratok 95 százalékát
sikerült megfejteni.

Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az Antikythera-mechanizmus
napközpontú, vagyis heliocentrikus szemlélettel készült. Ez valamelyest meglepő
lehet annak fényében, hogy sokáig Kopernikuszt tartották a heliocentrikus
csillagászat megalapítójának. Úgy tűnik azonban, hogy a görög tudományban
erősebb lehetett a heliocentrikus felfogás, mint azt korábban gondoltuk. Az
Antikythera-mechanizmus megalkotója mellett például Szamoszi Arisztarkhosz
Arisztotelész után néhány évtizeddel saját számításai után arra jutott, hogy a
Föld kering a Nap körül, és nem fordítva.

Bár komplexitásában az Antikythera-mechanizmus felülmúlja az eddig felfedezett
ókori naptárakat és műszereket, az ókori civilizációk meglepően kiterjedt
csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A régészeti ásatások során számos
naptárra, térképre sikerült rátalálni, amelyekből az derül ki, hogy az
egyiptomi, maja, azték, görög civilizációk szinte pontosabban ismerték az eget,
mint a (teljes) Földet. Robert Benfer, a Missouri-Columbia Egyetem antropológus
professzora például egy körülbelül négyezer éves, hatalmas szobrokból álló
„naptárt” talált Peruban, amelyet az első magyarázatok szerint a helyiek
mezőgazdasági tevékenységükhöz használtak. Az ehhez hasonló, csillagászati
szereppel is bíró építmények nem ritkák, egyik leghíresebb képviselőjük a sokat
kutatott Stonehenge, ahol a köveket úgy helyezték el, hogy segítségükkel
napfogyatkozások, holdfogyatkozások, valamint a tavaszi napéjegyenlőség
időpontját is pontosan meg tudták határozni.

Nemrégiben fedeztek fel a régészek egy Stonehenge-hez hasonló funkcióval
rendelkező, százhuszonhét hatalmas kőtömbből álló ősi csillagvizsgálót a
brazíliai Amapa államban. Az Amazonas-medence egyik fennsíkján elhelyezkedő
építmény „korát” mindössze kétezer évesre becsülik a brazil régészek, akik
szerint a kőtömbrendszer csillagvizsgáló és naptár is volt egyben, egyik köve
pedig a téli és nyári napfordulót jelezte.

Olvasson tovább: