Kereső toggle

Vulkánrobbanás és világméretű sötétség indította el a középkort?

Katasztrófatörténelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hatodik századdal kezdődő nagy történelmi átrendeződés – az avarok népvándorlása, az iszlám birodalom felvirágzása, a bizánci birodalom bukása – közvetlen kiváltó oka egyetlen nagy természeti katasztrófa, aminek következtében szélsőséges klimatikus változások történtek világszerte – állítja David Keys, az angol The Independent cím? lap archeológus munkatársa. Keys szerint ezek a klimatikus változások vezettek végül az európai status quo, ezen belül is a Bizánci Birodalom megrendüléséhez, ezzel egyidejűleg az iszlám, valamint a törökök felemelkedéséhez. Ennek a globális klimatikus változásnak tehát máig tartó hatásai vannak. 



A Krakatau vulkán ma is aktív. Egyszer már biztosan megrázta a Földet 

A szélsőséges időjárást okozó természeti katasztrófa Keys szerint Kr. u. 535 körül következett be, aminek nyomán a Nap fényereje meggyengült. Erről a természeti katasztrófáról több forrás is említést tesz, többek között az Egyház története cím? munkájáról ismert Epheszoszi János monofizita történész, Epheszosz püspöke: "Jel jött a Napból, amilyen fajtát soha ezelőtt senki sem látott és nem is számolt be ilyenről. A Nap elsötétült és tizennyolc hónapon át tartott a sötétsége. Minden nap úgy négy órát sütött, és még ez a fény is halovány árnyék volt csupán." Erről az eseményről ír Prokopiusz bizánci történész is: "És ebben az évben került sor a legrémisztőbb előjelre. Merthogy a Nap ragyogás nélkül bocsátotta ki fényét, ahogy a Hold ebben az egész esztendőben, és szerfelett olyannak tűnt, mint a fogyatkozásban levő Nap, mivelhogy sugarai nem voltak sem világosak, sem olyanok, amilyennek megszokhattuk." 

A nap ereje meggyengülésének természetes következménye lett a szokatlanul hűvös éghajlat, Epheszoszi János szerint "a gyümölcsök nem értek meg, és a bor olyan íz? lett, mint a savanyú szőlő." Kézenfekvő a kérdés, hogy milyen természeti katasztrófa okozhatta a nap fényerejének ilyen drámai csökkenését. Keys szerint három katasztrófa következtében kerülhet annyi por a levegőbe, ami a napfényt a beszámolókban említett módon képes elhomályosítani: aszteroidabecsapódás, üstökösbecsapódás vagy vulkánkitörés. Úgy véli, az 535-536-ban bekövetkezett klimatikus katasztrófa mögött a híres-hírhedt vulkánnak, a Krakataunak egy korábbi, eddig nem ismert kitörése áll. (A Krakatau általunk eddig ismert kitörése 1883 augusztusában történt. A robbanás hangja mintegy 3500–4000 kilométernyire elhallatszott, a következtében létrejött szökőár által pedig közel 36 ezer ember vesztette életét.)

Keys elmélete szerint a vulkánkitörést követő szélsőséges időjárás következményeként tört ki az a pestisjárvány, amely 540 körül vette kezdetét és mintegy kétszáz évig tartott, miközben végigtarolta Európát. Keys szerint ez volt az első – a klimatikus változásokkal kapcsolatba hozható – csapás, amely megrendítette a Bizánci Birodalmat, a járvány következtében ugyanis a korábban közel félmilliós Konstantinápoly lakossága százezresre csökkent.

David Keys kifejti: a bekövetkezett klimatikus változás okozta az avarok meggyengülését a korábban nekik alárendelt türkökkel szemben, aminek következtében 557-558-ban elindultak Európába – a földrész jelentős részét sikerült elfoglalniuk a következő húsz év során. Az író felteszi a kérdést, vajon miért gyengült meg az avarok pozíciója korábbi vazallusaikkal szemben, a szélsőséges időjárás ugyanis mindkét népet ugyanúgy sújtotta. A válasz valószínűleg az avar életstílusban keresendő, akik portyázásokra és az ehhez elengedhetetlen lótartásra rendezkedtek be, szemben a türkökkel, akik erdei vadászattal, fémmegmunkálással is foglalkoztak. Egy rövid, néhány évig tartó száraz időszak valószínűleg megtizedelhette a lóállományt, ez vezethetett az avar hadierő (átmeneti) drámai meggyengüléséhez. Keys véleménye szerint az avarok hódítása szintén egy olyan ok, amely végül Bizánc megroppanásához vezetett. A Bizánci Birodalmat végül az iszlám részéről érte a megrendítő erej? csapás – 1453-ban, amikor az ottomán erők elfoglalták Konstantinápolyt –, és Keys szerint ez az esemény szintén kapcsolatba hozható a 900 évvel korábbi katasztrófával. 

Keys alaphipotézise rendkívül tetszetős – elméletének alátámasztására felhozott érvei azonban nem bizonyító erejűek: nem sikerül meggyőzően alátámasztania azt, hogy például a pestisjárvány kialakulása a klimatikus változásnak közvetlen következménye, mint ahogy nem meggyőző az sem, hogy a szélsőséges időjárás a kizárólagos oka az avarok vándorlásának és türkök felemelkedésének. A legjelentősebb problémát azonban hipotézise központi elemének – mely szerint az iszlám vallás kialakulásának és térhódításának elsődleges oka szintén a már említett természeti katasztrófa – igazolása okozza. Keys szerint ugyanis a katasztrófát követő természeti csapások, járványok okozta apokaliptikus várakozások készítették elő a terepet az iszlám vallás elterjedéséhez, majd az iszlám katonai hódításhoz. Ez a megközelítés azonban – a könyv többi részéhez hasonlóan – rendkívüli módon leegyszerűsíti a 6. század valóban izgalmas világméretű változásait kialakító folyamatokat.

Olvasson tovább: