Életszerű mozi két holt nyelven

Jézus-film Mel Gibsontól

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

Mel Gibson, a rettenthetetlen. A passióban nem alkuszik Fotó: Reuters

Ellentmondásos, antiszemita, sértő – látványos, inspiratív és pontos. Néhány jelző, melyekkel Mel Gibson saját gyártású, még be sem mutatott, máris vihart kavaró filmjét illették mostanában. A film, amelyet jövő tavasszal mutatnak be a mozikban, Jézus életének utolsó 12 óráját mutatja be. A nézőknek azonban fel kell készülniük, hogy nem mindennapi élményben részesülnek majd: a szereplők – a történelmi hitelesség kedvéért – csak arámi és latin nyelven beszélnek, angol feliratozás nélkül. Ennek ellenére az amerikai filmsztár nemcsak az ókortudósok figyelmére számít, filmjét a nagyközönségnek szánja, bár bizonyára soha nem fog versenyre kelni az 1978-as Lukács evangéliuma feldolgozás több milliárdos nézettségével, melyet több mint nyolcvan nyelvre fordítottak le. 



Mel Gibson, a rettenthetetlen. A passióban nem alkuszik Fotó: Reuters

Még be sem mutatták, de egy ellopott, vágatlan részlet alapján máris súlyos vádakkal illették Mel Gibson legújabb filmjét. A "The Passion" cím? alkotás a lehető legnagyobb pontosságra törekedve igyekszik megjeleníteni Jézus életének utolsó óráit, bemutatva szenvedéseit és halálát. A filmbeli dialógusok két holt nyelven, korabeli arámiul és latinul folynak majd, pontosan követve a Szentírás szövegét, mivel a benne szereplő történelmi személyek is ezeken a nyelveken kommunikáltak. Bár ily módon, feliratozás nélkül valószínűleg nem sokan fogják érteni a szöveget, Gibson arra számít, hogy a történetmondás hagyományos filmes eszközei segítik majd a megértést.



Ez azonban problémát jelenthet majd a forgalmazóknak, akik nem veszik biztosra a kasszasikert egy olyan film esetében, amelyben két holt nyelven társalognak a szereplők. 

A filmet már elkészülte előtt egy évvel példátlan érdeklődés kísérte. Illegális módon megszerzett forgatókönyv-részletek kerültek ki, és még Gibson nyolcvanöt éves apját is újságírók figyelték, aki korábban meglehetősen zsidóellenes kijelentésekre ragadtatta magát a holokauszttal kapcsolatos írásában. A forgatókönyv ellopott részletei és az idősebb Gibson múltja alapján több érdekcsoport attól tart, hogy az alkotás a zsidók kollektív felelősségét hangsúlyozva antiszemita húrokat penget majd. Ezt Gibson határozottan cáfolta, kijelentve, hogy filmjével inspirálni szeretne, nem sérteni. 

A Rágalmazásellenes Liga aggodalmát fejezte ki az esetleges antiszemita felhangok miatt, és katolikus körök is hasonlóképpen, attól tartva, hogy Gibson a katolikus tanításokkal összeegyeztethetetlen módon fogja bemutatni Jézust. A félelmeket nem utolsó sorban a New York Times cikke gerjesztette, amely a színészt tradicionális katolikusként mutatta be, aki nem ért egyet a II. Vatikáni Zsinat hatvanas években született döntéseivel – ezek között szerepelt az a kitétel is, miszerint a zsidók nem tekinthetők bűnösnek Jézus haláláért. Az amerikai születésű, de Ausztráliában nevelkedett negyvenhat éves színész valóban némiképp tradicionális vonalat képvisel hitében, amit az is jelez, hogy a saját kaliforniai birtokán álló családi kápolnában még mindig latinul szoktak misét mondani. A közelmúltban egyébként szenvedélyesen fellépett a katolikus egyházat bírálva, amikor egész Amerikát megrázták a bostoni egyházmegyében kirobbant, majd országszerte továbbgyűrűző botrányok a gyermekeket molesztáló pedofil papok körül. 

Gibson filmjét Olaszországban, a Róma mellett álló híres Cinecitta stúdióban és a dél-olaszországi Materában forgatták. "Sokan elmondták már ezt a történetet, de… olyan, mintha a teleszkóp rossz végén néznének be… úgy értem, hogy Jézusnak vagy rossz a külseje, vagy pontatlanok, vagy egyszerűen nem hiszed el a sztorit" – vélekedett Gibson, aki korábban elutasította Martin Scorsese felkérését a Jézus utolsó megkísértése című, világszerte botrányt kavaró film főszerepére. A szerep elől ezúttal is meghátrált, átadva azt Jim Caviezelnek, akit a Monte Cristo grófja és a Tiszta ügy cím? filmekből ismerhet a magyar közönség. "Két dolgot nem tennék meg soha – kommentálta a döntést Gibson. Még a húszas éveimben eldöntöttem, hogy soha nem fogom magamat játszani, ha arra kerülne a sor, és soha nem fogom Jézust játszani."

A viták kezdete óta Gibson a közelmúltban szólalt meg először a filmmel kapcsolatban, kijelentve: "Sem én, sem a filmem nem antiszemita… nem is gyűlölök senkit, különösen nem a zsidókat. Ők a barátaim és a munkatársaim… az antiszemitizmus nemcsak a személyes hitemmel, de a film által hordozott üzenettel is ellentétes." Bár a film ismertségének mindenképpen jót tesz a körülötte már jó előre zajló vita, a rendező és a forgatókönyvet részben író Gibsonnak nincs könny? dolga – ahogy a készülő alkotás egyik méltatója megjegyezte: munkája folytatásához a Rettenthetetlen bátorságára és a Hazafi kitartására lesz szüksége.

***

Jézus történetének megfilmesítésével sokan sokféle koncepció szerint próbálkoztak – több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg az egyik leghíresebb, és tegyük hozzá, bizonyos tekintetben mindenképpen a legsikeresebb filmes változat a Lukács evangéliuma alapján készült Jézus élete cím? film, amelyet 1978-ban forgattak. 

A film ötletét már az ötvenes évek óta dédelgette magában Bill Bright, aki a Campus Crusade for Christ nev? evangelizációs szervezet vezetője volt. A filmben mint sajátos médiumban hatalmas lehetőséget látott arra, hogy az egész világon akár az írástudatlanokhoz is eljuttassák az evangéliumot. Bright ezért Jézus életének egészen pontos ábrázolását szerette volna megvalósítani. 

A hetvenes évek közepén ötszáz, különféle keresztény és világi szervezeteket képviselő szakértő ötéves program keretében dolgozta ki a módszert Jézus életének legszakszer?bb és legpontosabb ábrázolására. A csoport öt alapvető kritériumban állapodott meg: először, a filmnek régészetileg, történelmileg és teológiailag pontosnak kell lennie, amennyire csak emberileg lehetséges. Másodszor: minden előítélettől mentesen, mindenki számára elfogadhatóan kell bemutatnia Jézus életét. Harmadszor: a történetnek minden életkorú nézőt meg kell tudnia szólítani. Negyedszer: A szövegnek bármely nyelvre könnyen lefordíthatónak kell lennie, végül a filmnek olyan minőségben kell elkészülnie, hogy moziban bemutatható legyen. A "Jézus-filmet" végül 1978-ban készítették el hatmillió dolláros költséggel, amelynek legnagyobb részét egy üzletember, a Campus Crusade régi híve biztosította.

Bárki, aki kinyitja a Bibliát Lukács evangéliumánál, elolvashatja a film szövegkönyvének jelentős részét – szinte minden szó, amit a filmben Jézus mond, megegyezik a Szentírás szövegével. A Jézust játszó színész megtalálása sem volt egyszer? feladat: hat hónapos keresés és több mint 260 próbafelvétel után a szerepet egy angol Shakespeare-színész, Brian Deacon kapta meg. 

Bár az első év alatt kétezer moziban több millió amerikai nézhette végig a filmet, az alkotók a művet elsősorban evangelizációs célokra szánták. A filmet világszerte használták és használják a mai napig is az igehirdetés eszközéül. Ennek a régen dédelgetett tervnek a megvalósításához azonban erős és hozzáértő vezetőre is szükség volt – ezt Paul Eshemann személyében találta meg Bright. Eshemann, aki a Jesus Film Project vezetője lett, kezdettől részt vett a film körüli munkálatokban – így született meg a világméretű filmes evangelizációs szolgálat.

Nézettségi adatok, filmstatisztikák

A Bright rendezésében készült alkotást 1979 óta összesen ötmilliárdnál is több alkalommal tekintették meg – ebben a számban benne vannak a filmet többször megnézők is. A film hatására 180 milliónál is többen tértek meg összesen 236 országban, amelyekben bemutatták. 800 nyelvre fordították le eddig a filmet, ezen felül 16 nyelven csak audiováltozat létezik. További több mint 200 nyelven most készül a fordítás – többre ezek között még a Biblia teljes szövegét sem sikerült lefordítani. A filmet terjesztik mozifilmváltozatban, video- és audiokazettán, DVD-n, VCD-n és gyerekeknek szóló változatban is. 

Kiemelkedő feldolgozások

A Campus Crusade for Christ Jézus-filmjét megelőzően és azt követően is többen filmesítették meg a történelem legnagyobb hatású személyiségének életét és halálát. 

A korai filmek közül jelentősnek tekinthető a Pier Paolo Pasolini által rendezett fekete-fehér film. A Máté evangéliumát feldolgozó alkotást 1964-ben mutatták be. Az evangélium feldolgozása során természetesen teljes mértékben h? akartam maradni Mátéhoz, mert így láttam helyesnek, elsősorban esztétikai, de történelmi okok miatt is… Később, a film forgatásakor mégis megpróbáltam erőszakot tenni az anyagon, hogy az aktualitásokhoz közelítsem…" – vallotta a világhír? rendező és forgatókönyvíró. 

1973-ban mutatták be a legegyedibb feldolgozást: Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus Krisztus szupersztár cím? musicaljét. A modernizáló és a hippi mozgalom jegyeit magán viselő, mára legendássá vált m? legnagyobb értéke a világszerte kedvelt Webber dinamikus zenéje. 

Az olasz Franco Zefirelli parádés szereposztással, világsztárokkal készítette el Názáreti Jézus cím? kétrészes alkotását 1977-ben. 1988-ban Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése cím? filmje rázta meg a keresztényeket, amelyben a rendező saját fantáziáját öntötte formába: a kereszten függő Messiást utoljára megkísérti a Sátán, és haláltusája közben elképzeli, milyen lenne, ha az isteni helyett az emberi sorsot választaná. A világhír? görög író, Nikos Kazantzakis regényéből készült film mélységesen felháborította a keresztényeket: a blaszfémia elleni tiltakozásul felvonulásokat szerveztek és kordont álltak a mozik előtt, amerre bemutatták. 

1999-ben Roger Young Jézus cím? filmje debütált, ezúttal amerikai–olasz–német összefogással. A Megváltót 31 éves korától bemutató alkotás meglehetősen pontos feldolgozás, újra világsztárokkal és gyönyör? képekkel.

Olvasson tovább:

Jól egybeszerkesztett város

Jeruzsálem az elmúlt 2000 évben soha nem volt olyan népes, fejlett és egységes város, mint ma.

Makovecz Imre spirituális szempontból is kiemelkedő munkái

1. Sevillai világkiállítás magyar pavilonja (1992)

Hogyan alakította Makovecz Imre a magyar építészetet, politikát és világlátást?

Május elsején nyílt meg Milánóban a világkiállítás, amelynek magyar pavilonja számos bírálatot kapott az elmúlt időszakban.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit