Kereső toggle

A Biblia tükrében

Szeretet vagy gyűlölet

Németh Sándor írása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jézus Krisztus előrejelzése szerint e világkorszak befejező szakaszában az emberek magatartásának egyik mozgatóereje a gyűlölet lesz. Ennek következtében a kapcsolatok megromlanak, az emberek gyűlölni fogják egymást, családok, házasságok hullanak szét, nemzetek, államok fordulnak egymással szembe ellenségesen, a zsidókat és a tényleges keresztényeket pedig üldözni fogják.

Az etnikai, vallási, kulturális, valamint egyéni jellegű gyűlölködések világméretűvé válnak, ami a jövőben a történelemben példa nélkül álló világválságot idéz elő. Az élet minden területét átható gyűlölet következményeinek kezelése oly mértékben leköti az államok, társadalmak erejét, hogy nem marad sem idejük, sem energiájuk, sem jóakaratuk a létezés természetes gondjainak megoldásaira, a válaszok felkutatására az ezzel kapcsolatos kihívásokra.

Az eszkatológiai gyűlölet világkultúráját számos katasztrófa is fogja sújtani, például éhínség, gyógyíthatatlan betegségek és járványok, természeti csapások. A gyűlölködő politikára, vallásokra, a terrorra és a háborúkra, s az ezek nyomán jelentkező károk enyhítésére, valamint az önpusztító, destruktív életvitelre költött összegek felemésztik a mezőgazdaság, egészségügy, környezetvédelem fejlesztésére fordítható összegeket. Jézus jövendölése szerint e korban az emberek feljelentgetik, elárulják egymást, hogy minél nagyobb károkat, szenvedéseket okozzanak egymásnak. A felvázolt negatív jelenségek jelzik azt, hogy a világ a fenti prófécia szerint az úgynevezett "nagy nyomorúság" (tribuláció) felé halad.

Aki szeret, az Istenben marad

A történelem kezdetén az emberi természettől idegen volt a gyűlölet. Még ösztön vagy hajlam formájában sem volt jelen a bűnbeesésig az első emberpárban. A gyűlölet a szeretet ellentéte, ezért a szeretet lényegének ismerete szükséges ahhoz, hogy a gyűlölet tartalma körülírható, meghatározható legyen. A Biblia a szeretet forrását Istenbe helyezi. A szeretet felmérhetetlenül nagyobb valóság, mint az ember vagy akár a gonosz birodalma; és több mint érzelem, illetve a valóságáról alkotott ismeretünk vagy képünk. Az Univerzum keletkezésének és fennállásának a szeretet a fő oka, de az maga ettől független, személyes, az ember nézőpontjából láthatatlan valóság; amelynek keze nyomát ugyan fel lehet ismerni a világból és az emberből, mégis igazi, személyes, élő jelenlétébe akkor kerülhetünk, ha Isten beavatkozik az életünkbe, feltárja valóságát előttünk, és jelenlétét megosztja egész valónkkal. 
Az isteni szeretettel (agapé) való találkozás emberi feltétele az elfogadás és az átadás, amely személyes döntésen alapul, s amelynek során az isteni jelenléttől megérintett átadja teljes személyiségét (szellemét, lelkét, testét) a természetesben és az időben feltárulkozó természetfölötti és örökkévaló szellemi valóságnak. A szeretet lényege a közfelfogással ellentétben nem lelki sajátosság, állapot, hanem szellem, amely a lelket (pszükhét) is fölemeli egy magasabb szintű állapotba, az én és a mások létezése miatti örömbe, ahol is a pszichikai, szellemi képességek fölszabadulnak a természetes kötöttségek, korlátozások alól a szeretett személy(ekkel) való közösségre (koinonia). 
A szeretet elválaszthatatlanul összetartozik a romolhatatlan, halhatatlan élettel, ezért a szeretet jelenlétéből élet származik, az életadás eseménye zajlik. Ez a magas szintű élet pedig szeretetet oszt meg. Az evangélium állítása szerint az agapé Jézus Krisztusban jelent meg a Földön, hogy örök életet adjon annak, aki hisz benne. Az isteni szeretetet és életet pedig a Názáreti engesztelő áldozata tette megtapasztalhatóvá minden ember számára, ezért "aki szeret, az Istenben marad". 
Az isteni szeretet megnyilvánulása és munkálkodása azt jelzi, hogy az ember az igazi élet hordozójává vált. Az embert a semmiből, a hiábavalóságból a szeretet ragadja ki, hogy a szeretet jelenlétében megtalálja létezése értelmét: az életet. A szeretet által lesz az emberből valaki, ebben az állapotban találja meg méltóságát, önbecsülését és boldogságát, és válik képessé arra, hogy mások javát, jólétét, örömét, s nem utolsósorban egzisztenciális és végső üdvösségét munkálja. Az embert a szeretet változtatja meg és teszi jó emberré. A tudásnak, tehetségnek, munkának és alkotásnak maradandó értéket szintén a szeretet ad. A szeretet a Biblia szerint a legnagyobb közösségteremtő erő Isten és ember, ember és ember között. Egyesíti a Teremtőt és a teremtményeket vertikális és horizontális dimenzióban is, hogy a látható világba a szellemi és lelki azonosulás, egység által betörhessen a föltámadás isteni ereje, amely az egész Földet, az emberiséget képes fölszabadítani a gonosz, a halál zsarnoksága alól. 

A gyógyíthatatlan kór

A gyűlölet az emberi természetet a Szentírás elbeszélése szerint akkor érintette meg, amikor Éva és Ádám, az első emberpár, elfogadta a Sátán, az "embergyilkos" hazugságát Isten Igéje helyett igazságként. A hazugság nemcsak valótlan állításokat tartalmaz az isteni és természetes tényekkel szemben, hanem olyan szellemi valóság is, amely a vele és a bűnnel azonosuló emberen keresztül tud belépni a látható világba, hogy Isten jelenlétének érvényesülésével szemben mesterséges korlátokat építsen fel. Ezt a sátáni világot az isten- és embergyűlölet tartja össze. Ádám, miután a hazugság oldalára állt, elszakadt az isteni szeretettől és élettől, és szellemi vonatkozásban azonnal a halálba zuhant. Szelleme el lett zárva Isten jelenlététől, és a Sátán gyűlöleten alapuló szellemi világának része lett. Annak következtében, hogy szellemi helyzete megváltozott, állapotában negatív fordulat állt be. A szeretet helyett a félelem foglalta el szívét, ami az élettől, az isteni jelenléttől való menekülésre kényszerítette Ádámot. 
Az ember gonosszal való találkozásának minden emberre vonatkozó következménye, öröksége lett a halál. Káin és Ábel története ezt az örökséget igazolja. Mindketten tisztában voltak Istenre utaltságukkal, de Ábel az elesett állapotból való szabadulás valóságos útját választotta: az engesztelő áldozatot, amely alapján megtörténhet Istennél az ember adósságának kiegyenlítése, a békekötés Isten és ember között, valamint az isteni jóindulat elnyerése. Ezzel szemben Káin az elégtételadást nem az engesztelő áldozatban, hanem az ajándékokban látta. Ábelt Isten megáldotta, Káin ajándékát pedig nem fogadta el. 
A jogos elutasítás, háttérbe szorítás hozta felszínre Káin szívének valódi állapotát, aki meggyűlölte, majd megölte áldott testvérét, Ábelt. János apostol szerint Káin azért gyűlölte Ábelt, mert a gonosztól volt; és aki gyűlöli testvérét, felebarátját, abban nincs élet, hanem az halott ember, létezése sátáni erők befolyása alatt áll, ezért teljesíti az embergyilkos kívánságát, akinek fő foglalkozása az, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Célját pedig az emberiség életében Káinokkal képes csak elérni, olyan emberekkel, akik figyelmen kívül hagyják a valóság isteni tényeit, törvényeit, és ezekkel szemben balhiteket, hamis vallásokat, hazug világnézeteket alakítanak ki önkényesen, amelyekből erőt merítenek, hogy agressziót kövessenek el a jó oldalán állók ellen, hogy vélt sérelmeiket megtorolják, és az Isten jóindulatát hordozókkal szemben biztosítsák elsőbbségüket, felsőbbrendűségüket. 
A gonosszal való találkozás mély és maradandó betegséget, degenerációt okozott az ember természetében. Ádám leszármazottjai, az emberiség több mint hatezer éve hordozza e gyógyíthatatlan kórt, a gyűlölet szellemét. 
A gyűlölet forrása is természetfölötti: egy bukott főangyal jelenlétéből árad ki. Ennek hatalma és ereje az ember potenciálját felülhaladja, ezért amikor a bűn elszaporodik a Földön, vagyis ezáltal a gonosszal való találkozás felé menetelnek az emberek, mindig embertelen és istentelen, irreális kor köszönt az emberiségre, és Jeremiás próféta szavai ismételten beteljesednek: "Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az utakról, az ifjakat az utcákról. Szólj! ezt mondja az Úr, s az emberek holtteste hever, mint ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse." (Jer 9:21-22) 
A gyűlölet elszakítja az embert Istentől, az embereket egymástól, és az embert az élettől, mert a megsemmisítő, pusztító erő van benne, ezért nevezi a felebarátját gyűlölőt "embergyilkosnak" János apostol. Az emberek nem csupán fegyverrel, hanem a gyűlölet vallásaival, ordas eszmékkel, indulatokkal és beszédekkel is ölik és pusztítják egymást, hogy elutasítottságukat, vélt sérelmeiket megtorolják a gyűlölt személyeken, közösségeken, sőt civilizációkon. A háborúkat mindig a "gyűlölik egymást" közállapot előzi meg. A gyűlölet a halál követe és üzenete, ami után rendszerint megérkeznek a halál és a pokol erői, hogy elnyeljék a gyűlölőt és a gyűlölteket egyaránt. 
Az emberi és sátáni természet között is átjárható határ húzódik. De a lelkiismeret működése a bűnös állapotban is megakadályozza a kettő azonosulását, egyesülését. 

Ami az indulatokat fölszabadítja

Ezért a gyűlölet első számú célja a lelkiismeret elnémítása és eltorzítása. A gyűlölködő elnémítja önmagában lelkiismeretét, a gyűlölt személyben pedig az gyakran eltorzul, különösen abban az esetben, amikor a gyűlölet indulataival, gondolataival, beszédeivel sikerül zavart okozni benne az igazsággal kapcsolatban. A lelkiismeret hangját az igazság teszi tisztává és világossá. A gyűlöltekben a szellemi és lelki zavar létrejötte gyakran "lefagyást" eredményez az agresszorok előtt, ellenállás hiányában pedig a gyűlölködőknek gyakran sikerül céljukat elérniük. 
A Biblia emberről szóló tanítása szerint mindenki bűnös, de nem mindenki gonosz. A bűnös ember lelkiismerete ellentmondásosan ugyan, de mindaddig működik - annak ellenére, hogy szellemében a halál által a rossz is jelen van -, amíg pszichikai (értelmi, akarati, érzelmi) szinten viszonylagosan azonosul a jó erkölcsi normáival. A lelkiismeret nemcsak jogosan vádolja, hanem gyakran igaztalanul fel is menti a vád alól az embert, ezért az nem teljesen megbízható "biztonsági őre" az emberi létezésnek, de képes akkora védelmet nyújtani, ami a bűnöst távol tartja a démonizálódás folyamataitól. A különböző, erőszakot, horrort népszerűsítő művek, játékok és filmek azért taszíthatják az embereket, különösen a gyermekeket, fiatalokat a démonizálódás lejtőjére, mert az erőszak megszokása, kedvelése, vagy a rajta való erkölcsi felháborodás képességének elveszítése után nem tud megvalósulni a nevelés, szocializálás klaszszikus célja: a jóval, az igazzal való azonosulás. Ha pedig hiányzik a belső késztetés a jó mintáinak való megfelelésre, akkor az emberben lakozó rossz, a gyűlöletet és pusztítást létrehozni akaró irracionális ösztönök, indulatok áttörik a gátlásokat. 
A gátlástalanságot ma sokan keverik össze a szabadsággal. A rendszerváltás után eljött egy kevés szabadság hazánkban, de ennél jóval több gátlástalanság szakadt ránk minden oldalról. A gátlástalanság és a szabadság egymás ellentétei. A növekedő gátlástalanság előbb-utóbb a kevés szabadság elvesztését fogja eredményezni, mert a gátlástalanságon keresztül az emberben rejtőzködő gonosz tárulkozik föl a világban. Ezzel szemben a szabadság igyekszik az embert egyre nagyobb távolságra vezetni ezektől. A lelkiismeret által működő belső gátlások ugyan nem eredményeznek pozitív változást az ember szellemi állapotában, de nélkülözhetetlen szerepet töltenek be abban, hogy a romlott emberből ne legyen gonosz ember. 
Az a gyűlölet, amely szatanikus, a gonosztól származik, személyre (Isten, ember) vagy ezek értékeire irányul. Az Istentől származó gyűlölet jó, mert célpontja a bűnös cselekedetek, a rossz; vagyis megkülönbözteti a bűnöst a bűneitől, hogy a bűnösnek kegyelmet ajánljon, a bűnnel szemben pedig kifejezze az ítéletét. A gyűlölet a gyűlölködő előtt a gyűlölt személyeket ellenszenvesnek, utálatosnak, értéktelennek, megvetendőnek, sőt elpusztíthatónak állítja be. 
Az állami törvényeknek jelentős szerepük van abban, hogy nem minden gyűlölködés torkollik gyilkosságba. A Noéval kötött szövetségben ruházta át Isten az emberre az arra való jogot, hogy az életet az erőszakkal szemben védelmezze. Az állam kialakulása ekkor indult el. Eredendő feladata pedig az, hogy az embervért ontó gyilkosoktól elvegye az életet. Az Újszövetség megerősítette az államnak ezt az erkölcsi küldetését. Európa az elmúlt években szakadt el ettől az ötezer éves tradíciótól, amikor eltörölte a gyilkosok halálbüntetését. 

Harcok, amiket gyűlölet kísér

A bibliai elbeszélések szerint a gyűlölet indulatai gyakran akkor szabadulnak föl az emberben, amikor szűkebb vagy tágabb környezetében valakinek vagy valakiknek a sikere frusztrálja. Izsákot a filiszteusok azért gyűlölték és üldözték, mert azonos, mostoha természetes körülmények között jelentős anyagi gyarapodásra, áldásra, kutakra tudott szert tenni, míg a filiszteusok nem. Ézsau és Jákob ellenségeskedése is azt bizonyítja, hogy az áldásból és a javakból való egyenlőtlen részesedést kíséri általában szenvedélyes gyűlölködés. 
Sokan nem ismerik fel, hogy bizonyos emberek, nemzetek gazdasági jóléte Isten jóindulatával áll összefüggésben, vagyis nem mindenki azért gazdag, mert lopott, csalt, és tönkretette más emberek érvényesülési lehetőségeit (persze ilyenek is vannak). A teljes Szentírás tanítása szerint az ember anyagi javakból való részesedésének a mértékét, munkájának jövedelmezőségét döntően nem a társadalmi viszonyok, hanem az Istennel való kapcsolata határozza meg. Számos egyén és nemzet lázas erőfeszítéseket tesz azért, hogy kitörjön a szegénységből - eredménytelenül -, míg mások kevesebb munkával is jólétben élnek. A szegénység és a gazdagság közötti növekedő különbségnek természetesen a gyűlölet által motivált kapzsiság és kizsákmányolás is lehet az okozója, de a gazdasági egyenlőtlenségek mögött Isten igazságos bánásmódja is meghúzódhat. A mai világban az Amerika- és nyugatellenességnek, az antiszemitizmusnak gyakori előidézője a gazdasági frusztráció, különösen azokban, akik ezekkel szemben felsőbbrendűnek minősített vallásnak vagy kultúrának a képviselői. 
A gyűlölködések egy másik gyakori kiváltó oka a hatalomért, az elsőbbségért folytatott küzdelem. A bibliai József már gyermekként megálmodta, hogy hatalommal felruházott ember lesz, akinek alá lesznek rendelve bátyjai is. A gyermek József meggondolatlanul elmondta álmát testvéreinek, akik emiatt fölháborodtak öccsükre, és meggyűlölték. A gyűlölködő testvérek letépték Józsefről a cifra ruhát, hogy megöljék, majd tervüket megváltoztatva kútba dobták. Végül kihúzták onnét is, s az álomlátó fiút eladták rabszolgának húsz ezüstpénzért az izmaelitáknak, akik "árujukat" aztán Egyiptomban értékesítették. Az álomról később nyilvánvaló lett, hogy Istentől származott, mert beteljesedett. 
A történet számos tanulsága közül az egyik legmegdöbbentőbb pont az, hogy a különböző mértékű részesedés a hatalomból (tekintélyből) milyen ádáz gyűlölködést képes felszabadítani - különösen olyan emberekben, akik azt hiszik magukról, hogy vezetésre születtek, és előjogokat tulajdonítanak önmaguknak másokkal szemben, de a sors rájuk cáfol, és egy alárendeltet, beosztottat helyez az "élcsapat" elé. 
A hatalomnak számos szférája van, például az állam, a család, a gazdaság, az egyház stb. A szinte minden szférában hosszú évezredek óta zajló küzdelmet az elsőbbségért gyűlölködés is kíséri. A vallási szférában semmivel nem csekélyebb a gyűlölködés, mint a politikában, sőt! 
Az iszlám gyűlöletre és terrorizmusra való hajlamát számos szakértő tagadja. Ezzel szemben elengedhetetlen, hogy a muszlimok vallása is szembenézzen agresszív tradíciójával, amely keletkezése óta jellemzi. Az egyetemes szellemi, erkölcsi normákkal szemben áll például a dzsihádról szóló tanítása, amelyről igaz ugyan, hogy nem abszolút eszköze az iszlám terjesztésének, de amikor az iszlám többségi pozícióba kerül egy adott társadalomban, a kisebbséggel szemben az agresszív, gyűlölködő magatartás jellemzi. Olyan társadalmakban, ahol kisebbségi pozícióban van, ott a toleranciát hirdeti, mint például Magyarországon. Ez a kettősség félrevezeti és szélsőségesen megosztja a közvéleményt, mert az egyik álláspont szerint a muszlimoktól idegen a gyűlölet, míg a másik az iszlám világ vallási kisebbségekkel szembeni intoleranciájára, a muszlim fanatikusok öngyilkos terrorcselekményeire hivatkozva azt állítja, hogy az iszlám igenis agresszív vallás. De hasonlóképp nem mentes a gyűlölet magvaitól a hinduizmus (Siva- vagy Káli-kultusz stb.), a buddhizmus (harci sportok stb.) és más pogány vallások sem.
A kereszténység is összekeveredett történelme során a gyűlölettel, különösen azokban az évszázadokban, amikor a katolicizmus államegyházi rangra emelkedett, és egyedüli üdvözítő egyházként határozta meg magát. A 90-es években azonban kezdetét vette a vallási gyűlölet tradíciójának felülvizsgálata, megítélése és az egyházi élettől való elválasztása. Ez még kétségkívül nem tisztította meg a katolicizmust a gyűlölettől, de a fegyverekkel, erőszakkal való térítés, a keresztes háborúk, az inkvizíció, a koncepciós perek, valamint a keresztény antiszemitizmus elítélése jelentett némi előrehaladást az előzményekhez képest - még akkor is, ha a gyűlölettől való megtisztulás hosszú folyamatot igényel a kereszténységen belül is. 
Különösen Magyarországon tűnik nehézkesnek a katolicizmus, a protestantizmus elszakadása a vallási gyűlölet tradíciójától. A magyar katolicizmus különböző háttérszervezeteket, az államra gyakorolt befolyását használja fel arra, hogy társadalmi súllyal bíró vallási közösségeket kirekesszen, és ezekkel kapcsolatosan a társadalmat dezinformáltassa. A református egyház pedig az antiszemitizmusáról és nyugatellenességéről, vagyis gyűlöletéről elhíresült párttal tart püspöki szinten is szoros kapcsolatot. Sőt, az antiszemitizmus egyik legvadabb hazai szószólója ennek az egyháznak a lelkésze. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a vallásosság még számos helyen szemben áll saját lényegével. 

Lehet még rosszabb is?

A gyűlölet persze nemcsak a vallásokban hódított teret, hanem egyik fontos szállása a nacionalizmus is. Minden olyan nemzeti öntudat és önértékelés, amely más néppel, nemzettel szemben felsőbbrendűséget, ellenszenvet, utálatot, megvetést vagy kirekesztést közvetít, gyűlölettel van megmérgezve. A 20. századot joggal lehet a gyűlölet évszázadának nevezni, mert a két világháborút és azok szörnyűségeit, valamint a nácizmust, sztálinizmust, sőt a létező szocializmust egyaránt a gyűlölet (osztálygyűlölet, fajgyűlölet, nemzetgyűlölet) energizálta. A rendszerváltás után eltelt évek pedig azt bizonyítják, hogy a magyar nacionalizmust még most is jellemzi a gyűlölködés. A kereszténységet és a nacionalizmust hazánkban számos politikus és egyházi ember összekeverhetőnek tartja, és ezen a hamis, gyúlékony eszmei alapon állva szinte jóvátehetetlen károkat okoznak a kereszténységnek és a nemzeti érzésnek egyaránt, különösen akkor, amikor gyűlölködő beszédeket fogalmaznak meg etnikai, vallási közösségekkel szemben. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus a nemzetek közötti ellenségeskedést is lerontotta, hogy mindent és mindenkit megbékítsen Istennel és egymással. 
Az agresszív ateizmusnak is a gyűlölet a szellemi, érzelmi alapja, annak ellenére, hogy álláspontját intellektuális síkon igyekezett tudományossá tenni. Az Isten gyűlöletéből fakadóan ellenszenvvel, sőt utálkozással viseltetik minden olyan életvitellel és közösséggel szemben, amelynek közvetlen kapcsolata van Istennel és törvényével. 
A gyűlölet társadalmi térhódításában a Biblia szerint a szexuális erkölcstelenség is gyakran szerepet játszik. Noé korában az agresszivitás térhódításából a szexuális perverzitás is kivette a maga részét. Szodomában is jelen volt mind a kettő, ahol is ez a szexuális indíttatású gyűlölet elsősorban Isten személye és az Ő törvénye szerint élő ember, Lót ellen irányult. Ha a szexualitás pusztán testi, erotikus vonzalmon alapul, amelyből hiányzik a szellemi, érzelmi egyesülés - a Biblia ezt "megismerésnek" nevezi -, akkor az aktus nem az öröm, a szeretet beteljesedése, hanem az ürességnek, a frusztráltságnak, a szexuális partner megvetésének, elutasításának előidézője lehet előbb-utóbb; mint ahogy ez Dávid fiával, Amnonnal is megtörtént, aki, miután Támárral szexuális kapcsolatot létesített, az aktus után nyomban meggyűlölte őt, és elzavarta a házából. Az igazi szeretet sohasem fogy el, vállalja a közös életet, a közös megöregedés útját is. A tartós és boldog házasság kizárólag erre épül. 
A gyűlöletnek talán legnagyobb közvetítője a halál kultusza, amit egyaránt meg lehet találni a vallásokban, a civilizációkban, és különféle diabolikus rendszerekben (mint például a feudalizmus, nácizmus, sztálinizmus stb.). Aki a halált szereti, az szükségképpen gyűlöli az élőket. Az öngyilkos terroristák halált szeretők, akiket a gyűlölet birodalmába, gyilkosságokba a paradicsomi kéjkertekről és szüzekről koholt hazugságokkal vezettek be.

A világ tele van apokaliptikus aknákkal telepítve, ennek ellenére az élet és a szeretet mindenki számára választható alternatíva. Neked kell döntened.

Olvasson tovább: