Kereső toggle

Béke ellentmondásokkal

Valláscsúcs az ENSZ-ben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A héten lezajlott az Egyesült Államokban az ENSZ égisze alatt megrendezésre
kerülő Vallási és Szellemi Vezetők Millenniumi Világbéke Csúcstalálkozója. A
rendezvényre 15 vallás több mint ezer képviselője érkezett abban a reményben, hogy
a megbeszélés nagyban hozzájárulhat a fegyveres konfliktusok, a szegénység, illetve
a környezetszennyezés problémáinak megoldásához. "Némely európai kormány
különbséget tesz a vallások között: egyeseknek kedvezményeket biztosít, míg
ugyanazokat másoktól megtagadja" – fogalmazta meg kritikáját Felix Rohatyn
ENSZ-nagykövet, aki beszédében utalt arra, hogy ilyen jelleg? problémák különösen
Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban tapasztalhatók, és
figyelmeztetett arra, hogy a most kialakuló kelet-európai demokráciák ne ezt a rossz
példát másolják le.



James Forbes tiszteletes a világ egyházi és vallási vezetőinek millenniumi
béketalálkozóján az ENSZ New York-i székházában. Vallások és
konfliktusok    Fotó: MTI

A rendezvény érdekessége, hogy egyik fő szervezője és támogatója a CNN
alapítója, Ted Turner által létrehozott Jobb Világ Alapítvány. A Time Warner Inc.
elnökhelyettese a találkozó tiszteletbeli elnökének szerepét tölthette be.

"A világon számos konfliktust a vallási különbségek okoznak" – jelentette ki a
rendezvény főtitkára, Bawa Jain, aki úgy véli, a vallások harmóniája az első
lépés afelé, hogy a világvallások a politikai testületek segítségére legyenek a
konfliktusok megoldásában. A rendezvény szervezői egy vallási vezetőkből álló
állandó tanács felállítását remélik, amely a viták megelőzésében, illetve
megoldásában nyújtana segítséget az ENSZ munkájában.

A találkozó napirendje alapján az első nap több nyelven elhangzó, közös imával
telt, a másodikon a résztvevők különböző témákban tartottak beszédeket, míg a
harmadik és negyedik napokon szekcióülések keretében a küldöttek megvitathatták a
vallási ellenségeskedés, a konfliktuskezelés, a szegénység, illetve a
környezetszenynyezés problémáit. Szó esett többek között a Balkánról, a
Közel-Keletről, Eritreáról és Etiópiáról, Oroszországról, illetve
Közép-Ázsiáról is.

A csúcstalálkozó záróakkordjaként a jelenlevő vallási képviselők egy
nyilatkozatban elkötelezettségüket fejezték ki a világbéke felé, s kijelentették:
minden férfit és nőt egyenlőnek kell tekinteni, és minden vallás egyenlő.

A többek között a Vatikán áldását is élvező csúcstalálkozóra ennek ellenére
csak 15 vallás képviselőit hívták meg, sőt, a szervezők jobbnak gondolták, ha
bizonyos ismertetőjelek alapján döntik el, mely csoportok tekinthetők "fontosabb"
vallásoknak. Ezek között szerepelnek például "a történelmi jelentőség, a
történelmi múlt, a követők száma és a földrajzi elhelyezkedés". "Általános
követelmény, hogy az adott vallás legalább százéves múlttal rendelkezzen, illetve,
hogy karizmatikus alapítója vagy vezetője már ne legyen az élők sorában" –
sorolja a követelményrendszer.



Megbocsátás pekingi módra



Jóllehet a találkozó egyik eredeti célkitűzése éppen az volt, hogy békét
teremtsen a vallások között, a megnyitó majdnem kisebbfajta botrányba fulladt amiatt,
hogy a kínai hatóságok nyomásának engedve a szervezők szándékosan nem hívták meg
a tibeti buddhizmus vezetőjét, a dalai lámát. A kínai kormány részéről érkező
népes küldöttség tagjai még a láma üzenetének felolvasását sem hallhatták –
mielőtt ugyanis erre sor került volna, látványosan kivonultak a teremből. A kínai
delegáció egyik tagja, Fu Tieshen püspök "tragédiának" ítélte "a vallás
megszentségtelenítését, eltorzítását és a vele kapcsolatos visszaéléseket".
Beszédében kijelentette: "Vannak, akik a vallási és emberi jogok nevében más
országok szuverén létébe gázolnak. Vannak, akik a vallás köntösébe bújva, a
világ becsapásával szereznek hírnevet maguknak, miközben szeparatista tevékenységet
folytatnak".

A Kínai Kommunista Párt árnyéka nem csupán a dalai láma – sokak szerint
elsősorban inkább politikai, mint vallási – tevékenységét igyekszik
besötétíteni; az egyedüli hivatalos jogosultsággal rendelkező Kínai Hazafias
Katolikus Szövetség ugyanis még a római pápa tekintélyét sem ismeri el. (Hetek,
2000. január 7.: Vallásháborúk több
kontinensen
) Mint ismeretes, az ázsiai országban csak azok az egyházak
működhetnek hivatalosan, amelyek állami regisztrációért folyamodhatnak – a
"szabad" vallásgyakorlás pedig csak államilag kijelölt helyen történhet.

Mialatt a küldöttség tagjai üzeneteikben a megbocsátásra és a megbékélésre
szólítottak fel, Kínában még mindig őrizetben tartják a Fang-Cheng Evangéliumi
Keresztény Egyház 130 követőjét, akiket augusztus közepén tartóztattak le a
hatóságok. Míg a vallási és szellemi vezetők az USA-ban arról tanácskoztak, hogyan
lehetne véget vetni a vallási erőszaknak, a kínai hatóságok emberei megverték és
megrugdosták azt a három amerikai misszionáriust – Henry Chut, Sandee Lint és
Patricia Lant –, akik augusztus 14-én érkeztek Kaliforniából. Kezüket olyan
szorosan kötözték meg, hogy azt követően még napokig nem tudták mozgatni őket. Az
elmúlt hetekben három tartományban összesen mintegy százötven protestáns hívőt
vettek őrizetbe, akik magánházakban összegyűlve tartottak istentiszteletet. Az esetet
vizsgáló amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint "a rendelkezésre álló
információ alapján azt mondhatjuk, hogy ezek az emberek nem tettek egyebet, mint
békésen gyakorolták a vallásukat". A Fang-Cheng egy 500 ezer hívet számláló
evangéliumi-karizmatikus gyülekezet, melyet a hatóságok tavaly tettek feketelistára.
A többi letartóztatott személyt börtönbe zárták; közülük hetvenet minden
valószínűséggel azzal a váddal fognak elítélni, hogy egy kultusz tagjai. Egy
augusztus elején letartóztatott keresztény csoport tagjait pedig valószínűleg
munkatáborba küldik majd.

Kicsit korábban, július végén, a szomszédos Indiában a főként hindukból és
buddhistákból álló Bru Felszabadítási Front tagjai lelőttek egy keresztény
misszionáriust, három papot súlyosan megsebesítettek, két egyházi alkalmazottat
pedig elraboltak. Az angol BBC hírcsatorna szerint a keresztények ellen mind gyakrabban
elkövetett erőszakos cselekedetek hátterében a feléledő hindu nacionalizmus
keresendő, melynek célja, hogy a lehető legtisztább és legősibb formájában őrizze
meg a keleti vallást. Ezt biztosítandó az utóbbi időkben elszaporodtak a templomok,
misszionáriusok és különböző keresztény szervezetek ellen végrehajtott, gondosan
megszervezett támadások.



Katolikus békeépítés



Vatikánból Francis Arinze bíboros érkezett a Vallási és Szellemi Vezetők
Millenniumi Világbéke Csúcstalálkozójára, hogy közvetítse II. János Pál pápa
üzenetét. "Az emberiséget fenyegető problémák annyira nagyok és annyira
összetettek, hogy sem egyetlen ember, sem egyetlen ország nem képes önmagában
megoldani őket. A béke építése nem lehet pusztán a politikusok vagy a diplomaták
munkája" – üzente a katolikus egyházfő.

Üzenetének gyakorlati alkalmazását jól példázzák a legutóbbi mexikói
választások, ahol az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) 71 éves diktatúráját
követően idén először avatkozhatott be újra a katolikus egyház az államügyekbe.
(Hetek, 2000. május 26: Fordulatért
kampányol a klérus
) A választási kampány végül meghozta a várva várt sikert:
július másodikán a katolikus támogatottságú Vicente Fox ülhetett be az elnöki
bársonyszékbe. Mexikóban az elmúlt három évtized során több mint 30 ezer embert
– többségükben evangéliumi protestánsokat – űztek el otthonaikból Chiampas
államban, mivel nem hódoltak be az indián vallási ortodoxiának, és nem voltak
hajlandók részt venni a hagyományos katolicizmust és az indián vallást vegyítő,
alkohollal és kicsapongással fűszerezett felvonulásokban. Egy márciusi razzia során
számos család házát rombolták porrá.

Az idén júniusban megdöntött PRI 71 éven keresztül fojtogatta a vallásszabadságot
Mexikóban. Antonio Alvaro lelkész szerint a PRI vallásszabadságot hirdetett ugyan,
"de mégis százezrekre rúg az elűzöttek száma. Ez nem szabadság". A szabadságot
Kolumbiában sem élvezheti mindenki egyformán. Májusban például egy marxista
gerillacsoport elrabolt egy ausztrál misszionáriust, miközben az éppen
istentiszteletet vezetett.

Brazíliában a katolikus egyház már régóta az állam fenntartás nélküli
támogatottságát élvezi. Itteni tevékenysége ezért elsősorban az úgynevezett
"újjászületett" keresztényeket tömörítő evangéliumi egyházak ellen irányul,
akikkel szemben már évek óta zajlik ellenreformációs programja. (Hetek, 1999. január
9.: Ellenreformáció brazil módra) A
program egyik eleme a vallási konkurencia tevékenységének kriminalizálása a
katolikus kézben lévő médiumokon keresztül. A népszerűség visszaszerzésének
másik módszere a kereszténységgel ugyan ellentétes gyakorlatot folytató, de a
katolicizmussal nem szembenálló spiritiszta tömegek beterelése a templomokba.



Dzsiháddal az erőszak ellen?



A csúcstalálkozó utolsó napján a vallási vezetők aláírásukkal fejezték ki
egyetértésüket a zárónyilatkozattal, amely elítél mindenféle erőszakos
cselekményt, különös tekintettel azokra, amelyeket a vallásra hivatkozva követnek
el. A rendezvényen résztvevő muszlim vallási vezetők támogatták a békefelhívást.
Az iszlám követői ugyanakkor a világ minden táján elszántan folytatják szent
harcukat, a dzsihádot, a hitetlenekkel szemben. A muzulmánok szent könyve, a Korán ezt
hirdeti: "…mészároljátok le a bálványimádókat mindenütt, ahol megtaláljátok
őket, fogjátok el és börtönözzétek be őket, és minden leshelyen fekve várjatok
rájuk...". "Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban és az Utolsó Napban,
és nem tiltják, amit Allah és Küldöttje megtiltottak, akik nem gyakorolják az
igazság vallását és azok közül valók, akiknek a Könyv adatott (ez a zsidókat és
a keresztényeket jelenti – a szerk.), amíg nem fizetnek sarcot, és meg nem
alázkodnak!"

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a Korán tanításával azonosuló vallási vezetők
milyen mértékben tudnak egyetérteni a New York-i csúcstalálkozó vallási erőszakot
elítélő nyilatkozatával. Köztudott például, hogy az iszlám követői szent harcot
folytatnak többek között Izraellel szemben is, s miközben Jasszer Arafat a békéről
tárgyal, a palesztin városokban a Hamasz szellemi vezetője, Ahmed Jaszin sejk a végső
győzelemig tartó dzsihádra buzdítja elszánt híveit.

Az iszlám alapvető céljai között szerepel a vallás és a politikai állam abszolút
egyesítése is: az államhatalom erőszakszervezeteinek kötelessége ennek fenntartása,
hiszen az iszlám hit nem képzelhető el iszlám

állam nélkül. A napokban Törökországban például egy muzulmán prédikátorról
kiderült, hogy hívei szisztematikus képzésével a világi kormány megdöntésére
készült. "Fethullah Gulen teokratikus iszlám diktatúra kiépítésére törekszik,
amelyben az iszlám rend uralná az államot" – nyilatkozta az eset kapcsán a török
főügyész. Hasonló mozgalmak működnek Nigériától Afganisztánon át egészen a
független iszlám államért harcoló Fülöp-szigeteki muszlim gerillákig.



Rasszizmus és intolerancia



Az egyesült államokbeli csúcstalálkozón nem pusztán a résztvevők által fennhangon
hirdetett elvekkel szöges ellentétben álló gyakorlat – vagyis a vallások közötti
különbségtétel – keltett vegyes érzelmeket, hanem Kofi Annannak, az ENSZ
főtitkárának a világbékéről alkotott elképzelése is, amelyről az ENSZ a múlt
héten tett közzé jelentést. A főtitkár szerint az ENSZ a világ bármely
országából mozgósíthatna olyan készenléti hadtesteket, amelyeket arra képeznének
ki, hogy jól és gyorsan tudjanak egymással akcióba lépni. Az ENSZ ugyan fenntartja
azt a szabályt, hogy a békefenntartók csak önvédelemből lőhetnek, a főtitkár
azonban kiterjesztené az önvédelem definícióját. Annan elképzelése szerint eljön
az idő, amikor minden ország égni fog a vágytól, hogy harcolni küldje csapatait.
"Ha nem készülünk fel arra, hogy erőszakra erőszakkal válaszoljunk, akkor aligha
tehetünk bármit is. Az a probléma, hogy sok olyan ország van, mint az Egyesült
Államok, amely nem hajlandó kockáztatni azt, hogy emberi áldozatokat szenved. És ez a
felfogás egyre terjed" – mondta a főtitkár.

A négynapos csúcstalálkozón Kofi Annan a vallásszabadság melletti
elkötelezettségének is hangot adott: "Erősítsük meg a mai napon azt a felfogást,
hogy minden férfinak és nőnek alapvető joga van a vallásszabadság szabad
gyakorlásához, az imádkozáshoz, istentiszteleti helyek alapításához és
fenntartásához, saját vallási vezetői megválasztásához, vallásos
meggyőződésével kapcsolatos íráshoz, publikáláshoz és tanításhoz, illetve a
szent napok megtartásához". A főtitkár ugyanakkor óva intett a vallások "fekete
oldalától". Mint elmondotta, "a vallási szélsőségek számos nőt és
kisebbséget tartanak elnyomás alatt. Sok esetben öszszefonódnak a nacionalizmussal, az
erőszak szikráit csiholva ezáltal, és ellenségeskedést szerezve különböző
csoportok között. A vallási vezetők számos esetben elmulasztották felemelni a
hangjukat olyankor, amikor megelőzhették volna a gyűlöletet, az üldözéseket és
kirángathatták volna az embereket a közömbösségből". Kofi Annan úgy véli, a
probléma nem a hittel van, hanem azokkal, akik rosszul gyakorolják azt.

Vallási, illetve faji intoleranciáért Európának mindenesetre nem kell a szomszédba
mennie. Nagy-Britanniában, Észak-Írországban szinte a mindennapi élet tartozékának
számítanak a katolikusok és protestánsok közötti összecsapások. Augusztus
közepén Franciaországban történt egy, a tolerancia eszméjét két lábbal a sárba
taposó eset: mintegy negyven polgármester szó szerint megzsarolta a kormányt, így
fejezve ki tiltakozását egy hétvégi evangéliumi-karizmatikus keresztény
összejövetel ellen, amelyen cigányok tíz-ezrei vettek részt.

A rasszizmusukról közismert polgármesterek azzal fenyegetőztek, hogy ha a kormány nem
állítja meg a hasonló mozgalmakat, akkor nem vesznek részt abban a népszavazásban,
amely során a francia elnök hivatali idejéről hoznak majd döntést. Párizsban
egyébként júniusban a nemzetgyűlés elfogadott egy rendkívül szigorú törvényt,
melynek értelmében a hatóságok bármikor feloszlathatnak egy szektát, ha
veszélyesnek ítélik annak tevékenységét. A jogszabály szerint – a prostitúció
magyarországi szabályozásából ismert módon – tilos kórházak, iskolák és más
közintézmények 200 méteres körzetében szektákat működtetni. A törvény
értelmében a "mentális manipuláció" például háromévi börtönbüntetéssel
és 300 ezer frankos bírsággal sújtható. A törvény szigorúsága ellen a francia
történelmi egyházak, sőt maga II. János Pál pápa is tiltakozását fejezte ki.
Európa keleti felén azonban az "újraevangélizálásra" törekvő katolikus egyház
jóval megértőbb a vallásszabadság radikális korlátozását kezdeményező
javaslatok iránt. Jellemző példa erre egy felekezeti elkötelezettségét fennen
hirdető magyar parlamenti képviselő televíziós nyilatkozata, aki a "hamis tanokat
hirdető szekták és egyéb morzsalékvallások" elleni drákói fellépést sürgetett
– történetesen a New York-i toleranciadekrétum kihirdetésével egy napon.

Tovább haladva kelet felé azt lehet látni, hogy Róma újra a vallásszabadság harcos
védelmezőjévé válik. A pravoszláv egyház számára azonban éppen a nyugati
kereszténység jelenti a legfőbb kihívást, amint azt Alekszij pátriárka is
nyilvánvalóvá tette a katolikus egyházfőnek küldött üzenetében. Ebben a pápa
moszkvai meghívását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a katolikus egyház mondjon le
az ortodox többség? területeken a térítésről.

Az ENSZ Nemzetközi Kapcsolatok Intézete a franciaországi törvény elfogadását
követően hangot adott a nyugat-európai vallási intoleranciával kapcsolatos
aggodalmainak. Felix Rohatyn ENSZ nagykövet elmondta: "Egy vallási meggyőződés
megvallását, illetve a vallás nyilvános gyakorlását nem tiltják ugyan a
nyugat-európai törvények, a gyakorlatban azonban, ha valaki kifejezi egy kisebbséginek
tekinthető vallásban való hitét, az gyakran vezet diszkriminációhoz – munkahelye
elvesztéséhez, az oktatási intézményekbe való bejutás megnehezítéséhez,
gyermekek örökbefogadási lehetőségének megtagadásához –, s ez súlyosan sérti
az egyén vallásszabadsághoz való jogát. Némely európai kormány különbséget tesz
a vallások között: egyeseknek kedvezményeket biztosít, míg ugyanazokat másoktól
megtagadja." A nagykövet beszédében utalt arra, hogy ilyen jelleg? problémák
különösen Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban és Németországban
tapasztalhatók, és figyelmeztetett arra, hogy a most kialakuló kelet-európai
demokráciák ne ezt a rossz példát másolják le.

Olvasson tovább: