Alig két hónappal Adolf Eichmann kivégzése után, 1962 júliusában a Nasszer vezette Egyiptom, Izrael esküdt ellensége új ballisztikus rakéták kifejlesztését jelentette be. Miközben Kairó utcáin a tömeg a katonai parádékon kívánta Izrael megsemmisítését, az izraeli vezetés és kémelhárítás döbbenten szemlélte az eseményeket. Ben-Gurion, aki addigra több háborúban is a csodával határos módon győzelemre vezette az izraeli hadsereget, nyilvánosság előtt vizionalizálta rémálmát, az Izrael földjén elkövetett második holokausztot…
Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad hamar akcióba lendült: az egyiptomi nagykövetségeken, valamint az EgyptAir egyiptomi légitársaság egyik beszervezett utaskísérője segítségével azonosították a rakétaprogram kulcsszereplőit. Az egyiptomiakat olyan náci mérnökgárda segítette, akik a világháborúban a hírhedt peenemündei kutatóintézetben voltak vezető mérnökök. (A koncentrációs tábori foglyokkal működtetett rakétagyár sok háborús bosszúságot okozott a szövetségeseknek, és a háború után szovjet kézbe került technológiák állítólag jelentős előnyökhöz juttatták a Szovjetuniót az űrversenyben.) Az egyiptomi fegyverkezési program két kulcsszereplője Eugene Sänger és Wolfgang Pilz, két nemzetközileg is elismert tudós, akik Stuttgartban lettek vezető kutatók tíz évvel a háború lezárása után. A háború sújtotta Németországban azonban nem voltak elégedettek a lehetőségeikkel, így ők maguk vették fel a kapcsolatot a Nasszer vezette Egyiptommal, felajánlva szolgálataikat egy új, ballisztikus rakéta kifejlesztésére.
2019.12.12. (XXIII/50)
