Kereső toggle

Ügynökök az ellenség szívében

Hogyan segítette két Moszad-ügynök Izrael háborúinak sikerét? Második rész

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sorozatunk első részében arról írtunk, hogy az 1960-as években hogyan hiúsította meg a Moszad Egyiptom rakétaprogramját egy náci háborús hős beszervezésével. Azonban Szíria esetében másik módszerhez kellett nyúlniuk.

A Moszad vezetése úgy határozott, hogy a szovjet típusú kémkedéshez hasonlóan megpróbálnak egy olyan embert beépíteni a szír vezetésbe, aki közvetlenül tud jelenteni az ellenség stratégiájáról. Ehhez olyan valakire volt szükségük, aki amellett, hogy hibátlanul beszélt arabul, könnyen eligazodott az arab világban. Lehetőségből nem volt hiány, hiszen az alijázók naponta érkeztek a világ minden tájáról az országba. A szervezetbe leadott jelentkezéseket böngészve végül megtalálták az ideális jelöltet: Eli Cohent, aki Egyiptomban született és nőtt fel zsidó szülők gyermekeként, 1956-ban érkezett Izraelbe, miután az egyiptomi hatóságok kiutasították cionista szervezkedésért.

A biztosítási ügynök akcióban

Cohen, akinek történetét a nemrégiben megjelent A kém című sorozat is feldolgozta, már az alijázása után egyből jelentkezett az izraeli katonai elhárításhoz. Mivel az irodai munkát unalmasnak találta, szeretett volna a Moszadnak dolgozni – jelentkezését viszont akkor elutasították. Ezt követően egy Tel-Aviv-i biztosítócégnél dolgozott, amíg egyik nap meg nem keresték a Moszad emberei a már fent részletezett titkos küldetés lehetőségével. Cohen feladata a következő volt: helyi üzletembert játszva a szír politikai elit bizalmába kellett férkőznie. Miután elsajátította az arab szír dialektusát, Cohen családját hátrahagyva Argentínába utazott, ahol álnéven a helyi szír közösség egyik prominens tagjává vált, mint sikeres üzletember. Többek között itt férkőzött Amin al-Hafiz, Szíria későbbi elnökének bizalmába is.

Két év múlva, 1962 februárjában költözhetett Damaszkuszba, ahol csakhamar kedvelt vendége lett a társadalom krémjének szervezett vad partiknak is – sőt ilyeneket ő maga is szervezett a lakásán. Itt bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után a vendégek nyelve megeredt, és mindenféle hasznos információkat pletykáltak ki Cohennek, aki gondosan ügyelt rá, hogy józan maradjon. A megszerzett híreket egy, a lakásán beépített titkos rádióállomásról továbbította a Moszadnak Izraelbe.

 

Az ügynökélet nehézségei közé tartozott, hogy Cohen még a saját feleségével sem oszthatta meg küldetésének részleteit, helyette csak annyit mondhatott, hogy az izraeli államnak dolgozik. Az ügynök az akció alatt mindössze háromszor utazhatott haza a családjához, utoljára 1964 novemberében. Ekkor azonban jelezte feletteseinek, hogy nem akar visszamenni a terepre, mivel a szír elhárítás egyik embere gyanúsan kezdett viselkedni vele.

Az ingyenes tanácsadás veszélyei

A kint töltött két év alatt Cohen számos olyan információt szolgáltatott a Moszadnak, amelyek később kulcsfontosságúnak bizonyultak a szírek felett aratott gyors győzelemben az 1967-es hatnapos háborúban. Utolsó évében kapcsolatainak köszönhetően a szír védelmi miniszter egyik tanácsadójának nevezték ki. Egy, a Golán-fennsíkon tett látogatásuk után ebben a minőségében győzte meg a minisztert arról, hogy a tűző napsütéstől szenvedő katonák érdekében a határmenti titkos állomások mellé ültessen a hadsereg árnyékot adó eukaliptuszokat. Az izraeli hadsereg a hatnapos háborúban ennek köszönhetően tudta pillanatok alatt lokalizálni és megsemmisíteni az ellenséges szír állásokat.

Felettesei az értékes információkat látva végül meggyőzték Cohent, hogy utoljára még utazzon vissza Szíriába – ez azonban végzetes hibának bizonyult. Cohen rádióját a szír elhárítás nem sokkal ezután lehallgatta, és a Moszad ügynökét börtönbe zárták. Ezt követően egy, a nemzetközi jog szerint törvénytelen eljárásban halálra ítélték, majd a világ számos vezetőjének közbenjárása ellenére 1965 májusában Damaszkuszban nyilvánosan felakasztották.

Cohen földi maradványait a Moszad és Izrael törekvései ellenére a mai napig sem sikerült Izraelbe szállítani. Biztonságpolitikai szakértők szerint az ügynök koporsóját a szír vezetés többször is titokban újratemette, nehogy az izraeliek nyomára bukkanjanak – ez olyannyira jól sikerült, hogy állítólag már Szíriában sem tudják a sír helyét.

Dan Raviv, a Spies Against Armageddon (Kémek Armageddon ellen) című könyv szerzője rámutat, hogy Cohenen kívül számos ilyen ügynöke volt (és természetesen van is) Izraelnek, azonban róluk (akik nem buknak le), valószínűleg sosem fogunk megtudni semmi konkrétat. Mondanunk sem kell, hogy a kémelhárítás történetében nem sok lebuktatott Moszad-ügynököt tartunk számon…

Izrael mentőangyala

Láthatjuk, hogy a Moszad még attól sem riadt vissza, hogy az ellenség legfelső köreibe építse be saját embereit. Azonban Zvi Zamir, a Moszad korábbi vezetője szerint a legértékesebb hírforrás, akit a Moszad valaha is beszervezett, nem egy ilyen ügynök volt, hanem Ashraf Marwan, Nasszer egyiptomi elnök veje és a következő elnök, Szadat legbizalmasabb tanácsadója. A következőkben Uri Bar-Joseph, Izrael mentőangyala című könyvének segítségével mutatjuk be az elképesztő történetet (balra).

Ashraf Marwan 1965-ben diplomázott le a Kairói Egyetemen, ami után egyből besorozták az egyiptomi hadseregbe. Katonaként ismerkedett össze az elnök lányával, Mona Nasszerrel, akit egy évvel később az elnök rosszallása ellenére is feleségül vett. Az ifjú férj karrierje innentől kezdve érthető okokból meredeken ívelt felfelé, hiszen egyből az elnöki gárdában kapott állást. 1968-ban azonban apósa szigora elől továbbtanulás ürügyén Londonba menekült családjával, ahonnan Nasszer csakhamar visszahívatta nagyzoló életmódja miatt, és még szorosabb felügyelet alá helyezte vejét.

Az ifjú titán bosszúja

A kegyvesztett Marwan azonban nem hagyta ennyiben a történteket. Így történt, hogy 1969-ben Izrael londoni nagykövetségén egy különös hívást fogadtak: egy fiatalember állítása szerint Nasszer egyiptomi elnök veje, jó pénzért (egyes becslések szerint szolgálati ideje alatt mintegy egymillió dollár ütötte a markát) felajánlotta szolgálatait a Moszadnak. Az izraeliek először gyanakodva fogadták, ám több találkozó és hitelesnek bizonyult titkos információk átadása után Marwan meggyőzte őket a megkeresés valódiságáról.

1970-ben Nasszer halála után Anvar Szadat lett Egyiptom új elnöke. A váltást követő politikai tisztogatási hullám azonban a kegyvesztett Marwant nem érintette, sőt, egy Nasszer-hívek által tervezett puccskísérlet lebuktatása után Szadat személyes tanácsadójának tette meg a még mindig csak 27 éves kémet…

Marwan ebben a bizalmi pozícióban nemcsak a legféltettebb katonai titkokhoz fért hozzá, hanem kifejezetten jó kapcsolatokat ápolt a környező országok, mint például Líbia vagy Szaúd-Arábia vezetőivel is.  Amellett, hogy az elnök személyes tanácsadójaként részt vehetett a legtitkosabb katonai és külkapcsolati tárgyalásokon, több ízben még Szadat és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió főtitkára beszélgetésének is fültanúja volt.

A sűrű teendők közepette Marwan nem felejtkezett el a titkos iratok és beszélgetések gondos dokumentálásáról.  Golda Meir izraeli miniszterelnök és Moshe Dayan védelmi miniszter időről időre részletes beszámolókat kaptak az „angyal” fedőnevet viselő ügynöktől. Izrael ennek segítségével sikeresen térképezhette fel ellenségeinek haderejét.

jóm Kippúri segítség

1972-ben Marwan figyelmeztette az izraelieket: Egyiptom májusban támadásra készül. Az izraeli hadsereg készültségbe helyezte magát, de a háború Szíria felkészületlensége miatt végül elmaradt. Az izraeli katonai vezetés háborús félelmei lecsillapodtak, bizalmuk pedig megingott Marwanban: mi van akkor, ha a legnagyobb hírforrásuk valójában kettős ügynök?

Így történt, hogy amikor 1973-ban Marwan az egyiptomi haditervek konkrét bemutatásával figyelmeztette az izraelieket a közelgő háborúra, a katonai vezetés nem adott hitelt szavainak. Az „angyal” érzékelte a bizalmatlanságot, és dühödten kereste fel tartótisztjét Londonban mindössze 44 órával az egyiptomi támadás megindulása előtt. Ennek köszönhetően alig pár órával a támadás előtt az izraeliek mobilizálták hadseregüket. Az ellenséges csapatok mozgását összevetve a Marwan által küldött tervekkel, az izraeli vezetés végül rájött, hogy az „angyal” megbízható, információi pontosak – a komplett támadási terv a kezükben volt. Marwan figyelmeztetései végül megakadályozták az arab államokat abban, hogy támadásuk teljes meglepetésként hasson. Többek között ennek köszönhető, hogy Izrael nem veszítette el a kulcsfontosságú Golán-fennsíkot a háború elején, és végül győzelmet aratott legnehezebb háborújában.

Az ügynökélet árnyoldalai

A jóm kippúri háború után Marwan különböző vezető tisztségeket töltött be az egyiptomi vezetésben Szadat 1981-es meggyilkolásáig. Ekkor családjával Londonba költözött, ahol titokzatos, de rendkívül sikeres üzletemberként lett ismert. Egészen 1998-ig dolgozott a Moszadnak.

2002-ben (5 évvel halála előtt) Ahron Bregman izraeli tudós buktatta le az akkor már milliárdos, elismert Marwant mint izraeli kémet, aki egy idő után elkezdte félrevezetni a zsidókat. Az arab világban a leleplezés érdekes reakciókat váltott ki, hiszen több arab vezető, köztük Hoszni Mubarak is terjeszteni kezdte, hogy Marwan valójában kettős ügynök volt. Bregman egyébként később megbarátkozott az ügynökkel, aki felkérte, hogy segítse emlékiratai megírásában. A szenzáció azonban Marwan számára végzetes következményekkel járt: 2007-ben pontosan azon a napon amikor Bregmannal találkozott volna, a szárnyaszegett „angyal” máig tisztázatlan körülmények között kizuhant londoni luxuslakásának teraszáról, és szörnyethalt.

Olvasson tovább: