Kereső toggle

Ez nem sci-fi lesz

Mit keresünk az űrben?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos szerint most van a legjobb pillanat, hogy a robbanásszerű fejlődésben lévő űriparba Magyarország is jobban bekapcsolódjon.

Egy magyar űrhajós 2024–2025-ben 3-6 hónapon keresztül végezhet majd tudományos munkát a Nemzetközi Űrállomáson – többek között ez is a része annak a magyar-orosz űrkutatási projektnek, amelynek elindításáról Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz orosz állami űrkutatási vállalat igazgatója állapodott meg Moszkvában a múlt héten. A miniszter által magyar részről 7-10 milliárd forintosra taksált projekt mellett államközi keretbe foglalják azokat az Oroszországban jelenleg folytatott űrprojekteket, amelyekben eddig is volt magyar hozzáadott technológiai érték (jelenleg három ilyen van, ezek alapvetően mikroműhold-flottákat, valamint a Nemzetközi Űrállomás megújított eszközállományát hivatottak előállítani). A miniszter korábban arról is beszélt: a célok között szerepel, hogy 2024-ben Magyarország önálló műholdat állítson Föld körüli pályára, illetve előkészítő szakaszban van egy űridőjárási misszió is, amelynek keretében magyar mikroműhold-flotta épül.

„A magyar űripar egyelőre sci-fi kategóriának hangozhat, mert keveset beszélünk róla, ugyanakkor az a helyzet, hogy a magyar űripari vállalatok és a magyar egyetemek űriparral és űrtechnológiával foglalkozó kutatócsoportjai messze földön híresek, az egész világon elismerik a teljesítményüket. Nem véletlen, hogy a jelenleg zajló orosz űrkutatási projektekben is, kevéssé ismert módon, a magyar hozzáadott érték már rendkívül magas” – fogalmazott Szijjártó Péter. Hozzátette: a kutatásoknak és a magyar űrhajós világűrbe juttatásának költségeit nem teljes egészében készpénzben kell majd kifizetni a Roszkoszmosznak, hanem a magyar hozzáadott szellemi értéket, kutatási eredményeket „az orosz fél beszámítja” majd.

Miért kell embert küldeni?

A magyar űrtervekkel kapcsolatban ugyanakkor több kérdés, illetve kritika is felmerült. Az egyik ilyen, hogy megéri-e a befektetés, vagy ha már mindenképpen űrprogramban gondolkozik a kormány, akkor nem lenne-e költséghatékonyabb az ember helyett még több eszközt juttatni a világűrbe, és azokkal automatizált méréseket, kutatásokat végezni (ezen a területen egyébként is évtizedek óta jól teljesít a magyar űrszakma). Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos a Hetek megkeresésére hangsúlyozta, hogy az emberes űrrepülés kapcsán megnyíló lehetőségek az egész magyar tudományos életet fel tudják pezsdíteni, fel tudják rázni.

„A Nemzetközi Űrállomás egy olyan speciális laboratórium, amilyenből csak egyetlenegy áll az emberiség rendelkezésére, és működési időtartama alatt csak néhány száz kutató kaphat lehetőséget arra, hogy ott dolgozzon. Az űrben elvégezhető alap-, illetve alkalmazott kutatások és az ezekre alapuló szolgáltatások a mai civilizáció mindennapjainak az egyik alapját képezik, elég csak a meteorológiára, a navigációra vagy a hírközlésre gondolni. De ugyanilyen fontosak azok a tudományos kutatások is, amelyek az emberi szervek működését, a keringést, a csontvázszerkezetet vagy az izomszövetet vizsgálják. Ezeket értelemszerűen nem lehet automatizált módon elvégezni, szükség van hozzá az emberi jelenlétre” – fogalmazott Ferencz Orsolya.

Mint mondta: a magyar űrhajós által elvégzendő kutatási tervet egy közös orosz-magyar tudományos bizottság fogja véglegesíteni, de azt már most tudni lehet, hogy ezek három fő téma, az anyagtudományok, az űrélettan és a Föld környezetének vizsgálata köré csoportosulnak. Az űrbiztos szerint egyébként a 2024–2025-ös céldátum nem irreális, normál esetben ez elég a kiválasztásra és a kiképzésre, a szűk keresztmetszetet inkább a Nemzetközi Űrállomás előre betáblázott sűrű programterve jelenti – ebbe kell beilleszteni a magyar űrhajós munkáját. 

A költségek tekintetében az űrbiztos hangsúlyozta, hogy „nem bedolgozunk” az oroszoknak, hanem egy kölcsönösen előnyös megállapodás született, hiszen a magyar tudósok – akiknek a munkáját a Roszkoszmosz beszámítja – egyedülálló kutatási, kísérleti lehetőségekhez jutnak.

Ferencz Orsolya hozzátette: az űrkutatás, illetve az űripar globálisan robbanásszerű fejlődésben van, így „a legjobb pillanatban vagyunk ahhoz, hogy a meglévő komoly alapjainkra újra építeni tudjunk”. Megjegyezte: az eddigi magyar űreredmények sorába illeszkedik az a projekt is, amelynek keretében december elején sikeresen Föld körüli pályára állt a műegyetemi fejlesztésű SMOG-P és a magánfinanszírozású ATL-1 pikoműhold (az utóbbi 5x5x10 centiméteres, az előbbi pedig ennek fele). „Eddig az volt az általános szakmai vélemény, még az Európai Űrügynökség is ezen az állásponton volt, hogy az ilyen kisméretű eszközök túl kicsik ahhoz, hogy működtetni lehessen őket a világűrben. Ugyanakkor a most felbocsátott hat pikoműhold közül egyedül a két magyar eszköz működik, és ma már tudományos értékű adatcsomagokat továbbítanak a Földre, a másik nemzet négy műholdja nem üzemel. Vagyis bizonyítani tudtuk, hogy ez az út járható” – mondta az űrbiztos.

Magyar űripari sikerek

„A magyar űripari szakemberek hagyományosan a világ élvonalába tartoznak, az általuk fejlesztett berendezések az elmúlt 40 évben számos nemzetközi együttműködés keretében nemcsak feljutottak a világűrbe, de kivétel nélkül jól is működtek” – erősítette meg a Heteknek Both Előd fizikus, csillagász, aki 17 éven át vezette a 2014-ben megszüntetett Magyar Űrkutatási Irodát. Mint mondta, az eddigi legnagyobb teljesítmény Farkas Bertalan űrrepülése volt, de 1985-ben a Halley-üstököshöz indított két Vega űrszonda műszereinek egyharmada is magyar volt, a Pille dózismérő – amit először Farkas Bertalan használt a Szaljut–6-on – pedig a Nemzetközi Űrállomás eszközparkjának a részévé vált. Az űrállomáson egyébként magyar kísérletek is helyet kaptak már, amelyek többek között az agyműködést, az űridőjárást vagy az űrkörnyezetet vizsgálták.

Both Előd szerint mindez annak fényében igazán nagy teljesítmény, hogy a magyar „űrköltségvetés” eddig viszonylag szerény volt a maga 5-6 millió eurós szintjével (miközben a skála másik végén az Egyesült Államok 20 milliárd dollárt költ a civil űrkutatásra, és ugyanennyit a katonai programokra). Mint mondta, a „legforróbb” űrkutatási területek közé tartozik a földmegfigyelés, a meteorológia, az éghajlatváltozás vagy éppen a termésbecslés, ám ezek többnyire műholdas projektek.

Azzal kapcsolatban, hogy mekkora tudományos potenciál van az emberes űrrepülésben, a szakember azt mondta, ez attól függ, hogy a magyar asztronauta milyen tudományos programot tud majd végrehajtani a Nemzetközi Űrállomáson. „Farkas Bertalan annak idején 8-10 kísérletet végzett el. Az eredmények kiértékelése évtizedekre meghatározta az egész magyar űrtevékenységet és a kutatási irányokat, különösen az űrélettan, a távérzékelés, az anyagtudományok vagy éppen a dozimetria (sugárdózis mérés – a szerk.) területén. Mindeközben voltak olyan űrhajósok más szocialista országokból, akik nem vittek magukkal átütő tudományos programot, így az ő esetükben nem lehetett komoly eredményekről beszélni” – fogalmazott Both Előd.

Olvasson tovább: