Kereső toggle

Még sötétebb lovag

Joaquin Phoenix élete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hatalmas érdeklődés övezi a most mozikba kerülő legújabb Joker filmet. Nem véletlen, hogy az egykor Heath Ledgert is felemésztő ördögi karakter eljátszására éppen Joaquin Phoenixet kérték fel. Egy bizarr szekta és egy elveszített testvér drámai története.

Feszült és egyben izgatott várakozás előzte meg a legújabb Joker-film vetítését, nemcsak az Egyesült Államokban, még idehaza is. A DC szuperhős-világának legjelentősebb gonosz szereplője körül már a képregénysorozat is nagy kultuszt teremtett, az elmúlt évtizedekben történt megfilmesítések pedig tovább gerjesztették a hype-ot a karakter körül. A legutóbbi nagyszabású produkció bemutatásakor 2012-ben a coloradói Aurorában egy filmvetítésen tömeglövöldözés is történt, amely során 12-en meghaltak, és 59-en megsebesültek. Ráadásul A sötét lovag című film főszereplője, a kor egyik legkiemelkedőbb színésze, Heath Ledger tragikus módon mindössze 28 évesen a forgatást követően gyógyszertúladagolásban elhunyt. Nem véletlen, hogy most a figyelem nemcsak az Oscar-esélyes filmre, hanem a Joker bőrébe bújó Puerto Ricó-i színészre is irányul.

Őrült szekta, ahol prostitúcióval toborozták a tagokat

Kevesen tudják, de Joaquin Phoenix anyai ágon még magyar felmenőkkel is bír. Arlyn ugyanis egy magyar és egy orosz zsidó házasságából született már az Egyesült Államokbeli Bronxban. A ’60-as évek nagy lázadó korszakában otthagyta a családját, és autóstoppal Kaliforniáig utazott, ahol megismerkedett John Lee Bottommal. A pár valóságos hippi életmódot folytatott, városról városra utazgatott a nyugati parton, közben két gyermekük is született.

1972-ben aztán csatlakoztak az Isten Gyermekei (Children of God) elnevezésű vallásos jelleget felvevő bizarr szektához. A mozgalmat a keresztény misszionárius családban felnövekvő David Berg alapította, aki nemcsak az apokalipszis rettentő közelségét, de a rendszerből kiszakadt kommúnákban megélt hitközösséget is hirdette. Híveivel alapvetően levelekben kommunikált; a Bottom család csatlakozásakor a mozgalom már 130 különböző közösséggel bírt világszerte.

Berg a hatvanas évek végén rendkívül népszerű Jézus-mozgalom különböző elemeit kezdte el valamilyen szürreális módon ötvözni a kor szexuális szabadosság-ideológiájával. Ebből születtek meg az olyan perverz tanítások, mely szerint a férfiak poligámiára lettek teremtve, a szexuális vágyakat pedig az isteni akarat szerint bárkivel, bármikor, bárhogyan ki lehet élni. Ebbe beletartozott a családtagok közötti vérfertőzés, a kiskorúakkal való visszaélés és a gyerekházasság is. (Volt olyan szóróanyaguk, amiben a 12 éveseket bátorították a gyerekvállalásra, Berg házasságon kívüli gyermeke, Rodriguez huszonévesen pedig azért lett öngyilkos, mert pár éves korától kezdve rendszeresen zaklatták szexuálisan.)

A Bottom család (később Phoenix) állítása szerint erről semmit sem sejtett, mindössze örült annak, hogy egy szoros összetartó közösség része. Ennek a puszta emberi kapcsolatokon túl sok materiális haszna nem volt, a tagok többnyire súlyos szegénységben éltek. Joaquinék gyermekkora is azzal telt, hogy az utcán különféle performanszokat előadva koldulták a kenyérre valót, miközben Istenről énekeltek a járókelőknek. John Lee-ből a különféle missziós utazások során elöljáró lett a mozgalomban, kinevezték Venezuela „püspökévé”. A Dél-Amerikát, Mexikót és Puerto Ricót is bejáró szülők végül 1978 körül ábrándultak ki az addig is hatósági össztűz alatt álló szektából, amikor annak vezetése a teljes tagság elé tárta „flirty fishing” (flörtölve halászás) tagtoborzó irányelvét. Ennek lényege abban állt, hogy a női követőket arra kérték, hogy szexuális kapcsolatokon keresztül „térítsenek meg” új embereket a mozgalomhoz. Becslések szerint ilyen szakrális jellegű prostitúcióval a mozgalom 13 év alatt mintegy 280 ezer embert „ért el”. Ez aztán olyan vitát generált a közösségen belül, hogy a tagság 10-15 százaléka otthagyta az Isten Gyermekeit.

A Venezuelából Floridába hajón átcsempészett család ezt követően új családnevet választott magának, a Phoenixet, az egyiptomi mitológiából ismert hamvaiból feltámadó főnix után, jelezve az újrakezdés komolyságát. A névváltoztatás amúgy egyfajta heppje volt a családnak, Arlyn a nevét Heartra (szív) változtatta, de Joaquint is hívták egy időben Leafnek (levél). A gyerekek is mind valamilyen természeti elemmel kapcsolatos nevet kaptak: River (folyó), Rain (eső), Liberty (szabadság), Summer (nyár). Talán ez is jól szimbolizálja azt a sajátos gondolkozásmódot, ami őket jellemezte.

Hároméves korából Joaquin például a mai napig élesen fel tudja idézni azt az emléket, amikor az Amerikába tartó hajóúton megfogadta, hogy sosem eszik állati eredetű ételt. Ott evett életében először tortát, a hajó legénységétől ráadásul kapott egy a szállítmányból kivett dömpert is. Mégsem ez a mozzanat volt rá a legnagyobb hatással, hanem az, hogy a vízből kiugráló halakat a halászok hogyan fogták ki, és hogyan csapták azok fejét a falhoz. Ekkor a Phoenix fiúk kiabálva kérték számon az anyjukon, hogyan adhatott nekik ilyen „brutálisan megkínzott” állatokat enni. Azóta az egész család áttért a vegánizmusra, Joaquin pedig az állati jogok egyik legaktívabb szószólója.

Családi tragédia

Los Angelesbe kerülve az anyagi helyzetük egy cseppet sem javult. A gyerekek folytatták az utcai performanszokat, éjjelente pedig egy autóban aludtak. Időközben Arlyn-nek azonban sikerült elhelyezkednie titkárnőként az NBC-nél, majd kitartóan könyökölt a különböző menedzsereknél, hogy a gyerekei számára különböző színészi lehetőséget szerezzen. Így hozta össze a szerencse Iris Burtonnal, aki akkoriban a legtöbb ismert hollywoodi gyereksztárt segítette a filmes szakmában. Így mindannyian kaptak kisebb-nagyobb szerepet különféle reklámokban és sorozatokban (az üdítőitalos és gyorséttermi reklámot az anyuka kategorikusan tiltotta).

A két fiú különösen kiemelkedett a testvérek közül, főként River, aki valóságos tinibálvánnyá nőtte ki magát az egyre nevesebb filmszerepei révén (Állj mellém; Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag; Otthonom, Idaho stb.), amelyekben olyan neves színészekkel játszott együtt, mint Harrison Ford, Robert Redford, Sandra Bullock és Keanu Reeves.

River nagyon korán rákapott a kábítószerre, komoly gondja akadt az alkoholizmussal is. Barátai szerint szinte csak a szexualitás körül forogtak a gondolatai, egy interjúban még arról is beszélt, hogy a szüzességét 4 éves korában veszítette el (az állítását azért vették sokan komolyan, mert a szektában, amiben gyerekként felnőtt, ez egyáltalán nem volt ritka jelenség). Szülei elváltak, édesapja alkoholproblémái rá is komoly hatással voltak. 1993-ban mindössze 23 évesen testvérei (Joaquin és Rain) karjaiban halt meg drogtúladagolásban egy hollywoodi night club bejáratánál. A Johnny Depp tulajdonában levő The Viper Roomba magával Depp-pel és a Red Hot Chilli Peppers gitárosával érkezett, az orvosi jelentések szerint az ott körbejáró heroin és kokain keveréke okozta a szervezetében a halált. A tragédiát követő napokban, hetekben az akkor még 19 éves Joaquin kétségbeesett 911-es hívása kiszivárgott, és bejárta a teljes sajtót. Nem csoda, hogy a család egységesen elmenekült egy időre Costa Ricara az őket zaklató riporterek elől.

Az ifjabbik Phoenix fiút nemcsak a haláleset rázta meg, hanem az is, ahogy a sajtó reagált az esetre. „Úgy éreztem, hogy tiszteletlenek és tapintatlanok voltak velem. Pont akkor, amikor életem legnagyobb fájdalma ért. Nem akartam elhinni, hogy ilyen érzéketlenek az emberek.” – nyilatkozta akkor. Talán ezzel is magyarázható, hogy Phoenix azóta sem áll kellemes interjúalany hírében.

Később aztán a családból Joaquin mégis visszatért a színészkedéshez, nagyrészt köszönhetően a bátyjának. Abban az időben ugyanis, amikor River öccse az akkor már külön élő apjához utazott Dél-Amerikába feladva karrierjét, utánanyúlt, és bátorította, hogy ne hagyjon fel a szerepléssel. Az idei Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon Joaquin fel is idézte, miként ültette le bátyja 15 évesen, és nézette meg vele egymás után többször is a Dühöngő bika nagysikerű boxfilmet, és győzte meg arról, hogy ő még nála is nagyobb sztár lesz a szakmában. Az is lett.

Az emberi lélek 50 árnyalata

„Phoenix mindig nagyon intuitíven ráérez az emberi psziché sötét oldalára” – írta a Variety újságírója egy róla készült riportban. S valóban, a tinédzserkori szerepeket követően a színészt valahogy sorra megtalálták a gonosz, zavart vagy éppen a társadalomból kitaszított karakterekkel. A hírnév felé vezető úton az ezredfordulón készült Ridley Scott klasszikus, a Gladiátor hozta meg az áttörést, ahol a Marcus Aureliust meggyilkoló őrült Commodus császárt alakította. Játékáért a legjobb férfi mellékszereplőért járó Oscar-díjra jelölték.

A másodhegedűs szerepe, mint olyan, úgy tűnik, nagyon bevált neki – hiszen a 2002-es Jelekben, és a 2004-es A faluban is kiválóan alakította előbb a földönkívüliekkel küzdő testvért, majd az ismeretlen felfedezése után vágyódó fiatalt. A főszereplői karrierjében az első nagyobb alakítás a Johnny Cash életét bemutató A nyughatatlan volt, amely filmnek az összes betétdalát maga Phoenix énekelte el. Külön érdekesség, hogy a 2005-ös alkotásban, amely miatt szintén Oscarra jelölték éppen egy olyan művész bőrébe bújik, aki 12 éves korában elveszítette a bátyját egy körfűrész okozta balesetben.

 Innentől egy kisebb lejtmenet következett a pályájában. A változó színvonalú teljesítményében az is közrejátszott, hogy előbb az alkoholproblémái miatt elvonóra kellett mennie, majd nem sokkal később súlyos autóbalesetet szenvedett. Az összetört autóból egy éppen arra járó filmrendező ismerőse mentette ki.

Az sem sokat javított az imázsán, hogy sógorával, Casey Affleckkel kitalálták, hogy megviccelik a teljes filmes szakmát. Az egész azzal kezdődött, hogy Phoenix 2008-ban egy villáminterjúban félig ironikusan elejtette, hogy mostantól nem lesz képernyőn, hanem ezentúl a rapper karrierjének szenteli az életét. A bejelentést eleinte viccnek vették, de aztán Phoenix valóban eltűnt a kamerák elől, egyre inkább hajléktalan és zavart külsőt öltött. Két évvel később aztán előálltak az I’m Still Here című áldokumentumfilmmel, ami a rendező állítása szerint a színész lecsúszását, lezüllését mutatta be. A drogozást, meztelenséget és más szánalmas jelenetet bemutató alkotást a kritikusok nem fogadták jól, azt meg a szakma pláne nem vette jó néven, hogy Affleck bejelentette, az egész csak egy tökéletesen megkomponált, jól megrendezett átverés. Egy újságíróban azonban felmerült, Phoenix tényleg nem lehet teljesen százas, ha egy ilyen forgatásra áldozott két teljes évet.

Az újbóli visszatérése után ismét pályára állt, és azóta is sorban szállítja a sikeresebbnél sikeresebb filmeket, amiben szinte kivétel nélkül zavartan viselkedő, hányattatott sorsú karaktereket alakít. Az A nő című filmben például egy a számítógépe operációs rendszerébe belezúgó férfit alakít, míg a Sosem voltál itt-ben pedig egy szisztematikus gyilkolásba kezdő veterán katonát játszik el. Tavaly került a mozikba a Bibliával szinte köszönő viszonyban sem levő Mária Magdolna című alkotás, amelyben ő alakítja Jézust, Rooney Mara pedig Máriát. (Marával a való életben párkapcsolatban élnek. A filmről a Hetek korábbi számában írtunk: Hetek, 2018.04.20 – Feminizált evangélium.)

A sorba tökéletesen beleillik a most bemutatott Joker-film, ami minden eddiginél sötétebb, realisztikusabb és egyben a relativizáló módon mutatja be a DC-univerzum féktelen főgonoszának a történetét. Ismerve Phoenix drámai élettörténetét, nem csodálkoznék azon sem, ha az amúgy nem alaptalanul hibátlan alakításáért ezúttal nemcsak a jelölést, hanem a szobrocskát is elnyerné.

Olvasson tovább: