Kereső toggle

A legsötétebb nap

Drámai változás az észak-ír abortuszügyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hét elején Nyugat-Európa egyik legliberálisabb abortusztörvényének elfogadása mellett az azonosneműek házasságának legalizálására is sor került Észak-Írországban. A több, mint két éve belpolitikai válságban szenvedő országra az angol parlament demokráciához méltatlan módon fogadta el az ominózus törvénymódosítást. Nincs azonban minden veszve Paul Coulter, evangéliumi keresztény pásztor szerint, aki több ezer főt mozgósított annak érdekében, hogy protestáljanak: ez nem az ő nevükben történt.

Alig telt el másfél év azóta, hogy az amúgy tradicionálisan keresztény Írországban népszavazáson döntöttek az abortusz legalizálása mellett. A történelmi kereszténység bukása ez? Elvesztették volna a társadalomra gyakorolt hatásukat?

– Úgy gondolom, hogy egy posztkeresztény kultúra kialakulásának vagyunk a szemtanúi mind Írországban, mind más európai országokban. Bizonyos értelemben még mindig nagy hatással vannak ránk a kereszténységből származó kulturális értékek. A méltányosság, igazságosság és a társadalmi kényszerektől való szabadság vágya a kereszténység előtt nem volt egyértelműen jelen. Most az a probléma, hogy ezekről az amúgy jogos emberi igényekről próbálják meg levágni a keresztény gyökeret. A posztmodern kultúránkban az individualizmus olyan extrém szintre lett emelve, hogy semmi más nem számít. Ebbe tartozik a nők abortuszhoz való „joga”. Ez nem jelenti magának a kereszténységnek a vereségét, a névleges kereszténység ugyan eltűnőben van, az igazi egyház viszont utat tör magának, hogy világosan beszéljen, és demonstrálja a hiteles kereszténységet.

 

Az észak-ír társadalom hogyan viszonyul a kérdéshez? A szomszédban népszavazáson döntöttek.

 – A mostani döntés hátterében nem az észak-írek gondolkozásmódjának a megváltozása áll. A közelmúlt felmérései azt mutatják, hogy a többség nem értett egyet ezzel a törvényváltoztatással. Tény, hogy az abortusz támogatottsága egyre növekszik, de sokan mélyen hisznek a konzervatív értékekben, ami a keresztény hitükből fakad. Nem lehet tudni, hogy egy népszavazás milyen eredménnyel zárult volna. A jelen helyzet az, hogy az emberi jogok kérdésköre miatt néhány párt megváltoztatta az álláspontját, bár a módosítás mellett nem érvelt egyik sem közülük. Ők általában a nemi erőszak, a vérfertőzés vagy a magzat rossz életesélyei miatti abortuszt támogatták. A konkrét megakadályozás érdekében azonban egyikük sem tett. Nem tudom, hogy ez a személyes nézeteik miatt van-e, vagy mert a későbbi szigorításban reménykednek.

Ha nem volt erős belföldi szándék, akkor milyen külső hatás kényszerítette ki ezt a módosítást?

– A legfőbb nyomás az angol politikusoktól származott, akik már egy ideje próbálják enyhíteni Anglia abortusztörvényeit. Teljesen dekriminalizálni szeretnék az abortuszt, szeretnék kormányrendeletbe foglalni, hogy minden orvos maga dönthessen az abortusz szükségességéről. Jelenleg ezt Angliában elméletileg csak indokolt esetben lehet megtenni. Ezzel az észak-ír döntéssel viszont precedenst teremtettek arra, amit majd az egész Egyesült Királyságban el szeretnének érni. A másik, nemzetközi szintről jövő nyomás pedig az ENSZ egyik bizottságától, a CEDAW-tól jött, ami lényegében a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésekkel foglalkozik. Ez a bizottság, nemrégen kijelentette, hogy az észak-ír abortusztörvények megsértik a nők jogait nemi erőszak és életveszély esetén. Ezekben a vitákban és kampányokban félrevezető módon azt állították, hogy ez az ENSZ álláspontja, holott az ENSZ-nek nincs az abortuszra vonatkozó kötelező erejű határozata, a döntés minden esetben az egyes nemzetek hatásköre. Különböző civil szervezetek is részt vettek a kampányban, legfőképpen az Amnesty International, ami szintén az emberi jogokkal foglalkozik. Sajnálatos, hogy egy emberi jogokkal foglalkozó szervezet olyan ügyeket támogat, amik a születendő gyermekeket megfosztják a legalapvetőbb emberi jogtól, az élethez való jogától.

 

Miért nyúlhat át London az észak-ír döntéshozók feje fölött, és hozhat ilyen sorsdöntő intézkedést?

– Ez összetett kérdés, amiben közrejátszik egy belpolitikai válság is. Az egészségügyet, ezzel együtt az abortuszt érintő kérdésekben eredetileg Észak-Írországban kellene döntésnek születnie. Mivel azonban a decentralizált kormányzat miatt számos kudarcot vallott ez a rendszer, az Egyesült Királyság kormánya a Westminster parlamentjében törvényben szorgalmazta annak mielőbbi helyreállítását. Ezt követően néhány angol politikus úgy módosította ezt, hogy hozzáadta a melegházasság legalizálását és az abortusz dekriminalizálását is. Amikor ez a módosítás engedélyezésre került az Alsóházban, már megsértették a szokásos egyezményt. Majd a képviselők, később pedig a Lordok is többségében megszavazták ezt, így végül az törvénnyé vált, annak ellenére, hogy erre egy észak-ír politikus sem voksolt. Ezenkívül pedig semmilyen nyilvános konzultációra sem került sor, ezért ez a lépés az észak-írek szempontjából a legkevésbé sem volt demokratikus.

 

Konkrétan miben változott meg az abortusztörvény? Eltérő értelmezések keringenek most az interneten. Valóban ez Európa legbrutálisabb abortusztörvénye?

– Nem vagyok biztos benne, hogy definiálhatjuk-e Európa legbrutálisabb abortusztörvényeként, de az biztos, hogy ez Nyugat-Európa legliberálisabb rendszere, mert a törvény, ami eddig védte a magzati életet, mielőtt az képes lett volna méhen kívüli életre, teljesen eltörlésre került, tehát nekik mostantól semmilyen védelmük nincsen. Az abortusz szabályozására még nincsenek konkrét jogi rendelkezések, ezeket 2020 márciusáig kell kidolgozni, most az a feladatunk, hogy ezek a lehető legszigorúbbra módosuljanak.

A gyakorlatban jelenleg az orvosok abban az esetben végezhetik el az abortuszt, ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, illetve ha súlyos vagy halálos rendellenesség esete áll fent. A „súlyos” kifejezés azért aggasztó, mert nincs konkrétan definiálva, hogy az mit jelent, az orvos maga döntheti el, hogy mi számít annak. Más esetben az orvosnak be kell utalnia a kismamát a központi ellátórendszerbe, majd Angliában elvégzik az abortuszt – minden ezzel járó költséget az állam áll. A másik tényező pedig az, hogy mostantól semmi sem állítja meg azokat a magánkézben lévő szolgáltatókat, akik abortuszban érdekeltek, ami így az életképesség korhatáráig elvégezhető. Jelen pillanatban nem tudunk egy olyan szervezetet sem, ami ennek a végrehajtását tervezné 2020 márciusa előtt. A 28 hetes határ a már meglévő, 1945-ös törvényből származik, ami a 28. hétre teszi a méhen kívüli életre való képességet. Ez azonban ma már szinte mindenhol a 24. hétre esik, Anglia többi részén is, mivel a magzatnak ekkor már 66 százalék az esélye az életben maradásra. Elméletben, ha szigorúan a törvényt nézzük, akkor a magzatnak nincs jogi védelme. Azonban úgy gondolom, hogy a gyakorlatban nagyon kevés doktor vállalná a 24. hét utáni abortusszal járó kockázatot.

 

Lehet-e még bármit tenni az ügyben? Politikai vagy vallási oldalról van valaki, akitől markánsabb ellenállást várt volna?

– A Sinn Féin például egy progresszív liberális párt, régóta támogatják a melegházasságot, és szerették volna enyhíteni az abortusztörvényt is, tehát ez a módosítás kapóra jött nekik. Bőven vannak választáspárti szavazók, például a katolikus közösségben is, de az emberek nem egyetlen kérdést érintően határozzák meg, hogy melyik pártra szavazzanak. Ez a protestánsoknál kicsit eltérőbb, ugyanis sok evangéliumi keresztény annyira elkötelezett a kérdésben, hogy már ez az egy terület meghatározhatja, hogy kire adják a voksukat, ezért ők általában DUP- szavazók.

Megvan arról a személyes véleményem, hogy tehettek-e volna többet a politikusaink annak érdekében, hogy ez a döntés egyáltalán ne születhessen meg, de nem szeretnék senkit sem nyilvánosan bírálni. Most az a legfontosabb, hogy 2020 márciusáig minél több mindent megtegyünk az élet érdekében. Az is lehetséges, amennyiben helyreáll a belpolitikai helyzet, hogy egy új törvényt alkotunk, ami védelmezi a meg nem született magzatokat. A DUP ezt hétfőn, az utolsó napon próbálta megtenni, de ehhez mind a két közösség (katolikus és protestáns) támogatása kellett volna, csak az egyikkel nem volt lehetséges. A jövőben talán sikerül.

 

Az abortusztörvény nagy hírverést kapott a médiában, ám a melegházasság tekintetében is történt törvénymódosítás, de e tekintetben már nem volt akkora társadalmi felháborodás. Ön hogy látja ezt?

– Roppant furcsa, hogy e törvényeket szorosan együtt kezelték, mint emberi jogi ügyeket. Nem tudom, miként tekintenek erre a melegjogi aktivisták, és hogy miért nem hallottunk tőlük erről. A közvélemény kevésbé ellenzi a melegházasságot, mint az abortuszt. Ettől függetlenül sokan, főleg evangéliumi keresztények tiltakoznak mindkettő ellen. Személy szerint úgy gondolom, hogy a melegházasság nem tesz jót a társadalomnak, és jobb lenne, ha nem legalizálnák, de azért két okból is más ügyként tekintek erre, mint az abortuszra.

Egyrészt, azt a döntést, hogy valaki azonos neművel köt házasságot, két erkölcsileg felelős egyén hozza meg, nincs ez rájuk kényszerítve, míg az abortusz kiszolgáltatott egyénekre kényszerít halált. Úgy gondolom, a keresztények kötelessége az élet védelméért kampányolni.

Abban bizonytalan vagyok, hogy mennyire meggyőzhetőek azok, akik nem hisznek Istenben, arról, hogy a homoszexuális kapcsolat rossz. Mindenképp egy magasabb erkölcsi tekintélyre kell hivatkoznunk. Az abortusz esetében viszont a magzat fejlődésére tekintettel sokkal egyértelműbb a gonoszság, így a nem keresztények egyetértésére is számíthatunk ezen a téren.

 

Szeptember elején egy nagyszabású demonstrációban tiltakoztak a módosítás ellen. Mik voltak a tapasztalatai?

– Igen, segítettem a szeptember 6-ai tömegtüntetés szervezésében. A rendezvény vallási hovatartozástól függetlenül mindenki számára nyitott volt, ezzel akartunk üzenni, hogy nem csak a keresztények értenek egyet az élet szentségével, és ez az egész társadalomra kiható ügy. Rengetegen eljöttek, ami jól jelzi a társadalom álláspontját e kérdésben. Sajnos a tiltakozás politikai és jogi szinten nem nagyon mutatkozott meg, ha csak annyiban nem, hogy a DUP (amelynek több vezetője és tagja jelen volt) életpárti elkötelezettsége erősödött. Nem volt felesleges tehát az erőfeszítés, a történelem feljegyzi majd, hogy ez a módosítás nem a mi nevünkben történt. Ez egyfajta „prófétikus” állásfoglalás volt a részünkről, lehet, hogy a jövőben a társadalom hálás lesz majd, hogy ennyien tiltakoztunk ellene. Sokakat meggyőzhetett a gyűlés arról is, hogy lehet még tenni a változás visszafordításáért és a károk minimalizálásáért. November 30-án vasárnap egy még nagyobb demonstrációra készülünk, hogy kifejezzük a nemtetszésünket, mozgósítsuk az embereket a még meg nem született gyermekek védelme érdekében, és hogy segítsük a szükséghelyzetben levő nőket, hogy a magzatukat megtarthassák.

 

Ha mégis sikerülne a gyakorlatba átültetni a mostani változást, annak milyen hatása lenne? 

– Amikor egy társadalom elfogadja az abortuszt, annak drasztikus hatása van. Átformálják az egészségügyet úgy, hogy az élet megóvása és fenntartása mellett most már gyilkosságot is „szolgáltasson”. Mostantól az élethez való jog a képességtől és lehetőségtől válik függővé, nem jár egyszerű születési alapon. Így lyukadunk ki az „emberi nem-személy” kategóriához. Ettől kezdve a szülői szeretet nem feltétlen, hanem attól függ, hogy olyan gyerek fogan-e, amilyet akarunk, és akkor, amikor az kényelmes nekünk. Sokan nem fogják fel, hogy milyen drasztikus változások ezek. Ettől kezdve általános értelemben sem találnak az életnek értelmet, a létezésnek is elvész az értéke. Ez sokaknál mentális problémákhoz vezet, és sokan nem is veszik észre, hogy ehhez az abortusznak is köze van.

Szerencsére az evangélium nyíltan szól ez ellen, és arra tanít, hogy van célja az életünknek, és Isten szeret minket. Ez késztet bennünket a bűn elhagyására, aminek alapja pontosan a „választáshoz” való ragaszkodás – pedig ennek feladásában fedezhetjük föl az igazi szabadságot. Isten népének szeretettel kell szolgálnia mások felé, és hirdetnie kell a reménység evangéliumát. E törvénymódosítások arra motiválnak minket, hogy még intenzívebben dolgozzunk ezen.

Olvasson tovább: