Kereső toggle

Lesz-e magyar Texas?

Olajra léptek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt hetekben fokozott figyelem irányult a Baranya és Somogy megye határán fekvő, kissé félreeső tájra. a megnövekedett érdeklődés oka pedig nem más, mint a nemrég talált nagyobb mennyiségű kőolaj. Ha az iménti ásványkincs felfedezéséről hallunk, sokunkban azonnal dubaji felhőkarcolók vagy Texasi olajmágnások jelennek meg képzettársításként. Utánajártunk, hogy vajon a felfedezés következtében várható-e Baranya magyar Texasszá avanzsálása.

 

Szemet gyönyörködtető tájon áthaladva közelíthető meg Kétújfalu, ami a Dél-Zselic és az Ormánság határán helyezkedik el. A Szigetvártól délnyugatra, körülbelül 10 kilométerre fekvő község szélén épül az a HHE-K-3 nevű gyűjtőállomás, ahova a környékbeli, főleg Gyöngyösmelléken és Istvándiban található kutakból fogják – a még szintén kiépítésre váró vezetékek segítségével – a felhozott kőolajat szállítani.

Nagy felfedezés teljes csendben

 

A felfedezést és a következtében kialakult fejlesztéseket nem verték nagy dobra. Ennek egyik fő oka, hogy a koncessziós jogot birtokló Magyar Horizont Energia Kft. (angol nevén Hungarian Horizon Energy Ltd., a továbbiakban HHE), illetve a felette bábáskodó amerikai Aspect Energy nem tőzsdei cégek, így nem volt szükségük a hírverésre a részvények árának feltornázása végett. A témában megkérdezett szakember, Holoda Attila, az Aurora Energy Kft. ügyvezető igazgatója a szóban forgó vállalatok kapcsán elmondta: annak ellenére, hogy a sajtó számára eddig ismeretlenek voltak, a Magyar Horizont Energia Kft. valójában az egyik első nemzetközi szereplője a magyar modern szénhidrogén-bányászatnak. Még 1998-ban alapította saját tőkéből Ernyey Ibolya, a Dunántúlról elszármazott magyar–amerikai üzletasszony, aki az elmúlt 20 évben egyik legjelentősebb és legaktívabb résztvevője volt a hazai kőolaj- és földgáziparnak, egy ideig még a Magyar Bányászati Szövetség szénhidrogén-tagozatát is ő vezette. A vállalat mai tulajdonosa, az Aspect Energy később, 2004-2005 környékén kapcsolódott be az üzletbe – mára már egyedüli birtokosa a cégnek. Az elmúlt több mint 20 év során leginkább a tiszántúli területen voltak jelentős földgáztalálataik, Dévabánya, Túrkeve, Hajdúnánás és Endrőd térségében. Sikeres kitermeléseiket követően komoly kutatási technikát és pénzügyi forrásokat fektettek be a Dunántúlon is – több-kevesebb hasznosítható találattal írták be a nevüket a hazai kőolaj- és földgázkutatás, illetve kitermelés történetébe. A dél-zselici, egyesek szerint Balaton méretű „olajtóval” azonban szintet léptek.

 

Kétújfalu polgármestere, Klózer Gyula a Heteknek elmondta: nem volt új keletű a feltételezés, hogy a régióban olaj lehet. Korábban több vállalat, köztük a MOL is kutatott a területen, de nem találtak semmit. A MOL a kilencvenes évek végén vissza is adta a területi koncessziós jogot. Aztán a környező falvakban élők 2016-ban értesültek róla, hogy a HHE egy másik, a terepen végzendő feladatok végrehajtásáért felelős vállalattal, a TDE Services Kft.-vel karöltve geodéziai méréseket végez. A korszerű, kisebb mértékű földrengést előidéző technológia segítségével a talajrétegek különböző szeizmikus tulajdonságai révén alkotnak 3D-s képet arról, mi található a kéreg nagyjából 2 kilométeres mélységben lévő rétegeiben. 2017-ben már próbafúrások is történtek, majd 2018-ban a gázfáklyák is elkezdtek égni, mely közvetve jelezte, hogy kutatásaikat siker koronázta. Mivel a fejlesztés aktuális fázisában a kőolajjal feltörő, Klózer tudomása szerint egyébként jó minőségű földgázt nem tudják elszállítani, ezért azt kénytelenek elégetni. Kérdésünkre a polgármester kifejtette: tárgyalások zajlanak a céggel, hogy a gázt akár közvetlenül a helyi falvakba is bevezethetnék, ahol a lakók gyakorlatilag kivétel nélkül fával fűtenek mind a mai napig.

Aggódó helybéliek

 

A témát a G7 nevű hírportál hozta be a köztudatba, de az Index is beszámolt a felfedezés nyomán megjelenő kellemetlenségekről. Ezekről a helyi lakosok a nevüket is vállalva beszéltek. Mivel a legtöbb kút Gyöngyösmellék körül található, a falubéliek, főleg a település szélén lakók alapvetően az égő gázfáklyák folyamatos, nem túl erős, de mégis kellemetlen hangjára és a zavaró éjszakai fényére panaszkodnak. Mivel a gyűjtő irányába futó csővezeték telepítése még zajlik, a cégek tartálykocsik segítségével szállítják el a kitermelt nyersanyagot. A régió közútjai azonban nem ilyen szintű terhelésre lettek megépítve. Bár az általunk megkérdezett, a helyi vendéglátóipari egységben üldögélő házaspár nem panaszkodott, a megnövekedett forgalmat ők is érzékelték. Beszélgetésünk alatt is, mintha csak a helyzetet akarná illusztrálni, megjött egy tartálykocsi, majd rövidesen tovább is ment. Beszámolójuk szerint az égő gázfáklyák zaját nem hallják, bár ők a falu központjában élnek. A házaspár kérdésünkre kifejtette: annak ellenére, hogy a faluban sokan igyekeznek a fokozott teherforgalomra fogni az épületük állagának romlását, véleményük szerint ez nehezen bizonyítható, mivel a településen lévő házak többsége már amúgy is koros és leharcolt állapotban van. Úgy látják, némi összefüggés lehet, de ezt igazolni problémás. Tudomásuk szerint a munkálatokat végző cég ígéretet tett az utak felújítására, valamint minőségük megőrzése érdekében erőfeszítéseket tesznek, hiszen – teszi hozzá a férfi – nekik is érdekükben áll ez, mivel a tehergépjárművek futóművének sem használ a „hepehupás és kátyús” út. Istvándiban a lakosság aggályait a polgármester ismertette. Az ottani polgárok az utak gyors romlásán és a házakban keletkezett károkon túl a víz gázszagú voltára és a daganatos betegségektől való megnövekedett félelemre panaszkodtak. A környezetvédelmi aggályokat a HHE alapos tájékoztatással igyekezett eloszlatni. Ennek során kihangsúlyozták, hogy a vezetékek a legmodernebb, többpontos ellenőrző rendszerrel lesznek felszerelve, melyek szivárgás esetén azonnal leállítják a nyersanyag továbbítását. Kétújfalu polgármestere elmondta, ilyen esetben a vállalat kész lenne a károsodott talajt elszállítani és azt jó minőségű földdel pótolni. A fáklyák működésének ideje alatt ugyan egyes káros anyagok szintje megnő a levegőben, de a cég nyilvános mérési adatai szerint azok mennyisége a potenciálisan egészségkárosodást okozó határértékek alatt van. Bár ez a helyi lakosokat valószínűleg nem vigasztalja.

Jól is jön, meg nem is

 

A környező falvak lakosainak aggályai ellenére Kétújfaluban a főút mentén található kereskedésben egy helybéli hölgy kifejtette, ők nem sokat tapasztalnak a megnövekedett teherforgalomból, azonban azt észrevette, hogy az adott közértbe jóval többen járnak, mióta a falu határában a gyűjtő munkálatai zajlanak. Véleménye szerint a kőolaj kitermelése végső soron jót tesz majd a régiónak. A polgármester is bizakodóan tekint a jövőbe a beruházás kapcsán. A teherforgalom tekintetében elismeri, hogy Kétújfalu kevésbé érintett, mint a szomszédos Gyöngyösmellék, hiszen a tartálykocsik főleg az iménti falu és a Szigetvár közötti közvetlen szakaszon közlekednek. Hozzáteszi azonban, hogy tudomása szerint a projektben érdekelt cégek minden tekintetben együttműködőek, és biztosították a térség vezetőit, hogy mindent megtesznek a kellemetlenségek kiküszöbölésének vagy minimalizálásának érdekében.

A megnövekedett iparűzési adó kapcsán Klózer Gyula felhívta a figyelmünket egy lehetséges buktatóra. Mint kifejtette, Kétújfalu esetében tavaly az említett összeg közel 115 millió forint volt, míg a falu bevételeinek nagy része, több mint 300 millió forint pályázatok formájában érkezett. A megnövekedett iparűzési adó 

miatt a térség falui azonban kikerülhetnek a hátrányos helyzetű település kategóriájából, ami a pályázatok esetében magasabb önrész vállalását jelenti. Az aktuális pályázatok esetében a megnövekedett önrész biztosításának kényszere így gyakorlatilag elszipkázhatja az adóbevétel jelentette pluszt. Számolni kell továbbá azzal is, hogy a központi költségvetési normatívája az érintett településeknek csökkenni fog. Mindezek ellenére Klózer Gyula bizakodó. Úgy véli, szakszerű és felelős gazdálkodással, illetve a korábbi években kialakított sikeres finanszírozási koncepció segítségével a környék végül profitál majd a kialakult helyzetből. 

A munkalehetőségek kérdéskörét érintve elmondta, a helyiek főként mezőgazdasági tevékenységből élnek, csak egy-két kisebb vállalkozás működik. Ezek közé tartoznak a vendéglátóipari egységek, melyek forgalma a beruházásokra érkező munkásoknak köszönhetően megnövekedett. Mivel azonban a projekt keretében végrehajtandó feladatok speciális képesítést, olajipari szakértelmet igényelnek, a helyi munkavállalói szándék és az igények nehezen találkoznak. Holoda Attila véleménye szerint szinte kizárt, hogy tömegesen új munkahelyek jöjjenek létre az olajipari szempontból képzetlen helyi munkaerő számára. Úgy látja, hazánkban jelenleg elegendő számú képzett olajipari szakmunkás, technikus és mérnök található, így a kutatás és a termelés során őket fogja alkalmazni a vállalat, nem pedig a helyi  munkaerőt fogja betanítani. Kétújfalu polgármestere is elmondta, hogy a helyiek csak az őrző-védő és a konténer irodák takarításának feladataiba tudtak eddig bekapcsolódni. Márpedig a térségben sok a munkát kereső és dolgozni szándékozó potenciális munkavállaló. Bár az adóbevételek növekedése következtében, illetve konstruktív térségfejlesztési vállalati koncepció mentén a falvak kivirulhatnak, a helyzet jelenlegi állása alapján a lakosságot a jövedelemnövekedés kevésbé fogja érinteni.

Nem lesz ebből magyar Texas

 

Klózer Gyula értesülései szerint a HHE legalább 10-15 éves távra tervez. Azt, hogy pontosan miképpen fog alakulni az olajmező hozama, lehetetlen előre prognosztizálni. Mindenesetre tény, hogy az úgynevezett lakócsai koncessziós területen talált olajmező az elmúlt 30 év legjelentősebb felfedezése a hazai olajipar vonatkozásában. Annak ellenére, hogy még csak a kutatási fázis zajlik, a G7 portál információi szerint a Lakócsa Koncessziós Kft. 2018-ban 15,6 milliárd forintnyi kőolajat értékesített, amiből 5,6 milliárd üzemi nyereséget termelt. Az imént említett korlátolt felelősségű társaság szintén a coloradóbeli, Denver székhelyű HHE Group Kft. tulajdona.

„Az iménti információk ellenére elég félrevezető lenne a körülményeket Texashoz hasonlítani – véli Holoda Attila –, hiszen még Algyőt emlegetni is jócskán túlzás lenne. Valóban szép találat ez, de tekintettel arra, hogy a hazai kőolajtermelés 1937 óta már régen túljutott a csúcspontján, így inkább csak a mai állapotokhoz képest beszélhetünk nagy találatról, de sem nemzetközi viszonylatban, sem pedig a korábbi hazai termelés szintjét tekintve nem használnék a minősítése során túlzó megfogalmazásokat.”

Elmondása szerint a hazai kőolajtermelés csúcsidőszaka a ’80-as évek közepén volt, amikor az ország éves termelése meghaladta a 2,2 millió tonna nyers kőolajat. Ebből csak magában az algyői mező több mint 1,15 millió tonna kőolajat termelt ki évente!  Az ’50-es években volt egy dunántúli mező is Nagylengyel közelében, amely több mint évi 1 millió tonna olajat adott, de ma már valamennyi mező az életciklusa végén jár. A szóban forgó találat a tervek szerint 10-12 ezer hordó kőolajtermelést tenne lehetővé naponta, ami évente körülbelül 200 ezer tonna kőolaj felszínre hozatalát jelenti, amennyiben a készletek valóban igazolják a találat méreteit, és nem kezd el hamarabb csökkenni a termelési ütem. A szakember szerint így azért már könnyen belátható, hogy a jelenlegi lecsengő időszakban ez valóban nagy mennyiségnek mondható, de még a tizedét sem éri el a valamikori csúcstermelésnek. Általában egy-egy kis vagy közepes méretű kőolajmező esetében a csúcstermelési időszak a rövid idejű felfutást követően maximum 1-3 évig tart, de ezt követően az egyre nagyobb ütemben csökkenő termelési szint mellett még akár évtizedekig is működhet. A MOL-nak például van olyan kőolajmezője, amely 1937 óta még mindig termel, de persze ez csak néhány tonnát jelent havonta, nem pedig százezreket.

Holoda hozzátette: mivel a hazai kitermelés szintje már elég régóta csökken, így a mostani mennyiség megduplázhatja a jelenlegi termelés mértékét, csakhogy ez semmire nem lesz elég. Gyakorlatilag az import szempontjából észrevehetetlen ez a mennyiség, arról nem is beszélve, hogy a Magyarországon kitermelt kőolajat egyáltalán nem biztos, hogy hazai finomítóban fogják feldolgozni, elvihetik más EU-s országba is, hiszen ez piaci kérdés, ott adják el, ahol a legtöbbet fizetnek érte.

Az Aurora igazgatója szerint a jelenleg zajlónál nagyobb volumenű fejlesztés, mint például egy kőolaj-finomító komplexum létesítése, nem várható a térségben. Mindezt azzal indokolja, hogy egy ilyen mértékű találat nem indokol a helyszínen a gyűjtőközponton és vezetékeken felüli komolyabb beruházást, ennek megfelelően a Kétújfalut Szigetvárral összekötő vezeték, illetve Szigetvárott a kialakítandó lefejtő állomás megépítésének előkészületei már zajlanak.

„Csak a MOL százhalombattai finomítójának kapacitása 160 ezer hordó per nap, így könnyen belátható, hogy nincs szükség újabb ipari fejlesztésekre egy 12 ezer hordó per nap nyersanyagmennyiség feldolgozásához.”

Bár még sok a bizonytalan tényező, a rendelkezésünkre álló információk alapján kijelenthető, hogy nem a lakócsai koncessziós terület fogja Baranya megyét Texasszá varázsolni. Kétújfalu polgármesterének reménysége azonban talán nem alaptalan, és a kőolajtalálat némiképpen javíthat a Dél-Zselic és Ormánság határán fekvő települések helyzetén.

 

Olvasson tovább: