Kereső toggle

Újhullámos médiaharc

A nagyhal megeszi a kishalat?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már nemcsak  Facebookról távolítják el a sértőnek tartott tartalmakat, hanem a YouTube-ról is. Ehhez mindössze annyi kellett, hogy egy baloldali újságíró és a mögötte álló média óriás kampányt indítson egy kis szerkesztőséggel szemben.

 

Június elején a Vox nevű, baloldali beállítottságú, online médiakomplexum (1 milliárd dollárra becsülik az értékét, több mint 6 millió feliratkozója van a YouTube-on, havonta pedig 800 millió tartalommegtekintést produkál az oldal) kampányba kezdett Steven Crowder konzervatív humorista, politikai kommentátor YouTube-csatornájának megszüntetéséért (Louder with Crowder). Crowdernek több mint 3,9 millió feliratkozója van, munkáját közösségi finanszírozással és a YouTube-tól származó bevételekkel tartja fenn (finanszírozást részletesen lásd később).

Felmerül  a kérdés, hogy egy olyan nagyhal, mint a Vox, miért akar ellehetetleníteni egy, az ő piaci szempontjából jelentéktelennek tűnő szereplőt.A hadjárat egyik központi oka, hogy Crowder közel két éve adok-kapok viszonyban van a Vox egyik újságírójával, Carlos Mazá-val, akit rendszeresen „selypítő, dühös manónak”, „mexikói melegnek” vagy „vinnyogó queernek” hív, aki csak azért közölheti „pocsék írásait, mert meleg”. Carlos Maza ezeket a jelzőket rendkívül sértőnek érezte, továbbá úgy véli, hogy kimeríti az online zaklatás kategóriáját is, ami szembemegy a YouTube irányelveivel. A videomegosztó portál szabályzata alapján nem tehető közzé olyan tartalom, amely erőszakra buzdít vagy gyűlöletet kelt egyének vagy csoportok ellen, védett tulajdonságok (például rassz, életkor, szexuális orientáció, vallás stb.) alapján. Ezért a Voxszal a háta mögött elkezdett nyomást gyakorolni a YouTube-ra, hogy szedjék le Crowder csatornáját. A Google tulajdonában álló videomegosztó először azt nyilatkozta, hogy Crowder tartalmai nem ütköznek az irányelveikbe, mivel nyitott platformként az a feladatuk, hogy a legkülönbözőbb véleményeknek is teret adjanak. Bármilyen sértőek is a vélemények, ha nem ütköznek a szerződési feltételekbe, akkor maradhatnak az oldalon.

A Vox ezzel szemben úgy látja, hogy a vitatott tartalmak igenis erőszakra uszítanak, hiszen Maza több indulatos, fenyegető e-mailt kapott nyilvános kiállása óta. Az egyértelmű ok-okozati összefüggést nehéz bizonyítani, hiszen Crowder nem szólított fel senkit konkrét cselekvésre Mazá-val szemben. Sőt, kifejezetten kérte követőit, hogy minden ilyesmitől tartózkodjanak. 

Crowder egyértelműen konzervatívnak vallja magát, csatornája gúnyt űz többek között az újhullámos liberalizmusból, identitáspolitikából, feminizmusból és az ezeket képviselő közszereplőkből, de még gyakran a saját barátaiból is (ügyvédjét fél-ázsiai Billnek hívja, műsorvezetőtársát negyedrészt fekete Garrettnek). A műsorvezető-humorista szerint bármilyen sértőek is a tartalmai, a véleményét szabadon fejezheti ki, és a tartalomnál is fontosabb, hogy milyen kontextusban hangzanak el a beszédei – hiszen online senki nem köteles nézni az ő videóit, ha sértőnek érzi azokat, YouTube még arra is lehetőséget ad, hogy jelezze valaki, tetszik-e neki vagy sem az adott tartalom.  A Vox és Maza nem elégedett meg a videomegosztó válaszával, és a Pride alkalmából az egész LMBTQ-közösséget arra kérte, hogy bojkottálja a YouTube-ot.

Erre a cég furcsa magyarázkodásba kezdett: korábban kimondták, hogy Crowder tartalmai nem sértik a YouTube irányelveit, ezért a videók eltávolítására nincs lehetőség. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egyet is értenek vele, ezért megvonják az anyagi támogatást a csatornától. Ezzel lényegében ellehetetlenítik a szerkesztőség működését, ráadásul a saját maguk által írt szabályok betartásában sem következetesek.

Hogyan lehet pénzt szerezni a YouTube-ozással?

Crowder szerint a harc rég nem arról szól, hogy megsértette-e a játékszabályokat vagy sem, hanem arról, hogy egy nagy médiaóriás, a Vox, ki akarja iktatni a jóval kisebb, független és önfenntartó versenytársát. Ezt azzal igazolja, hogy a hatalmas költségvetésű Vox-nak a YouTube-on 6 millió, míg ennek a pénznek a töredékéből gazdálkodó Crowdernek 3,9 millió feliratkozója van. De milyen anyagi kárt jelent a támogatás megvonása?

A YouTube kezdetben egyáltan nem volt piacvezető – nagy újítása az volt, hogy pénzt ígért a videót feltöltőknek (youtubereknek) nézettségért cserébe. Ez egy teljesen érthető húzás, hiszen a videomegosztó platformok forgalma a feltöltők és a nézők számából adódik, ezért mindegyikből minél több van, annál jobb. Az üzleti modell beválni látszik (bár még mindig veszteséges a cég), kialakult egy új foglalkozási forma is, a youtuber, aki abból él, hogy videókat készít az online platformra.

A YouTube-on keresztül több forrásból is lehet pénzt szerezni. Egyrészt részesedést kapnak a felületükön megjelenő reklámbevételekből, ehhez minimum 1000 feliratkozó és 4000 óra nézett videó kell. 1000 megtekintésenként  2 dollárt fizet a cég, ami egy Crowderi nagyságú követőtábornál akár 6-8000 dollárt is jelenthet videónként, de a youtubernek van olyan tartalma is, ami 31 milliós nézettségnél jár (There are only 2 genders – csak 2 nem van).

Másrészt van az úgynevezett partner program, amikor közvetítőként lépnek fel a youtuberek bizonyos termékeket reklámozva. Ilyenkor tehát más szolgáltató (például Amazon) fizet jutalékot a termékeladások után – a legtöbb online kereskedő cégnél működik ez az opció, itt már egyéni megállapodás kérdése, ki mennyit kap.

Egy harmadik lehetőség az úgynevezett szponzor gomb – az adott csatorna közvetlenül tud pénzt kérni a követőitől extra tartalomért cserébe. Ilyenkor a bevétel 30 százaléka megy a YouTube-nak, a 70 százalékát pedig a feltöltő tarthatja meg. 

Valamint arra is kiválóan alkalmas a YouTube, hogy már létező vállalkozás marketing célokra használja, például egy fürdőszobai termékeket forgalmazó cég ilyen típusú videókat oszt meg a csatornáján.

A YouTube jelenleg az első és a harmadik opciót kapcsolta ki Crowder csatornájánál a finanszírozás megvonásakor. A komoly bevételkiesést saját gyártású termékek (bögrék, pólók) forgalmazásával igyekszik pótolni, valamint más, fizetős platformokra menti át tartalmait.

Szabályozás kérdése

A közösségi média a nyilvános platformból egyre inkább a szerkesztetői irányába mozdul el, miközben nem akarja a felelősséget vállalni a felületén megjelenő tartalmakért. Ebben a dimenzióban játszódik az elmúlt időszak összes korlátozási, kitiltási ügye is.

Éppen ezért az egyik legaktuálisabb kérdése a web2 médiának a tartalom-szabályozás problematikája. A klasszikus médiumok tartalomszolgáltatónak minősülnek – például egy újság esetében a felelősség a szerkesztőséget, könyvnél a kiadót  terheli. Hozzá kell ehhez tenni, hogy vélemények esetében azok igazság és valóságtartalmukra tekintettel, önmagukban védelmet élveznek, míg tényközlésnél a tudatosan vagy szakmai hanyagságból közölt hamis tényekért jár a felelősségre vonás.

A web2 világ a kezdetekkor a platform, vagyis közvetítő közeg besorolás alá esett, hiszen sem a Facebook, sem a Twitter, sem a YouTube nem szerkesztett, csak felületet nyújtott mások véleményeinek, videóinak, tartalmainak. A telefonszolgáltatókhoz hasonlóan- ahol a cég feladata biztosítani a kommunikáció technikai lehetőségét – nem lehetett felelősségre vonni az ott zajló beszélgetésekért.

Legalábbis ez volt az elgondolás – az elmúlt időszakban viszont egyre gyakrabban lépnek fel szerkesztőként a tech-cégek. Erre példa a tartalom miatti korlátozás, vagy egyes felhasználóknak a teljes kitiltása a felületekről (például Alex Jones, Milo, Paul Joseph Watson).  A Facebook vagy más hasonló szolgáltatások korlátozó tevékenysége kapcsán gyakran jön elő a szólásszabadság sérelme. (Lecsapott a cenzorpallos. Hetek, 2019. május 10.) Erre ellenérv az, hogy a szervezetek mögött magáncégek vannak, és a felhasználók szerződéskötéskor beleegyeznek a játékszabályokba, amibe belefér a szólásszabadság korlátozása. Probléma adódhat abból, hogy közösségi médiát működtető vállalkozások irányelvei nem feltétlenül vannak összhangban az állami törvényekkel – például a magyar gyűlöletbeszéd definíciója nem feltétlenül egyezik a Facebook álláspontjával. Ennél viszont sokkal nagyobb gond az, hogy a tech-cégek a saját irányelveiket sem tartják be, és amikor nekik nem tetsző tartalmakról van szó, szerkesztőként viselkednek, ha felelősségről, akkor egyből platformnak látják magukat.  Ezt tökéletesen mutatja be Crowder esete a YouTube-bal – hiába mondták ki, hogy az irányelveikbe nem ütköznek a videók, de tartalmi okokra hivatkozva mégis megvonják a támogatást. Mi ez, ha nem tartalomszerkesztés?

Ez a gyakorlat ezen oldalak bukásához fog vezetni – innentől a közösségi oldalakat közvetlenül lehet perelni a nem tetsző tartalmak miatt, folyamatos és állandó monitorozást kell végezniük, amihez hatalmas szervezetre van szükségük. Megszűnnének a szabad eszmecserék helyszínévé válni, és az emberek gyorsan átváltanak másra, ahol még élhetnek ezzel a lehetőséggel.

 

 

Olvasson tovább: