Kereső toggle

Invázió Európában

Szúnyogok trópusi vírusokkal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Európában, így Magyarországon is egyre komolyabb közegészségügyi kockázattal kell számolni a trópusi betegségeket terjesztő szúnyogfajok megjelenésével. Ezért is kap egyre nagyobb hangsúlyt az irtás, amelyre lenne hatékonyabb megoldás is, mint a  permetezés.   

 

Andreát egy kerti partin marták össze szúnyogok, majd az otthonában is több csípés érte. Másnap reggel arra ébredt, hogy bedagadtak lábai és kezei, a csípések helye pedig nemcsak bevörösödött, de váladékozott is. Állapota egyre romlott, ezért édesapja azonnal kórházba vitte, ahol sikerrel kezelték a tüneteit. Az egyik alföldi városban történt eset egyáltalán nem egyedi, több hasonlóról is lehetett hallani az elmúlt hetekben itthon és külföldön egyaránt.

Szakértők szerint ezeket a tüneteket nem trópusi betegségek okozzák, annál is inkább, mert a Magyarországon tömegesen jelen lévő gyötrő és oldalfoltos szúnyogok nem terjesztenek ilyen kórokozókat. Ezzel együtt – mondja Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának  virológusa – „a szúnyoghelyzet nagyon extrém”, a vérszívók száma – amiben az időjárás függvényében évente van ingadozás – talán még soha nem látott maximumot ért el. Ennek oka alapvetően a klímaváltozás, ami alatt nem önmagában a felmelegedést kell érteni, inkább a szokatlan és kiszámíthatatlan időjárást: az enyhe telet követő száraz időszak után rekordmennyiségű csapadék zúdult az országra, sokszor villámárvizeket okozva, továbbá két árhullám is levonult a Dunán. Ezeknek köszönhetően a szúnyogbölcsőkben akár tíz évet is túlélő peték víz alá kerülve kikeltek, illetve több hullámban kikelnek.

  

Ráadásul nálunk is megjelent a potenciálisan legalább 22 különféle vírust terjesztő ázsiai tigrisszúnyog, ami Kemenesi Gábor szerint már konkrét közegészségügyi kockázatot jelent. „Ez a szúnyog terjeszti többek között a dengue-láz, a zika vagy a Chikungunya-láz kórokozóját, amelyek nálunk nem ismertek. Továbbá hordozója olyan, már Magyarországon is jelen lévő vírusoknak, mint a nyugat-nílusi láz – amelyben tavaly tizenöten haltak meg nálunk – vagy a szív- és bőrférgesség. Egyelőre nem tudjuk, hogy ezek a szúnyogok a mi klimatikus viszonyaink között hogyan viselkednek majd, mennyire tudnak például szaporodni, de intő jel lehet, hogy Olaszországban már felütötte a fejét a Chikungunya-láz, Franciaországban és Horvátországban pedig megjelent a dengue-láz. Ezeket az eseteket is a mostanihoz hasonló szúnyoginvázió előzte meg” – magyarázta a virológus, aki arra számít, hogy tíz-húsz éven belül nálunk is megjelennek ilyen és ehhez hasonló trópusi betegségek. Hogy ezekből lehet-e járvány? A tigrisszúnyog által terjesztett vírusok többsége emberről emberre nem terjed (kivéve a sárgalázat, de az ellen van hatékony vakcina), ugyanakkor amennyiben ennek a vérszívónak a populációja megnő, akkor tömeges megbetegedések is előfordulhatnak.

Az Európai Szúnyogirtó Szövetség – merthogy ilyen is van – helyzetelemzése szerint Európában a szúnyogok egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentenek. A nemzetközi kereskedelem növekedésével együtt ugyanis invazív (nem őshonos) fajok világszerte, így Európában is megjelennek, a migrációval pedig olyan vírusok juthatnak be a kontinensre, amelyeket bizonyos szúnyogfajok tovább terjeszthetnek az emberek között.

A szakmai szervezet szerint a tigrisszúnyog – amely Európában először 1979-ben jelent meg, mégpedig Albániában, nálunk pedig 2015-ben észlelték először – az elmúlt 20 évben megtelepedett Európa mediterrán országaiban, és egyre inkább terjeszkedik. A jelentés további 6 egzotikus szúnyogfaj jelenlétére hívja fel a figyelmet a kontinensen, továbbá 9 olyan őshonos fajt említ, amely olyan betegeségeket terjeszthet, mint a nyugat-nílusi láz vagy a malária.

Az Európai Szúnyogirtó Szövetség szerint a védekezés a szúnyogbölcsők és a szúnyogpopulációk feltérképezésével kell hogy kezdődjön, és a kémiai irtás mellett egyre nagyobb szerepet kellene kapnia a biológiai védekezésnek. Az előbbi a permetezést jelenti, utóbbi pedig a peték és a lárvák tenyészhelyen történő irtását olyan biológiai szerekkel, amelyek más élőlényekre ártalmatlanok. A kettő között azonban nem csak módszertani különbség van. Kemenesi Gábor hasonlatával élve a permetezés olyan, mint a tűzoltás, a biológiai gyérítéssel viszont a tűz kialakulását lehetne megelőzni. Ehhez képest Magyarországon 98 százalékban a permetezést alkalmazzák, amely nyomán egyébként rengeteg olyan rovar is elpusztul, amelyek más élőlények számára jelentenek táplálékot, továbbá kifejezetten ártalmas a méhekre.

„Európában először Németországban alkalmazták a biológiai gyérítést a hetvenes években, és a technológia egyre terjed, ma már a nyugat-balkáni országokban is inkább ezt alkalmazzák. Becsléseink szerint ezzel a módszerrel nálunk felére vagy akár harmadára is visszaszorítható lett volna a mostani szúnyogpopuláció, és amennyiben a tenyészhelyek feltérképezése is megtörténne, akár 90 százalékos csökkenés is elérhető lenne” – mondja a szakember, megjegyezve, hogy tévedés azt gondolni, hogy ezt a módszert csak az év elején lehet alkalmazni, ugyanis a szúnyogok több ciklusban tenyésznek. Hozzátette: a nemzetközi gyakorlat mellett hazai példa is van már arra, hogy a biológiai gyérítés mennyivel hatékonyabb. „Dunaföldváron biológiai gyérítést indítottak el – bár a kémiai irtás is tovább zajlik –, és a kihelyezett szúnyogcsapdák adatai azt mutatják, hogy ott sokkal kevesebb a vérszívó, mint Rácalmáson, ahol három naponta visszatérően permeteznek” – mondja. Hogy akkor miért nem tér át az országos katasztrófavédelem a hatékonyabb módszerre, annak a virológus szerint több oka is van. Logisztikai szempontból például sokkal egyszerűbb a „totális” légi permetezés, és kevesebb előkészítést is igényel (nem kell térképezni), továbbá – véli a szakértő – gazdasági lobbiérdek állhat a permetezés mögött egyrészt a vegyszergyártók, másrészt az irtást végző gázmesterek részéről. „Természetesen megértem, ha valakinek a megélhetéséről van szó, és azt sem gondoljuk, hogy száz százalékban át kellene térnünk a biológiai gyérítésre, ugyanakkor tudományos oldalról egyértelmű a konszenzus, hogy ennek az eljárásnak hangsúlyos szerepe kellene hogy legyen nemcsak ez európai, hanem a hazai szúnyogirtásban is” – fogalmazott Kemenesi Gábor.

 

Olvasson tovább: