Kereső toggle

Támadnak a rémálom baktériumok

Az egészségügy egyik legégetőbb kihívása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Világszerte negyedóránként mintegy 20 ember veszíti életét olyan baktériumok miatt, amelyek ellenállóvá váltak a ma ismert gyógyszerek többségével vagy akár mindegyikével szemben. Ez a szám az előrejelzések szerint meredeken emelkedni fog.

A Nevada állambeli Reno kórházának orvosai hiába küzdöttek minden eszközzel 70 éves hölgy páciensükért, a beteg uralhatatlan fertőzés következtében elhunyt. A bűnöst az óceánon túl csak „rémálom baktériumként” emlegetik. Még rémisztőbbé teszi az esetet, hogy a Klebsiella pneumoniae névre hallgató kórokozó az USA-ban elérhető összes, egészen pontosan 26 antibiotikumtípusra rezisztens volt, és a mai napig szedi áldozatait.

Ez a mikroorganizmus annak a baktériumcsaládnak a tagja, amely az Amerikai Járványügyi Hivatal (CDC – Center for Disease Control and Prevention) szerint az öt legsürgetőbb megoldást igénylő egészségügyi fenyegetés között szerepel. Az ide tartozó baktérium- és gombafajok multirezisztens kórokozók, azaz a legtöbb rendelkezésünkre álló antibiotikummal szemben ellenállók. A bevezetőben említett eset azonban ezek közül is kitűnik: azt, amikor az adott kórokozóra egyetlen elérhető gyógyszer sem hat, pánrezisztenciának nevezzük. Dr. Péterfi Zoltán, a PTE ÁOK I. Belgyógyászati Klinika Infektológia Tanszékének vezető docense a Heteknek elmondta, Magyarországon is előfordulnak a jelenleg forgalomban lévő antibiotikumokra nagyfokú vagy akár teljes rezisztenciát mutató baktériumok. Jelenleg ezek ellen az orvostudomány sokszor tehetetlen. A helyzet oly mértékben aggasztó, hogy a CDC és az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) is azonnali beavatkozást és radikális változtatásokat követel.

A penicillin nem oldott meg mindent

Az antibiotikumok felfedezésének hajnalán kevesen gondolták volna, hogy a bakteriális fertőzések komoly kihívást jelenthetnek a jövőben. A kezdeti sikerek legalábbis nem erre engedtek következtetni.

1942 márciusában Mrs. Anne Miller, New Haven-i lakos haldoklott. Betegsége egy fertőzésből indult, mely odáig fajult, hogy a baktériumok a véráramába jutottak. Kezelőorvosai végső elkeseredésükben egy kísérleti anyag kipróbálásához folyamodtak. A beadott gyógyszer neve penicillin volt. Az injekciót követően Mrs. Miller órák alatt kikerült a közvetlen életveszélyből, és addig nem tapasztalt gyorsasággal épült fel. Ő lett az első ember a világon, akinek az életét a Sir Alexander Fleming által tizennégy évvel korábban felfedezett antibiotikum megmentette. Ahelyett, hogy a harmincas éveiben elhunyt volna, Mrs. Miller kilencven évig élt.

Az 1960-as években széles körben elfogadott, bár vita tárgyát képező nézet volt, hogy a fertőző betegségek rövidesen csupán elméleti ismeretanyaggá degradálódnak. Azonban ezeket a pozitív elképzeléseket magukkal a kórokozókkal senki sem beszélte meg.

A CDC jelentéséből egyértelmű, hogy elérkeztünk a posztantibiotikus korszakba. Hogy ez miben különbözik az antibiotikumok előtti érától? Egyes orvosszakértők szerint semmiben, és ezért már egy ideje kongatják a vészharangot. Dr. James Johnson infektológus (a fertőzésekkel foglalkozó belgyógyászati szakirány) professzor véleménye szerint a nevadai eset előrevetíti az orvosok előtt álló borzalmas szakmai kihívásokat a fertőző betegségek terén.

Ez nem csupán azt jelenti, hogy egy súlyos torokgyulladás esetén újra megtörténhet, hogy nem áll rendelkezésünkre megfelelő gyógyszer. Ennél sokkal nagyobb a tét. Az antibiotikum-rezisztencia terjedésével ugyanis banális sérülések bakteriális felülfertőződése, egy „szimpla” császármetszés, egy komolyabb műtét vagy életmentő szervtranszplantáció utáni infekció is fokozottan életveszélyes állapotokat eredményezhet.

A multi- és pánrezisztens kórokozók okozta fertőzések a becslések szerint 2050-re évi 10 millió áldozatot fognak követelni. Ezek a magas fertőzőképességgel rendelkező, azaz virulens baktériumok nem csak a korban előrehaladott népességet fenyegetik, hanem bármely korcsoport tagjaira veszélyt jelentenek. 

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi az oka az antibiotikum-rezisztencia ilyen mértékű terjedésének. Az egyik  legfontosabb tényező a hústermékek iránti fokozott kereslet. Csak a távol-keleti régióban az ezredforduló óta 70 százalékkal emelkedett a húsipari termékek fogyasztása. A megnövekedett kereslet kielégítése érdekében növelni kellett a tenyészetek hozamát, ami az állatok környezetének higiéniás állapotának romlásával járt. Főleg a sertés- és szárnyasállomány emberi fogyasztásra alkalmas, azaz „egészséges” tartásának és gyors felhizlalásának érdekében a tápba irdatlan mennyiségű antibiotikumot kevernek. Ezeknek jelentős részét a humán gyógyászatban is alkalmazzák. Dr. Péterfi példaként megjegyezte: a fluorokinolon típusú antibiotikum elleni rezisztencia a baromfiknál eléri a 88 százalékot (a szárnyasok ezt a gyógyszert az ivóvízzel együtt kapják). Az ilyen körülmények között dolgozók szempontjából legalább akkora kockázatot jelentenek a rezisztens kórokozók, mint az intenzív osztályon kezelt betegek esetében.

Mielőtt azt hinnénk, hogy a vegetáriánusok talán kevésbé érintettek, fontos tudatosítani, hogy a felhasznált gyógyszerek közel kétharmada a trágyában köt ki, mely aztán a talajvízbe szivárogva vagy a termőföldeken szétterítve a növényekbe is eljuthat. Mindebben nem csak a táplálékkal bevitt felesleges antibiotikum a problematikus. A környezetbe kerülő antibakteriális szerek az azokra érzékeny baktériumok elpusztítása révén helyet készítenek a rezisztens kórokozóknak, melyek gyorsan szaporodva betöltik a rendelkezésükre álló életteret (lásd keretes írásunkat). Bár Európában és az USA-ban jobb a helyzet, az indiai és kínai nagyüzemi állattenyészetek a Science magazinban megjelent kutatás alapján valódi melegágyai a multirezisztens kórokozóknak.

Túltolt gyógyszerek

A másik fontos faktor az egészségügyhöz köthető. Egyes becslések szerint a felírt antibiotikumos kúrák 40-50 százaléka felesleges. Ide tartozik a virális eredetű megbetegedések ellen felírt antibakteriális terápia, például egy megfázás esetén. A szakmai gyakorlatban a kezelőorvos legtöbbször a bakteriális felülfertőződés megelőzése érdekében írja fel az adott gyógyszereket, melyek a vírusok ellen egyébként teljesen hatástalanok. A statisztikák alapján azonban az esetek döntő többségében teljesen felesleges ez a fajta elővigyázatosság. Mi több, nem is veszélytelen. A feleslegesen beszedett antibakteriális gyógyszerek megbolygathatják a saját bélflórát is, ami pedig olyan halálos fenyegetést jelentő kórokozók elszaporodásához vezethet, mint a Clostridium difficile. Ez a baktérium fiatalok esetében legtöbbször antibiotikum-terápiát követően súlyos hasmenéssel jelentkezik, mely sokszor semmilyen kezelésre nem reagál. Dr. Péterfi kiemelte, napjainkban sajnos ez az egyik leggyakoribb nozokomiális (vagyis egészségügyi intézményekben terjedő) fertőzés. Előfordulhat, hogy az egyetlen életmentő beavatkozás ilyen esetben a szondán keresztül a megfelelő bélszakaszba lejuttatott széklet-transzplantáció, melynek célja a normális flóra radikális helyreállítása.

Komoly gondot jelent az is, ha a betegek nem szedik végig a felírt antibiotikumot, azaz nem követik a kezelőorvos utasításait. Ez esetben az antibiotikum nem lesz megfelelő mennyiségben jelen ahhoz, hogy a célzott kórokozót elpusztítsa, így a rezisztens egyedek elszaporodnak, és a következő alkalommal már teljesen hatástalan lehet az adott gyógyszer. Szintén a rezisztencia kialakulását segíti elő a hasraütésszerű antibiotikum-választás.

Dr. Péterfi hangsúlyozta, hogy a multirezisztens kórokozókkal elsősorban intenzív osztályon, vagy olyan pácienseknél lehet találkozni, akik tartós, széles spektrumú antibiotikum-kezelést igényelnek. Hozzátette: a kórházi fertőzést okozó multirezisztens kórokozókkal a közösségekben vagy szociális intézményekben is lehet találkozni.

Paradox módon az antibakteriális szerek kutatása terén jelentős visszaesés volt tapasztalható. Dr. Péterfi is kiemelte: a fejlesztések a 2000-es években leálltak, és csak az elmúlt években kezdenek újra felpörögni. Mivel körülbelül 10 évre van szükség, amíg egy molekulából közforgalomban használható gyógyszer lesz, várhatóan az elkövetkező 6-10 évben átütő sikerre nem számíthatunk.

1990 óta a nagy gyógyszergyárak 78 százaléka csökkentette ez irányú kiadásait, mivel a legtöbb hatóanyaggal szemben még a kutatási fázis alatt vagy röviddel a közforgalomba bocsátás után megjelent a rezisztencia. Ennek ellenére vannak hosszú távon ígéretesnek tűnő eredmények, bár ehhez a kutatók sokszor szó szerint az Atacama-árok mélyére is lemennek, illetve csótányokat, pandavért, békákat gyűjtenek be. A Science egy cikke szerint azonban néha elég a saját szervezetünkben keresgélni. Az immunválasz befolyásolásában szerepet játszó LL-37 rövid fehérje mesterséges variánsa, az SAAP-148 az eddigi eredmények alapján még a gyógyszerek számára nehezen elérhető, önmagukat úgynevezett biofilmmel körülvevő baktériumokat is elpusztítja. Köztük a legrettegettebb kórházi fertőzéseket okozó MRSA-t és az Acinetobacter baumannii-t is – miközben a saját szervezetünkre gyakorlatilag ártalmatlan.

A CDC elemzése alapján a fokozódó antibiotikum-rezisztencia problematikájának megoldása több szinten igényel radikális változtatásokat. Elsőként szigorú szabályozás bevezetésére volna szükség az állattenyésztésben alkalmazható antibiotikumok minőségére és mennyiségére vonatkozóan. Szükségszerű az antibiotikumok felírásának és használatának racionalizálása is, melyhez mind az orvostársadalom, mind a lakosság közreműködésére szükség van.

Dr. Péterfi Zoltán szerint laikusként is tehetünk a rezisztens kórokozók elkerüléséért, kezdve a megbetegedés megelőzésével, ami a potenciális forrásoktól való távolmaradással oldható meg a legegyszerűbben. Az immunrendszert egy multirezisztens kórokozóval való találkozásra sajnos nem lehet felkészíteni. Azzal, hogy jobban odafigyelünk a higiénére, a kézmosásra, megakadályozhatjuk a kórokozók terjedését. Fontos továbbá az indokolatlan antibiotikum-használat visszaszorítása is.

A kórházi higiéniás előírások betartatása bizonyítottan csökkenteni képes a rezisztens kórokozók terjedését. A CDC felmérése alapján 2012 és 2017 között ennek segítségével 27 százalékos csökkenés volt tapasztalható a multirezisztens baktériumok okozta fertőzések terén. Ezeken felül új vakcinák, gyorsabb diagnózist biztosító eljárások és eszközök fejlesztése, valamint rendszeresen frissített antibiotikum-rezisztencia adatbázisok segíthetik a küzdelmet a CDC kiadványa szerint.

 

Ellenálló kórokozók

Bár szűk értelemben véve az antibiotikumok alatt csak a baktériumok ellen ható szereket szokták érteni, már a szó jelentése („élet elleni” szer) is mutatja, hogy valójában ide sorolhatók az antibakteriális készítményeken kívül az eukarióta, azaz valódi sejtmaggal rendelkező kórokozók (protozoonok), a férgek és az emberi megbetegedéseket okozni képes gombák elleni szerek is. Az antivirális szereket csak nagyon tág értelemben sorolhatnánk ide, mivel a vírusok nem részei az élővilágnak.
Az antibakteriális szerek hatásuk kifejtése során különböző sejtalkotókat gátolnak, aminek következtében vagy elpusztítják a kórokozót (baktericid hatás), vagy meggátolják annak szaporodását (bakteriosztatikus hatás).

 

Olvasson tovább: