Kereső toggle

A brazil Trump

Jair Bolsonaro újra divatba hozta a jobboldalt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Jair Bolsonaro megválasztása jelentette brazil jobboldali fordulat az egész kontinenst érintő változások lehetőségét hordozza magában. Nem véletlen, hogy kampánya országos és nemzetközi szinten is a megérdemeltnél negatívabb sajtót kapott. És az sem, hogy ezzel párhuzamosan, a dinamikusan növekvő társadalmi-politikai tényezőt jelentő neoprotestáns közösségek kiálltak mellette.

 

Jair Bolsonaro részben a befolyásos politikai erőt képviselő evangéliumi keresztény tábor támogatásával lett Brazília elnöke, a szavazatok több, mint 55 százalékát megszerezve. Mégpedig annak ellenére, hogy pályafutását megütközést keltő kijelentések kísérik; ő maga nem gyakorló katolikusnak vallja magát, akit néhány éve mégis megkeresztelt a Jordánban az egyik megagyülekezet pásztora, és harmadik házasságát „fogyasztja” – igaz, jelenlegi felesége szintén pünkösdi keresztény.

Bolsonaro egyik legnagyobb adukártyája az volt, hogy azon kevés politikus közé tartozik, akiket nem érintettek az előző kormányok vezetőit és prominens személyiségeit magukkal sodró korrupciós botrányok. A metszéspont közte és az evangéliumi közösség között ezen kívül, úgy tűnik, az országot 14 éve irányító Munkáspárt (PT) baloldali politikájával való szembenállásban kereshető.

                    

A hadseregből a politikába

Az olasz – és kisebb részben német – felmenőkkel rendelkező új elnök 1955-ben születtet Campinasban. A Jair nevet egy szomszéd javasolta a válogatott egyik focistája után – így a szülők által eredetileg kiválasztott Messias-t végül csak második helyen anyakönyvezték. Az apa fogorvosként dolgozott, csakhogy megfelelő végzettség nélkül, ami akkoriban is illegális, viszont elég gyakori volt. Ennélfogva folyton költöztek, míg végül Eldorado Paulistában, egy őserdei kisvárosban találták meg azt az otthont, ahol Percy Geraldo Bolsonaro zavartalanul gyakorolhatta mesterségét.

Kevés részlet elérhető Jair gyerekkorából. Annyi tudható, hogy 1970 májusában nagy hatással volt rá, amikor Carlos Lamarca, a diktatúra (1964–1985) ellen harcoló gerilla tüzet nyitott a város rendőrőrsére. A fiatal Bolsonarót lenyűgözte, ahogy a hadsereg helyreállította a rendet. Közölte is a barátaival, hogy katona akar lenni.

1974-ben beiratkozott az Academia Militar das Agulhas Negras („a brazil West Point”) főiskolára, majd ejtőernyősnek jelentkezett a hadseregbe, ahol a kapitányi fokozatig vitte. 1986-ban írt egy cikket a Veja nevű lapba, amelyben felrótta a kormánynak, hogy alulfinanszírozza a hadsereget, és alacsonyak a katonai fizetések. Büntetésképpen két hétre lecsukták, a bajtársaktól és családjaiktól azonban rengeteg bátorító levelet kapott.

A probléma továbbra is foglalkoztatta, sőt drasztikusabb figyelemfelkeltő módszerhez nyúlt: néhány társával együtt alacsony hatóerejű robbanószerkezeteket akartak elhelyezni az Agulhas Negras néhány épületében. Az Operação Beco sem Saída (Zsákutca Hadművelet) néven futó akció terv maradt, de az ügy jó ugródeszkát jelentett Bolsonaro számára a politikai életbe: a hadseregen belül olyan támogatói bázisra tett szert, amelynek segítségével 1988-ban Rio de Janeiro önkormányzatának tagjává választották a Kereszténydemokrata Párt (PDC) színeiben (érdekesség, hogy ugyanebben az évben született meg az új alkotmány). 1991-ben bekerült a Kongresszusba.

A majdnem harminc, képviselőként töltött év alatt 170 benyújtott törvényjavaslatából mindössze kettőből lett jogszabály (az egyik az ipari termékek adómentességének kibővítéséről, a másik egy rák elleni gyógyszer engedélyezéséről szólt).

Címlapokra leginkább botrányos kijelentései miatt került, és összesen harmincszor indítványozták kizárását a házszabályok megsértésére hivatkozva. Ugyanakkor, mivel ezekkel együtt sem zavart sok vizet egy olyan Kongresszusban, amelynek soraiban egy hivatásos (hétvégenként a cirkuszban fellépő) bohócon kívül több, gyilkossággal és emberrablással vádolt képviselő ült, inkább ráhagyták.

Bolsonaro brazil szappanoperákat idéző családi élete részben szintén a Kongresszushoz kötődik. Itt ismerte meg 2007-ben harmadik, jelenlegi feleségét, a 27 évvel fiatalabb Michelle de Paula Firmo Reinaldót, aki parlamenti titkárként dolgozott. Először felvette saját személyi asszisztensének, majd a munkaajánlatot hamarosan lánykérés követte. A nepotizmus elleni törvény miatt két év múlva azonban Michelle távozott az állásból. Nyolcéves közös gyermekük, Laura mellett egy másik, Michelle első házasságából származó 16 éves lányt nevelnek. Bolsonarónak az első két házasságából összesen négy felnőtt fia van, a három legidősebb, Flávio, Carlos és Eduardo, az első feleségtől, szintén politikusok.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: