Kereső toggle

Báránybőrbe bújt farkasok

Mit tegyünk a munkahelyi manipulátorokkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Előző cikkünkben azt elemeztük, milyen technikákat alkalmazhatnak a manipulátorok a munkahelyen, és hogyan lehet felismerni azt, ha manipuláció áldozatai vagyunk. Most azt szeretnénk megmutatni, milyen eszközeink vannak a manipulációval szemben, és hogyan lehet hatékonyan kezelni ezeket a helyzeteket.

Ha megkérdezünk egy kisgyereket, hogy mitől fél a legjobban, akkor valószínűleg azt a választ fogja adni, hogy a gúnyolódástól és a kirekesztéstől. A felnőtteknél sincs ez másképp: a legtöbb ember leginkább attól fél, hogy kibeszélik vagy kigúnyolják a háta mögött, és nem fogja tudni, mit tegyen ilyenkor. Valószínűleg mindannyian átéltünk már hasonló helyzeteket, és könnyen lehet, hogy nem mindig sikerült jól kikerülni ezekből, mert nem volt jó példa előttünk, és nem tanultuk meg, hogyan lehet az ilyen szituációkat jól kezelni. Az is könnyen előfordulhatott, hogy ha meg is próbáltuk megoldani a helyzetet, hamar felhagytunk a próbálkozással, mert úgy éreztük, hogy nem sikerül jól kikerülnünk a konfliktusból.

Mielőtt bemutatnánk azt, hogy milyen technikák lehetnek hatékonyak a manipulátorokkal szemben, érdemes áttekinteni, melyek azok a leggyakoribb módszerek, amelyeket az emberek ilyenkor alkalmaznak, és vajon mennyire célravezetőek mindezek.

Általános kezelési technikák

– Hallgatás. „Mert az igazság mindig diadalmaskodik, és előbb-utóbb visszakapja majd az illető az élettől ugyanezt.” Talán igen, talán nem. Lehet, hogy emellett még arra is számítunk, hogy egyszer úgyis vége lesz a zaklatásnak, a másik fél belátja majd, hogy nem jó az, amit tesz, és változtat a viselkedésén. Sajnos rossz hírünk van: ez a módszer garantáltan nem fog működni. Sokkal valószínűbb, hogy egyre inkább elburjánzik az, ami körülöttünk zajlik, és egyre nehezebb lesz vele megbirkózni. Sőt, a végén akár még valami olyan dolgot is elveszíthetünk, ami egyébként fontos volt a számunkra, például a munkánkat, jó hírünket stb. Sajnos, arra számítani, hogy az illető megváltozik, többnyire illúzió. Általában annyira hozzászoktak már ezek az emberek ehhez az érvényesülési technikához, hogy valamilyen nagyon sokkoló dolognak kell ahhoz történnie, hogy megváltozzanak. Persze mindig eljön az igazság pillanata, csak győzzük kivárni…

– Ha harc, hát legyen harc (adok-kapok). „Na nem, ezt nem lehet megcsinálni velem, én majd megmutatom! Ha te így, hát én is!” Ha a tranzakcióanalízis (Eric Berne személyiségelmélete) fogalmait használjuk, akkor az áldozatból ebben az esetben mi válunk üldözővé. Ezt többféleképpen is megtehetjük: mi is lejáratjuk a másikat, vagy erőből, tekintélyből reagálunk a megnyilvánulásaira stb. Az eszközeink nem fognak nagyban különbözni attól, amit már megtapasztaltunk a manipulátortól, vagy agresszortól vagy pszichopatától. Nem mindig eredménytelen ez a reakció, és még az is előfordulhat, hogy sikerrel meg lehet állítani a folyamatokat, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a folyamatos harcban és küzdelemben mi is felemésztődünk. Sőt, könnyen lehet, hogy végül mindketten vesztesen kerülünk majd ki a küzdelemből.

– Nyúlcipő. „Szégyen a futás, de hasznos.” Kilépünk a helyzetből, és semmilyen módon nem vagyunk hajlandóak belemenni a konfliktusba, vagyis se visszavágni nem akarunk, se eltűrni a zaklatást. Nem rossz megoldás stresszkezelési szempontból, hiszen a fenti két esetben akár a folyamatos tűrés vagy az állandó küzdelem során nagyon megterhelődhetünk. Ugyanakkor mégis lehet, hogy elveszítünk valamit, aminek nagy jelentősége lett volna a számunkra: kollégáinkat, barátainkat vagy egy jól fizető állást és karrierlehetőséget.

Mi a megoldás?

Nos, akkor mit is tehetünk, ha a fenti technikák nem mindig a legoptimálisabb megoldást hozzák? Felvesszük a kesztyűt, és harcolunk, de nem így. Konfrontálunk, és nem hallgatunk. Végiggondoljuk, taktikázunk. Visszajelzést adunk arról, hogy hol vannak a határaink. Képviseljük az érdekeinket, de ugyanakkor nem üldözőként lépünk fel, hanem igyekszünk helyreállítani a partneri viszonyt.

De hogyan is tehetjük ezt jól? Talán ez a legfontosabb, hogy legelőször saját magunkkal kell tisztában lennünk, azzal, hogy melyek a gyenge pontjaink. Ez kulcskérdés mindenféle konfliktushelyzet megoldásához. Lehet, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy mindig újabb és újabb esélyt adjunk, vagy jellemző, hogy megsajnáljuk a támadó félt. Az is lehet, hogy annyira ki vagyunk éhezve a dicséretre, hogy igazából jól is esik a másik hízelkedése, nem vesszük észre, hogy itt igazából másról van szó. 

Ha ismerjük a gyenge pontjainkat, akkor egy ilyen helyzetben tudatosan figyelni tudunk ezekre, és képesek leszünk felkészülten reagálni. Ezenkívül jó azzal is tisztában lenni, hogy mi az, amire adott esetben túlérzékenyen reagálunk, mi az a „nyomógomb”, „Achilles-sarok”, amit, ha a másik fél eltalál, akkor garantáltan bevon minket a játszmájába. Például, ha megkérdőjelezik a szakmaiságunkat vagy a tisztességünket, vagy gyengének, gyávának tűnünk mások előtt. Sok bajt elkerülhetünk azzal, ha tisztában vagyunk előbb önmagunkkal, és megtanuljuk késleltetni a szokásos reakcióinkat egy ilyen szituációban. Azaz türelmet tanúsítunk (például elszámolunk tízig magunkban), és nem válunk reakciósakká. A manipulátorok ugyanis előszeretettel tapintanak rá az érzékeny pontjainkra.

Ezentúl érdemes azt is megvizsgálni, hogy mi tart minket vissza attól, hogy szembenézzünk az üldözőinkkel. Félelem, hamis félelem vagy valamilyen berögzült gondolkodásmód? Például a szégyentől való félelem nagyon erős visszatartó erő tud lenni ilyenkor. Az ehhez kapcsolódó negatív spirálból pedig elsősorban szemléletváltással lehet kikerülni, amikor ugyanarra az élethelyzetre másképp is rá tudunk tekinteni, például egy hátrányos helyzetben is meglátjuk a lehetőséget. Segíthet a pozitív gondolkodás, céltudatos, összeszedett életmód is stb. A lényeg, hogy olyanok legyünk, mint a keljfeljancsi, aki bármilyen helyzetből fel tud állni. Meg kell találnunk a módját annak, hogy hogyan válhatunk ilyen „soha nem adom fel” típusúakká.

A manipulátorok esetében az a kérdés is felmerül, hogy vajon jól érzékeljük-e a dolgokat. A helyzet az, hogy igaz a mondás, hogy ha valami kicsi, sárga és hápog, vagyis kacsának látszik, akkor az bizony kacsa. Ha tehát látjuk és érzékeljük az előző cikkünkben felsorolt jeleit a manipulációnak, ne győzzük meg magunkat újra és újra, hogy rosszul látunk és minden rendben. „Harcra” fel!

Szembenézés a farkasokkal

Szólj, vagyis tedd egyértelművé, hogy Veled ezt nem lehet megtenni, ezt a határt nem lépheti át az illető. Fogalmazz ilyenkor teljesen nyíltan, nem kell körülírni vagy árnyalni a mondandódat. Jelezd, hogy baj van, ez a helyzet számodra nem elfogadható. Fogalmazz ilyenkor egyértelműen, ne általánosíts, hanem a saját magad nevében, egyes szám első személyben beszélj! Ha nyilvánvalóan kifogásolható egy viselkedés, például gúnyolódás, rágalmazás történik, akkor teljesen világosan ki lehet ezt mondani, le lehet leplezni, nevén lehet nevezni a dolgokat. Ha ennél árnyaltabb a helyzet, és nehezen megfogható, hogy mi történt, nyugodtan beszélhetsz arról, hogy úgy érzed, hogy a kollégád nem úgy bánik veled, mint a többiekkel, nem tisztel annyira, nem kezel partnerként. Érdemes felkészülni alaposan mindazokkal a példákkal, amik alátámasztják a mondandódat.

Mindig érdemes arra törekedni, hogy egyértelműen nevesítsd azt a technikát, amit az illető alkalmaz. Ilyenkor egyébként sokszor meg is lepődnek, zavarba jönnek a manipulátorok. Mivel azonban ezeknek az embereknek más a gondolkodásmódjuk, a már említett asszertív kommunikációval nem biztos, hogy minden esetben célba érsz. Ezért érdemes ezt is mérlegelni a közlésnél, és akár még nyíltabban fogalmazni.

Egyébiránt sokan azért félnek visszajelzést adni, mert félnek a másik reakciójától, attól, hogy nem fognak tudni jól reagálni arra, amit mond.

Akció és reakció

Milyen reakciók fordulhatnak elő, és mit tehetsz ilyenkor:

– Ha az illető terelni kezd, akkor nyugodtan kapcsolj „papagáj” üzemmódra (például mint az óvodások), vagyis térj vissza újra és újra az eredeti mondandódhoz, ne menj bele felesleges vitatkozásba vagy más téma megtárgyalásába. „Most nem erről van szó, hanem…”

– Ha visszafelé sül el, amit mondtál, és támadás ér, tedd egyértelművé, hogy semmi olyan nem történt, mint amire a másik utal. Ne hagyd ezt lezáratlanul, hangsúlyozottan cáfold meg, amit a másik állít, de nagyon figyelj, hogy ne menj bele magyarázkodásba. Ne engedd meg azt, hogy elbizonytalanítsanak, hiszen nem Te viselkedtél elfogadhatatlanul, hanem ő. 

– Tagadás. Ha az illető egyértelműen tagadja azt, amivel szembesítetted, akkor ezt fogadd el, de jelezd neki, hogy neked ez fontos, és nem szeretnéd, hogy ez legközelebb újra előforduljon. Ha pedig újra megtörténik, ne hezitálj, hanem bátran jelezd, hogy újra problémád van a viselkedésével. És újra és újra, ha szükséges. Lehet, hogy már ezen a ponton belátja, hogy veled nem érdemes packázni.

– Visszakérdezés. Sokat segíthet, ha nem egyértelműen azonosítható támadás ér minket, ha rákérdezünk az elhangzottakra vagy történtekre. Például: „Ezt, hogy értetted?” „Mit akartál ezzel mondani?” „Mire gondoltál, amikor azt mondtad?” Ezzel meg tudjuk állítani a folyamatot, és jelzést is adunk arra vonatkozóan, hogy pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mi zajlik.

Fontos, hogy ne várjunk a visszajelzéssel, hanem rögtön jelezzük, ha problémát észlelünk, például: „Megint nem informáltál, pedig megegyeztünk, hogy szólsz nekem is!”, vagy „Nyomatékosan kértem, hogy ne menj el ma hamarabb, te mégis elmentél!”

Ha jelezted a másik félnek a problémádat, akkor ne feledd el a kéréseidet is egyértelműen megfogalmazni. Nem elég ilyenkor csak azt jelezni, hogy a másik átlépte a határt, azt is el kell mondani, hogy hol van pontosan ez a határ. Ilyenkor ugyanis abban az esetben, ha újabb határátlépés történik, erre mindig hivatkozhatsz. Bizonyos esetekben következményeket is kilátásba helyezhetsz. Például: „Ha ez még egyszer előfordul, a humánerőforrás osztályhoz fordulok!” stb. Ne félj, ettől még nem leszel áruló!

– Help! Ne félj segítséget kérni, sőt tedd ezzel is nyílttá a konfliktust. Kérj tanácsot, keress szövetségeseket. A nyilvánosság ugyanis védelmet fog jelenteni a számodra. Nem tanácsos tehetetlenül nézni, ha lejáratnak bennünket. A szövetségeseink nagyon jó szolgálatot tehetnek nekünk ilyenkor, mert ők azok, akik kiállhatnak mellettünk és támogathatnak minket a nehéz helyzetben. Ha a kollégáink többsége tisztában van a konfliktus lényegével, akkor a manipulátor vagy elnyomó tevékenységét is másképp fogják szemlélni, ezzel pedig erejét veszítheti az addig megszokott módszer. Ne félj, ettől te nem vagy egy gyenge ember!

– Win-win (nyerő-nyerő) helyzet. A domináns típusú kollégáknál tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon fontos számukra az, hogy győztesként kerüljenek ki minden helyzetből, ők azok, akik egyszerűen képtelenek veszíteni. Ilyenkor egy win-win helyzetre való törekvés, egy egészséges kompromisszum, amiben ők is nyertesnek érezhetik magukat, pozitív hatással lehet a helyzetre. „Okos enged, szamár szenved.” Ne félj, ha egy csatát elvesztesz, a háborút megnyered!

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a nem konfrontálásnál, még a félig sikerült is jobb! Lehet, hogy azoknak, akik ehhez nem szoktak hozzá, ez nem megy rögtön, mégis bátran lépj ki ilyenkor. A hallgatás ugyanis konzerválja a status quót, és az önértékelésedre is negatívan hat. Nem könnyű változtatni az addig megszokott viselkedésünkön, mégis kezdd el ezt valamilyen formában. A kezdeti kisebb sikerek pedig segíteni fognak abban, hogy bátrabb legyél majd a jövőben. Soha ne add fel!

Amikor menni kell…

Fontos megjegyezni, hogy van olyan helyzet, amiből egészen egyszerűen ki kell lépni. Ha ismerjük önmagunkat, akkor pontosan tudjuk, kik vagyunk, és mik azok az értékek, amik számunkra fontosak, hol van az a határ, ami számunkra még elfogadható. Ha a családunk, egészségünk komoly károkat szenved egy ilyen helyzetben, és nem várható reális módon más megoldás, akkor van olyan helyzet, amikor meg kell fontolni a kilépés lehetőségét is. Sőt van olyan szélsőséges eset is, amikor a jogi lépéseket is végig kell gondolni. Ne féljünk ilyenkor szólni a megfelelő személyeknek, a humánerőforrás osztálynak, a vezetőnknek vagy valamilyen érdekképviseleti szervnek.

Ha nagyon megterhel egy ilyen helyzet, és tartóssá válik a stressz az életedben, ne engedd ezt meg. Ha kell, fordulj bátran segítő szakemberhez, például szakpszichológushoz, szupervizorhoz, de az ismeretségi körödből egy érett vezető is segítségedre lehet. Néha elég csak átbeszélni a problémát, például egy szupervizor segítségével meg tudod erősíteni azokat a képességeidet, amelyek segítségével nagyobb önbizalommal és bátrabban nézhetsz szembe egy ilyen szituációval. Jobban megértheted azt is, hogy pontosan milyen tényezők játszottak szerepet ennek a helyzetnek a kialakulásában és megtanulhatod, hogy hogyan reagálhatsz a jövőben tudatosabban egy ilyen szituációban. Ezentúl mások példája inspiratív is lesz a számodra, ami segíthet abban, hogy más stratégiával és szemlélettel közelebb kerülj a megoldáshoz. (folytatjuk)

 

Olvasson tovább: